Mire figyelj a Google Ads Performance Max kampányodnál? (Frissítve, 2023.05.30.)
2021 novembere óta már elérhetők a Google Ads fiókokban az úgynevezett Performance..
A SEO rangsorolási jelzések nem nyilvánosak, ezért csak következtetni lehet, valamint lesni a Google szakembereinek szavait azzal kapcsolatban, hogy mi, mennyire fontos a Google számára. A helyzet ráadásul mindig változik, így egy folyamatosan frissülő anyagban vesszük át, hogy melyek a legfontosabb SEO rangsorolási tényezők jelenleg a Google számára. (Frissítés, 2023.05.08. – Kiegészítettük ezt a fejezetet: Kivezette az oldalélményt a rangsorolási rendszerek közül a Google, de meghagyta, mint rangsorolási jelzést)
Beleszámítanak külső és belső linkek, a tartalom minősége, a weboldal használhatósága, stb. Hogy pontosan mi minden, ahhoz az egyik legjobb támpontot még mindig a keresőoptimalizálással foglalkozó cégek kutatásai adják. Ezek a vizsgálatok azt mutatják meg, hogy a weboldalak mely tulajdonságai milyen erős kapcsolatban vannak a jobb helyezéssel. De persze erősen támaszkodunk a Google szakembereinek elejtett megjegyzéseire is.
Annak ellenére, hogy az elmúlt évek a linkek fontosságának csökkenéséről szóltak a SEO-ban, még mindig a linkek számítanak a legfontosabb tényezőnek a rangsorolásnál a Moz, a Backlinko, Stone Temple Consulting és a Searchmetrics vizsgálatai szerint is. Ugyanakkor akadnak olyan vizsgálatok, melyek már mást mutatnak, miközben a Google egyenesen azt állítja, hogy nem a linkek számítanak a legfontosabb rangsorolási tényezőnek. Amire mindjárt ki is térünk.
Előbb azonban vessünk egy pillantást a Stone Temple Consulting vizsgálataira, melyek általában “közel tökéletes egyezést” mutatnak a jó Google-helyezés és az oldalra mutató linkek között. Ők azt mondják minden évben, hogy akármennyire is szofisztikált ma már a Google kereső-algoritmusa, a helyzet az, hogy a linkek tökéletesen meghatározzák azt, hogy milyen helyen szerepel egy adott weboldal a találati oldalakon.
Ez látható még a 2019-ben közzétett vizsgálatukban is, mely a 4. a sorban a „linkek, mint rangsorolási tényező” tanulmányaik között. Ez az új tanulmány azt mutatta, hogy az elmúlt években teljesen változatlanul erős korrelációt mutatott a linkek száma a helyezéssel.
Néhány további megállapítás a legújabb tanulmányból:
A linkek és a helyezés korrelációja a Stone Temple 2019-ben közzétett adatai alapján
Ugyanakkor azt is megjegyezték, hogy a domain authority (amiről egy keretesben olvashatsz, ha lejjebb görgetsz) pontosabban jelezte a helyezést, mint a puszta linkmennyiség.
Helyezés és domain authority korreláció
Itt láthatók egyébként a korrelációs eltérések a nagy SEO-cégek tanulmányai között:
Eltérés látható a korrelációban
Vagyis, mint arra már korábban is felhívták a figyelmet a Stone Temple-nél: ha a relevanciát és a minőséget tekintve nem versenyképes a tartalmad, akkor a linkek nem fognak segíteni. Ha viszont az, akkor a linkek fogják meghatározni a különbséget.
De nem egyszerűen a linkek száma, hanem a hivatkozó domainek száma, a hivatkozó oldalak minősége, illetve azok horgonyszövege is fontos. Ez azt jelenti, hogy jobb, ha 10 domainről érkezik 10 hivatkozásod, mint ha egyetlen domainről kapnád meg ezt a 10 linket.
Hivatkozó domainek száma (Forrás: Backlinko)
Ezzel kapcsolatban a Backlinko kutatása úgy fogalmaz, hogy “általában jobb egyetlen linket kapni egy tekintélyes oldalról, mint 100 linket 100 alacsony minőségű oldalról”. Ugyanakkor a Searchmetrics vizsgálata szerint az átlagos backlinkszám 1352 volt a legjobban szereplő oldalaknál.
Weboldal link-minősége (Forrás: Backlinko)
A domain authority (DA) a linkminőség mutatója. Ez egy olyan mérőszám, mely a weboldalad erejére utal. A DA-értéket a SEO-szoftverekkel foglalkozó Moz hozta létre. Azt mutatja meg, hogy a weboldal mekkora eséllyel tud jó helyezést szerezni a találati oldalakon, értéke 1 és 100 között változhat. Minél magasabb a pontszám, elvileg annál jobb a helyezése a weboldalnak.
A Moz a DA-értéket 40 tényező figyelembevételével számolja, melyek között szerpelnek a bejövő linkek is. Egy olyan weboldal, melyre sok, jó minőségű link mutat, magas domain authority értékű. Ezért az új weboldalak, melyekre még nem mutatnak linkek, általában alacsony pontszámot érnek el.
A DA egyik jellemzője, hogy minél magasabb az értéke, annál nehezebb tovább javítani rajta. Ráadásul annak ellenére csökkenhet az értéke, hogy linkeket veszítene az adott oldal. Ennek oka, hogy mivel az érték soha sem mehet 100 fölé, így ha valamely oldal tovább erősödik, akkor a többi oldal DA-ja csökken. A Moz hangsúlyozza, hogy a domain authorityt egy összehasonlító mérőszámnak kell tekinteni: a DA érték mindig a többi weboldal értékétől függ. Ezért a cél az lehet, hogy ne a legmagasabb pontszámot akard megszerezni, hanem mindössze a versenytársaidnál jobb értéket.
A DA-t a MozBar segítségével mérheted. Az eszköz azt is megmutatja, hogy milyen valószínűséggel érsz el jó helyezést bizonyos keresésekre és kulcsszavakra. A DA emellett természetesen jó mutatója annak is, hogy egy másik domainnek milyen a backlink értéke. Ezért sokan arra használják, hogy linkek vásárlásánál meghatározzák az adott oldal értékét (amennyiért érdemes tőle linket vásárolni.)
A Moz időnként frissíti a domain authority mérését, így 2019 márciusában is élesedik egy változás, melyet 2019. február 5-én jelentett be.
Amit fontos észben tartani a DA kapcsán, hogy nem egy Google által használt pontszám, ezért a Google szakemberei általában elég szkeptikusan, illetve ironikusan nyilatkoznak róla. Ezzel szemben sok keresőoptimalizálási szakember túlságosan komolyan veszi.
Habár a Moz 40 tényezőt vesz figyelembe a domain authority érték megállapításánál, ez nem elegendő egy weboldal vagy az onnan érkező linkek erejének meghatározásához. A Google 1993 óta indexeli a webet, ami az egyik oka annak, hogy meghatározó szereplővé váltak. Az algoritmusaik legalább 200 tényezőt vesznek figyelembe egy weboldal rangsorolásának meghatározásakor. És akkor még nem említettük a harmadik legfontosabb rangsorolási tényezőként számon tartott RankBraint, mely a folyamatos változásról, alkalmazkodásról szó a mesterséges intelligencia révén. Ehhez képes a DA túlságosan egyszerű módszert használ.
A DA-érték felfelé vagy lefelé mozdulása nincs közvetlen kapcsolatban a rangsorolás változásával. Mindössze egy előrejelzés, nem több. Ezt a Moz sem titkolja.
Különösen azóta, hogy a Google néhány éve megszüntette a nyilvános PageRank-pontszám használatát, ami a saját mérőszámuk volt. Ennek persze meg volt az oka.
A PR esetében is az okozott gondot, ami a DA-nál:
Ahogy a Google rangsorolása, úgy a DA-érték is manipulálható, csak sokkal könnyebben. Ez akkor lehet érdekes, ha mondjuk DA alapján vásárolnál linket, és a DA határozza meg a link árát.
A pontatlanság és tévútra vezetés mellett egyébként a linkvásárlásnál való felhasználás a másik nagy gondja a Google-nek a domain authorityvel: sokan ármeghatározó tényezőként használják, miközben a cég minden eszközzel a vásárolt linkek befolyása ellen küzd.
A Google elsősorban arra figyelmezteti a weboldaltulajdonosokat, hogy ne egy szimpla értéket vegyenek figyelembe a weboldaluk javításánál, hanem összességében egy értékesebb weboldalt próbáljanak építeni, erősebb felhasználói élménnyel. Illetve, ha egy link minőségét próbálják meghatározni, akkor azt a kérdést tegyék fel, hogy ez egy releváns link lenne az adott oldalon? Ennek megítéléséhez pedig nincs szükség mérőszámra.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy semmi értelme a DA-nak, de ha túlzottan egy link alapú mérőszámra figyelünk, akkor az torzítja és megzavarja a tisztánlátást. A DA-t tehát annak kell tekinteni, ami: egyetlen adatnak, és értelmetlen többet belelátni, vagy egyedüliként erre összpontosítani.
Gyakran felmerül az a kérdés is – olykor a Google-nak címezve -, hogy miként lehet javítani a DA-pontszámon. Amit elöljáróban erről tudni érdemes, hogy a DA javítása nincs közvetlen kapcsolatban a rangsorolással a Google találati oldalain. Alapvetően három dolog határozza meg a link alapú domain authority értéket:
Közvetlen módon természetesen nem befolyásolhatod a domain authority értékedet. De ha folyamatosan figyeled a linkprofilod minőségét, kiváló tartalmakkal állsz elő, és további jó minőségű linkeket szerzel, akkor javulni fog az érték.
Ugyanakkor a Searchmetrics 2016-os tanulmánya is úgy fogalmaz, hogy a weboldalakra mutató külső linkek ma már csak egyetlen rangsorolási tényezőt jelentenek a sok közül. A korreláció ugyan magas maradt a linkek és a helyezés között, azonban egyre csökken a fontosságuk. Az olyan felhasználói jelzések, mint az, hogy milyen gyakran kattintanak az emberek egy-egy találatra, illetve mennyi ideg maradnak egy adott weboldalon, szerintük is jobban segítik a keresőmotorokat annak meghatározásában, hogy az adott oldalnak mennyire sikerült választ adnia a felhasználóban felmerülő kérdésre.
A linkek fontossága 2016-ban (Forrás: Searchmetrics)
(A nyilak azt jelzik, hogy valamilyen tényezőnek nőtt, csökkent vagy stagnál a fontossága, míg a csillagok azoknál szerepelnek, melyeket most kezdtek kalkulálni.)
Egy 2017-es SEMrush vizsgálat viszont a gépi tanulást is felhasználta a korrelációk feltárására (aki a használt módszerre kíváncsi, annak érdemes beleolvasni a linkelt dokumentumba), így ők mást állítanak. Mégpedig azt, hogy elsősorban a felhasználói élménnyel kapcsolatba hozható tényezők határozzák meg a rangsorolást, a linkek pedig egy kicsit hátrébb szorultak. Szerintük a legfontosabb szerepe most a helyezés meghatározásában a látogatások számának van, utána következik
Ezen a grafikonon világosan látható, hogy az új módszerrel mit tártak fel, és hamarosan láthatók az eltérések a rangsorolási tényezők tradicionális megközelítéséhez képest:
Rangsorolási tényezők a SEMrush szerint (2017)
Összecseng mindezzel, amit a Google szakembere mondott ki 2020 júliusában: nem a linkek jelentik a legfontosabb rangsorolási tényezőt.
A Google szakembere, John Mueller 2020. július 31-én jelentette ki egy Twitter bejegyzésben, hogy „a linkek határozottan nem a legfontosabb SEO-tényezőt jelentik”.
Links are definitely not the most important SEO factor.
— 🍌 John 🍌 (@JohnMu) July 31, 2020
Ezt egyébként közvetlenül azt követően mondta, hogy az úgynevezett „link juice” (linkerő) kapcsán úgy nyilatkozott egy kérdésre válaszolva a kérdezőnek, hogy „felejtsen el mindent, amit korábban a link juice kapcsán olvasott”. Mint mondta, bármit is olvasott korábban a kérdező a link juice-ról, az biztosan hibás, és a link juice helyett inkább az alapokra kellene összpontosítania, és összehoznia egy jól működő, népszerű weboldalt.
Azt ugyanakkor John Mueller egy tisztázó kérdés kapcsán megjegyezte, hogy számtalan rangsorolási tényezőt vesznek figyelembe. Úgyhogy ezek után legfeljebb csak azt lehet kijelenteni, hogy a linkek egy fontos rangsorolási tényezőnek számítanak, még ha a szakember egyáltalán nem említette azt, hogy a linkek rangsorolási tényezőként jelennének meg.
We use lots of factors when it comes to Search crawling, indexing, and ranking.
Also, divisors, exponents, and other functions.
— 🍌 John 🍌 (@JohnMu) July 31, 2020
Mindezek mellett a linképítés kerülendő, legalábbis John Mueller, a Google szakértője már 2015 februárjában is ezt tanácsolta, mivel azt természetellenesnek tartják. Úgyhogy érdemes átnézni a linkprofilodat, hogy nem ütközik-e valahol bele a Google webmestereknek szóló útmutatójának valamely pontjába.
A backlinkeknek ma már sokkal kisebb a jelentőségük, mint amikor a Google-keresés jó pár évvel ezelőtt elindult – jelentette ki nemrég Duy Nguyen, a Google keresési minőséggel foglalkozó csapatának vezetője egy videóban. Azt is hozzátette, hogy ez persze nyilván már nem meglepetés a legtöbb ember számára.
És valóban, a Google régóta emlegeti ezt, Matt Cutts, aki már nem is dolgozik a Google-nél, még 2014-ben arról beszélt, hogy sokkal kisebb a jelentőségük a linkeknek, mint korábban, és ez a trend folytatódni fog. Néhány éve pedig azt is kijelentették – ahogy az az előző fejezetben is olvasható volt -, hogy a linkek már nem számítanak a legjelentősebb rangsorolási tényezőnek.
Mindenesetre a kérdés, ami 2022 decemberében felmerült, úgy hangzott, hogy miért ragaszkodik a Google a linkekhez, mint rangsorolási tényezőhöz, ha nem engedélyezi a linképítő kampányokat? És miért nem talál más rangsorolási tényezőt, mely kevésbé manipulálható, mint a linkek?
A válasz pedig erre az volt, hogy egyrészt a linkek már sokkal kevésbé számítanak, mint az indulásnál, illetve több száz rangsorolási jelzést alkalmaznak még annak érdekében, hogy a legrelevánsabb és leghasznosabb eredményeket mutassák a keresésekre.
Ugyanakkor Duy Nguyen azt is hozzátette, hogy a linképítés szerinte idő- és pénzpocsékolás, hiszen ezzel csak a linkspamet gyártják. Ezeket a linkeket pedig állítása szerint megtalálják az algoritmusaik, melyek leértékelik őket. Mindez pedig azt jelenti, hogy a linképítők olyan linkekre költenek pénzt, melyekről nem is tudják, hogy javítanak-e a rangsoroláson vagy sem. Valószínűleg egyébként feleslegesen költik rá a pénzt, a Google rendszerei ugyanis lenullázák az értéküket – tette hozzá a Google szakembere.
A Google szerint teljesen lényegtelen, hogy hány link mutat egy weboldalra. Legalábbis ezt mondta John Mueller, a Google szakembere egy 2021. február 19-i Google Search Central Hangout során egy kérdésre válaszolva. A kérdés egyébként úgy szólt, hogy „Mi számít a leginkább? Az egyedi hivatkozó domainek vagy a linkek száma?”
Az időnként elég kibogozhatatlan és homályos válaszokat adó John Mueller most elég egyértelmű választ adott, és nem lehetett volna világosabb annak megfogalmazásában, hogy a linkek száma mennyire csekély jelentőséggel bír a Google számára a rangsorolásnál.
Mueller azt tanácsolta a weboldaltulajdonosoknak, hogy ne a linkek számával foglalkozzon vagy a hivatkozó domainek mennyiségére összpontosítson. A Google ugyanis nem ilyen módon veszi figyelembe a linkeket: arra figyel, hogy a linkek mennyire relevánsak azon oldal számára, melyre mutatnak. Ez határozza meg egy-egy link súlyát, a linkek száma lényegtelen.
Azt is megjegyezte, hogy nagyon könnyű összeszedni akár több millió linket is, de ebben az esetben ignorálni fogja őket a Google. Egy releváns forrásból származó egyetlen link is erősebb jelzés lehet a Google számára arra vonatkozóan, hogyan kezelje az oldalt. A minőség tehát abszolút elsődleges a Google számára.
Mint sok egyéb lehetséges jelzésről, a belső linkekről is számos hiedelem kering a SEO-sok és a weboldaltulajdonosok körében. Nemrég mi is jeleztük, hogy egy-egy új oldalunk indexeltetése érdekében, érdemes azt minél előbb linkelni más oldalainkról. Ugyanakkor azt is meg kell vizsgálni, hogy rangsorolási tényezőről van-e szó a belső linkek esetében, vagy ezek csak a weboldal feltérképezésében segítenek a Google-nek.
A SEO alapokról szóló anyagunkban már foglalkoztunk a belső linkrendszer felépítésének kérdésével, így ezt nem ismételnénk meg, de néhány szót azért ejtenénk az alapokról. Tehát belső linkről beszélünk, ha egy adott domain alatt található oldalról linkelünk ugyanazon domain alatt található másik oldalra. A belső linkek abban segítenek a felhasználónak, hogy navigáljon a weboldalunkon, használatukkal pedig meghatározható, hogyan is épül fel a weboldalunk, milyen az aloldalak hierarchiája.
A Google egyébként a Search Engine Optimization (SEO) Starter Guide-ban azt mondja, hogy egy „természetes áramlású hierarchiát” kell kialakítani, mely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy az általánosabb tartalom irányából a specifikusabb tartalom irányába haladjanak. Akkor adj a tartalomhoz belső linket, ha illeszkednek ebbe a belső linkstruktúrába – javasolja a Google. Azt is hozzáteszi, hogy mindenképpen győződj meg arról, hogy belső linkeken keresztül minden oldala elérhető a weboldaladnak, nem csak a kereső használatával.
De azt is jelezte már a Google, hogy egyes oldalakat azért tud felfedezni, mert követi a már indexelt oldalakon elhelyezett belső linkeket, melyek a még ismeretlen oldalakra mutatnak.
A Google Search Console nem véletlenül tartalmaz olyan jelentést, mely a legtöbbet linkelt oldalakat sorolja fel. Ezzel a jelentéssel ellenőrizhető, hogy a fő oldalak megfelelően be vannak-e linkelve a weboldalon belül.
A SEO Starter Guide emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy érdemes morzsamenüben is linkelni, illetve strukturált adat jelölést is használni a morzsamenükhöz.
Valamint jelzi azt is, hogy a belső linkek horgonyszövege is fontos, mivel segít a Google-nek és a felhasználóknak a weboldalon történő navigációban. John Mueller a Twitteren elmondta, hogy a legtöbb link a horgonyszöveg által segít a kontextus megértésében. Ugyanakkor a Starter Guide azt is hangsúlyozza, hogy a belső linkeknél is el kell kerülni a kulcsszóhalmozást és a túl hosszú horgonyszöveget.
Mindenesetre a gyakorlatban úgy néz ki, hogy például a NinjaOutreach egy jó belső linkstruktúra kialakításával 50 azázalékkal növelte a weboldalforgalmát 3 hónap alatt. Miközben a Daily Mail esetében a rossz belső linkelések rontották a helyezést.
Sok szakértő szerint a márkaemlítés az új link, vagyis úgy vélik, a Google ugyanúgy figyelembe veszi, ha valahol a weben megjelenik a céged neve, a domainneved, vagy akár egy URL-ed, mint ha egy link mutatna a weboldaladra. Az elképzelés onnan származik, hogy a Google tíz évvel ezelőtt egy olyan szabadalmat jegyeztetett be, mely az úgynevezett „burkolt linkek”-ről szólt. A probléma ezzel az volt, hogy a SEO-sok nem olvasták végig a teljes szövegét a szabadalomnak, így félreértették annak az egy bekezdésnek az értelmét, mely a burkolt linkekről szólt.
Mindenesetre a márkaemlítések szerepét többször is szerették volna tisztázni a weboldaltulajdonosok. Egy kérdés 2020 májusában érkezett a Google szakemberéhez, John Muellerhez. Nagyjából úgy hangzott, hogy a link nélküli márkaemlítések segítenek a weboldal, illetve a márka iránti bizalom meghatározásában? Itt tehát arról van szó, hogy amikor valamilyen oldal egy szövegében megjelenik a céged neve, de nem linkeli be az érintett oldal a céged weboldalát, akkor vajon a Google képes-e ezt értelmezni, kezelni és hozzárendel-e az említés miatt némi pluszt a márkához és annak weboldalához?
John Mueller azonban egy rövid twitteres válaszban kiábrándított mindenkit, aki túlzott reményeket táplált a márkaemlítésekkel kapcsolatban. Úgy fogalmazott ugyanis, hogy „általában nem”, legalábbis szerinte. Azt is megjegyezte persze, hogy ezt hosszabban is ki lehetne fejteni, az viszont nem fér bele egy tweet keretei közé, és „nincs abban a hangulatban, hogy egy hosszú esszét írjon”, így aztán reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a rövid verzió is használható kiindulási pontként.
Arra is utalt persze, hogy a SEO-sok nyugodtan tesztelhetik a márkaemlítéseket. Ugyanakkor, ha tesztelik is, majd mondanak ezzel kapcsolatban valamit, az nem feltétlenül az igazságot jelenti. Ha pedig a Google azt mondja, hogy a dolog nem igaz, míg a SEO-szakemberek azt állítják, hogy márpedig az, akkor senki nem tudja, kinek higgyen.
2013-ban egyébkén a Google azt mondta, hogy nem veszi figyelembe a link nélküli említéseket a rangsorolásnál, viszont feltérképezésnél hasznos számukra. 2016-ban pedig a jelezte, hogy talán egy napon figyelembe veszi a link nélküli említéseket is. Úgy tűnik azonban, hogy erre még nem került sor.
Ezt erősíti meg John Mueller egy 2021 év végi megnyilatkozása, ahol kijelentette, hogy a Google nem használja a márkaemlítéseket semmilyen linkekkel kapcsolatos célból. Mint mondta, szerinte a márkaemlítéseket a Google nem veszi figyelembe olyan formában, mint mondjuk a PageRanket.
És hát egy szimpla márkaemlítés célját amúgy is elég „trükkös dolog” lenne megfejteni – tette hozzá. Ennek a „trükkösségnek” az oka az, hogy nehéz megérteni egy másik weboldalt megemlítő weboldal „szubjektív kontextusát”. Például azért, mert lehet, hogy egy weboldalt vagy cégnevet negatív kontextusban említenek. Illetve lehet, hogy a nevet valaki szarkasztikus megfogalmazásban említi, amit azért nem igazán tud még dekódolni a Google. A lényeg tehát – amit Mueller ki is mond -, hogy a márkaemlítés túlságosan bonyolult ahhoz, hogy egyértelmű jelzésként alkalmazhassák a rangsorolásnál.
Azt is megjegyezte, hogy a márkaemlítés leginkább arra jó, hogy egy márka neve ismertebbé váljon, növekedjen a népszerűsége. Hiszen a márkaemlítés által az emberek felfigyelnek a márkára, rákeresnek, és így felfedezik a weboldalát is. Ha pedig ez a weboldal meggyőző számukra, akkor újra meg újra felkeresik, illetve ajánlják is mások számára.
Végül egy sokakat izgató kérdés, hogy ha szereztek néhány jó linket, melyek hatására javult is a rangsorolásuk, akkor idővel ezek a linkek lejárnak-e, elgyengülnek-e? A választ John Mueller adta meg egy videóban, ahol elmondta, hogy a linkek nem járnak le, ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy veszítenek értékükből, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre csúsznak egy adott oldalon belül.
Ez azt jelenti, hogy ha mondjuk egy népszerű weboldal főoldalán sikerül megjelenned egy linkkel, akkor annak nyilván jelentős az ereje. De néhány év múlva a linket tartalmazó cikk már csak valahol mélyen az archívumban érhető el, így pedig már kisebb lesz az értéke a Google számára, tehát nem ugyanazt jelenti a Te rangsorolásod szempontjából sem, mint az indulásnál.
Tehát nem maga a link jár le, hanem az az oldal válhat az idők során egyre kevésbé relevánssá, mely a linket tartalmazza. Ez pedig kihat a link erejére, és így a rangsorolásodra gyakorolt hatására is. Azt is megjegyezte azonban, hogy ez elsősorban az olyan nagyobb weboldalak esetében jellemző, melyek állandóan és jelentős mértékben gyarapodnak.
A másik fontos tényező a tartalom. Ennél a Backlinko nem csak szöveg hosszát, hanem annak mélységét is vizsgálta. Pozitív korrelációt találtak mind a hosszt, mind pedig a minőséget tekintve. Alapvetően a jó helyezést elérő oldalakra jellemző volt a jó minőségű, mély, átfogó jellegű tartalom.
Mérték természetesen a szövegek hosszát, és rendkívül erős összefüggést találtak. A feltételezések szerint ebben az is közrejátszhat, hogy a hosszabb tartalmak jellemzően több közösségi megosztást kaptak, de elképzelhető, hogy a hosszabb tartalmakat relevánsabbnak találja az adott témában a Google. A lényeg mindenesetre az, hogy az első helyeken található szöveges tartalmak viszonylag hosszúak: átlagosan 1890 szó az első helyezettek szövegeinek hossza.
Szavak száma (Forrás: Backlinko)
A Searchmetrics is ugyanerre jutott: általában a jobb helyezést elért weboldalakon hosszabb a szöveges tartalom, és átfogóbb jelleggel képesek a felhasználók számára megadni a válaszokat a kérdéseikre. Emellett ezekre jellemző az is, hogy könnyebben olvashatók és megérthetők a szövegeik. Ráadásul az első helyeken álló weboldalak szövegeinek hossza évről évre nő.
A friss és eredeti tartalom tehát az egyik legfontosabb tényező a SEO-ban. Ha azt gondolod, hogy elég lesz havonta egyszer-kétszer felrázni valamivel a tartalmad, akkor felkészülhetsz a lassú lefelé csúszásra a találati oldalakon. A weboldaltulajdonosok általában úgy vélik, hogy pont az ő cégük esetében nincs semmiféle olyan információ, amit legalább heti rendszerességgel megoszthatnának a látogatókkal. Pedig a Google csak az új vagy változó tartalmakat tudja újra és újra indexelni, melyek mind új, elsősorban long tail kulcsszavakat kapcsolnak a weboldalhoz.
A folyamatos frissítésen túl fontos persze a tartalom minősége is a felhasználói élmény javítása érdekében, vagyis kerüld az értéktelen, másolt vagy automatikusan generált tartalmakat. Meg kell érteni, hogy egy szöveg attól még nem lesz értékes a felhasználó számára, hogy hosszú. Attól válik azzá, hogy olyan információk találhatók benne, melyek hasznosak. Az üres, semmitmondó szövegek nem javítanak a helyezésen. Ezért fordulhat elő a gyakorlatban, hogy a rövidebb tartalmak időnként jobban teljesítenek, mint a hosszúak.
Időnként szóba kerül, hogy egy-egy weboldal esetleg már túl van optimalizálva bizonyos kulcsszavakra, de komolyan ritkán jut eszünkbe, hogy ennek hátrányos következményei is lehetnek. Főleg akkor, ha közben egyáltalán nincs szó black hat SEO-technikák használatáról. Pedig a túloptimalizálás problémás is lehet a Google szerint, ha nem párosul minőségi tartalommal.
Erről korábban Gary Illyes, a Google szakembere beszélt egy Google Hangouton. Illyes a minőség, és elsősorban a minőségi tartalom témáját járta körül. Ennek kapcsán említette meg, hogy nagyon sok, úgymond „túl-SEO-zással” találkozik. Ez egészen pontosan abban az esetben áll fenn, amikor a SEO-szakemberek megpróbálnak olyan kulcsszavakra vagy kifejezésekre jó helyezést elérni, amelyekkel kapcsolatosan a weboldal valójában nem rendelkezik jó minőségű, releváns tartalommal. Az üres tartalom pedig komoly probléma. Szerinte ugyanis a Google algoritmusai előbb vagy utóbb megtalálják az ilyen megoldásokat, hiszen egyszerű tartalmi elemzést kell csak végezni, és ennek aztán hatása lesz a helyezésre a Google találati oldalain.
Gary Illyes tehát megint a minőségi tartalom készítésének fontosságát hangsúlyozta azon keresési kifejezések esetében, melyekre jó helyen akar szerepelni a weboldal a Google keresőjében. Ha hosszú távon jó helyezést szeretnénk elérni akár több kulcsszóra is, akkor egyszerűen igényes, minőségi tartalmakat kell készíteni ezekre a kulcsszavakra. Vagyis a felhasználóknak jól használható tartalmakat kell adni, nem pedig üres szövegeket sok kulcsszóval
Hasonló tartalmú kérdés fel is merült John Mueller, a Google egyik szakemberének egy Google+ Hangoutján, ahol aztán ismét kiderült, hogy mi a Google álláspontja a hosszú és rövid szöveges tartalmakkal kapcsolatban. Mint John Mueller elmondta, ő weboldaltulajdonosként nem a tartalmak hosszúságára összpontosítana, hanem elsősorban arra, hogy valami hasznos és érdekes információt adjon a felhasználóknak. És ha ez néha egy rövid cikket jelent, az ugyanúgy rendben van, mint ha egy hosszú cikk készül sok-sok információval.
A Google-nek egyébként nincs olyan algoritmusa, mely a szavakat számol a weboldalakon, és mondjuk azt mondaná, hogy minden oldal rossz, ami rövidebb száz szónál, míg ami 200 és 500 szó közötti, az rendben van, és hogy 500 szó felett már 5 kép kellene a szövegbe. Mi nem így nézzük a dolgot – nyomatékosította a szakember. A Google ehelyett megpróbálja teljes egészében szemlélni a weboldalakat, és hogy valóban releváns, hasznos-e a tartalom egy meghatározott keresésre az emberek számára. És ha az, akkor minden rendben van. Hogy ez hosszú vagy rövid, esetleg sok benne a kép, vagy kevés, az alapvetően a készítőjére van bízva.
Hogy pontosan mire van szüksége egy oldal olvasóinak, azt szerinte érdemes A/B tesztekkel megvizsgálni. De segíthetnek ebben más visszajelzések is, például az értékelések, melyek megmutatják, hogy a felhasználók miként reagálnak egy adott tartalomra. A lényeg tehát az, hogy a Google semmiképpen nem büntet azért, mert a tartalmad rövid. Egy rövid és egy hosszú tartalom is lehet jó, és ez a dolog a felhasználókról és a weboldalakról szól, nem pedig a keresőmotorról. Addig, amíg egy tartalom kielégíti a felhasználó igényeit, a Google is elégedett lesz.
Emellett figyelj arra is, hogy jó tartalomra minden egyes aloldaladon szükséged van. A főoldaladon a látogatóknak egyből tudniuk kell, hogy mivel is foglalkozik a céged, kell egy világos leírás a tevékenységedről. Tapasztalataink szerint ez sokszor nincs így, talán mert a tulajdonos számára ugyan világos, mivel foglalkozik, viszont nem látja a látogatók szemével az oldalát. A lényeg, hogy minél pontosabb és részletesebb legyen minden oldaladon a tartalmad, mert ez előnyt jelent a rangsorolásnál.
Ha érdekelnek a tartalom és a SEO szövegírás további részletei, akkor egy külön bejegyzésünkben találtok további hasznos információkat és segítséget hozzá.
Láttuk tehát, hogy a hosszabb tartalmak általában jobb helyezést érnek el, ugyanakkor nem mindig az átfogó tartalom teljesít a legjobban, amikor a találati oldalakon való helyezésről van szó. Elsősorban tehát nem a hosszúságra és a mélységre kell összpontosítani, hanem arra, hogy egy tartalom hasznos, egyedi, eredeti és vonzó legyen a felhasználónak.
A weboldaltulajdonosok leggyakrabban az előbb felsorolt jellemzőket – illetve a vizsgálatok azon megállapítását, hogy nagyobb szószámú tartalmak jobban teljesítenek – az átfogó tartalommal keverik össze. De mi is az az átfogó tartalom? Amikor egy témát az elejétől a végéig nagy alapossággal körbejárunk, és így kapunk egy szép, nagy, minden részletre kiterjedő anyagot (mint például ez a szöveg, amit éppen olvasol).
A helyzet azonban az, hogy nem minden téma igényli azt, hogy átfogó tartalom készüljön belőle. Ez az oka annak, hogy időnként a rövid tartalmak kiütik a hosszabb, átfogó tartalmakat. A felhasználók ugyanis feltett kérdéseikre olykor megelégszenek egy 300-400 szavas válasszal is, illetve egy ilyen hosszúságú válasz sok esetben teljes mértékben kielégítő lehet számukra.
Ez különösen igaz a „hogyan?” típusú keresési kifejezések esetében, melyekre általában olyan választ várnak, mely 3-4 lépésre bontva, röviden elmondja a választ, vagyis, hogy mit tegyenek.
A lényeg tehát az, hogy a hosszabb, átfogó tartalmak már „kilógnak” bizonyos témakörökből, többet akarnak elmondani, mint amire az embereknek szükségük van. A rövid válasz viszont tökéletesen le tudja fedni a témát. Ha a tartalom már nem a fő témát, hanem annak melléktémáit boncolgatja, és ezáltal válik hosszúvá, akkor annak eredménye lehet, hogy már csak a második találati oldal lesz.
Ehhez kapcsolódik, hogy a tartalomnak a lényegről kellene szólnia. Ha bármilyen témától távolabb eső szöveg is belekerül, az már ronthatja a tartalom helyezését. Nem ez lehet persze az egyetlen oka egy rossz helyezésnek, de adott esetben erre is érdemes gondolni.
Emellett azt is meg kell érteni a tartalom kapcsán, hogy nem elegendő pusztán a kulcsszavakra fókuszálni a tartalmaknál. Tisztában kell lenni azzal is, hogy miért keresnek rá az emberek az adott kulcsszóra. A kulcsszó mögött meghúzódó szándékkal összhangban kell a választ megadni a kérdésükre.
A felhasználói szándékkal kapcsolatban általában jól eligazítanak a találati oldalak. Az ott szereplő találatokat ugyanis úgy építi fel a Google, hogy azok megfeleljenek a felhasználói várakozásoknak. Neked is olyan témájú tartalmat kell tehát készíteni az adott keresési kifejezésre, mint amilyet a találati oldalakon látsz.
Ha pedig ez megvan, akkor már csak arra kell figyelni, hogy a felhasználók kérdésére adott válasz hasznos és hatékony legyen.
Vajon a Google figyelembe veszi egy tartalom frissességét, amikor összehasonlítja más tartalmakkal? Sokan így gondolják, vagyis, hogy a friss vagy frissített tartalmak segítik a jobb helyezés elérését a Google találati oldalain. Ez igaz, de érdemes a részletekre is egy pillantást vetni.
Arról, hogy mit is jelent a friss tartalom a Google számára, itt írtunk bővebben. Most azt nézzük meg, hogy vajon mennyire számít a rangsorolásnál a tartalom frissessége.
A „frissesség” rangsorolási tényezőként való besorolása bizonyos Google-algoritmusokra adott válasz, ami aztán egyre nagyobb jelentőségűvé vált. A gondolat már 2007-ben megjelent egyes SEO-sok fejében, amikor a New York Times riportere egy napot töltött Amit Singhallal, aki a Google egyik alelnöke volt akkoriban. Singhal beszélt ekkor arról, hogy milyen megoldást találtak ki a „frissességi problémával” kapcsolatban. Ez egy algoritmust jelentett, mely azt a célt szolgálta, hogy megállapítsa: mikor új információra kíváncsi a felhasználó és mikor nem. Ez a QDF, azaz frissességet érdemlő lekérdezések nevet kapta.
A 2009-ben induló Caffein-algoritmus feladata is az volt, hogy lehetővé tegye a Google számára egyes találatok esetében a gyorsabb indexelést, ezáltal pedig a frissebb találatok megjelenítését. Ez egy annyira fontos algoritmus volt, hogy a fejlesztők számára több hónapos tesztidőszakot biztosított a Google, mielőtt élesítette. Az algoritmus 2010 júniusában mindenhová elért, és beindította a friss tartalom fontosságának mítoszát.
Pedig a Caffeine-algoritmus nem egy rangsorolási algoritmus, hanem a Google indexelési rendszerének újjáépítése. Az indexelés és a rangsorolás pedig két külön dolog. Az indexelés csak megteremti a lehetőségét a rangsorolásnak azzal, hogy indexbe vesz egy tartalmat. A rangsorolással a Freshness-algoritmus foglalkozott.
A Google 2011. november 3-án jelentette be a Freshness-algoritmust, aminek célja a frissebb találatok megjelenítése volt, és a keresések 10 százalékát érintette. A bejelentésben szerepelt az a mondat, hogy az algoritmus most már képes pontosabban meghatározni, hogy mikor kínáljon a felhasználóknak frissebb, relevánsabb tartalmakat.
A Google a frissesség meghatározására az előbb már említett QDF-mutatót (Query Deserves Freshness) használja, mely eldönti, hogy mikor kell egy adott felhasználónak friss tartalom, és mikor nem.
A Google a friss tartalmakat három kategóriába sorolta be:
A Google Search Quality Rating Guidelines több típusba sorolja a kereséseket, melyek friss választ igényelnek. Ezek:
A lényeg tehát, hogy bizonyos keresésekre friss tartalmat kell adni a felhasználóknak, míg más tartalmakra nem. A QDF felel azért, hogy meghatározza milyen keresések azok, melyekre friss tartalmat kell kínálni. A matematikai modell híroldalakat, blogposztokat és a Google saját forrásainak milliárdjaira vonatkozó kereséseket nézett át, hogy megállapítsa, mekkora az érdeklődés egyes témák iránt.
Singhal ezt úgy magyarázta, hogy amikor áramszünet van egy városban, akkor az első hírek 15 percen belül megjelennek, ugyanakkor az első keresések már két másodperc múlva érkeznek. Az ilyen keresési kiugrások jelzik azt a Google-nek, hogy az emberek valamilyen új információt keresnek.
A lényeg azonban az, hogy a frissesség rangsorolási tényező, de csak bizonyos keresések esetében. Emiatt lehetséges, hogy egyes tartalmak megelőznek jobb tartalmakat csak azért, mert később jelentek meg. De ez csak abban az esetben igaz, ha az adott keresés esetében a frissesség fontos tényező.
A szakértők megvizsgálták azt is, hogy vajon bizonyos tartalmak frissítése jobb eredményeket hoz-e. Úgy találtak, hogy a régi, de frissített tartalmaknál az oldalmegtekintések száma kétszerese volt egy év alatt a nem frissített tartalmakénak.
Azt azonban tudni kell, hogy egy-két apró változtatás, mondjuk egy évszám átírása egy cikkben, még nem fog javuló helyezést eredményezni. Az ilyen változtatásokkal a Google nem foglalkozik, csak nagyobb tartalmi módosításokkal.
A frissesség tehát rangsorolási tényező, de ha nem lenne az, akkor is lenne értelme bizonyos tartalmaidat rendszeresen aktualizálni, hogy értékesebb legyen a közönséged számára.
A frissesség persze önmagában még nem biztosítja a jó helyezést, mindössze egy jelzés a Google számára, mely a tartalmad minőségére utal. Egy tartalom minőségét azonban több más tényező, sok egyéb rangsorolási jelzés is befolyásolja.
Sok weboldaltulajdonos gondolja úgy, hogy érdemes eltávolítani a régi tartalmakat a weboldalukról, mert ha nem így tesznek, az jelzés lehet a Google számára, hogy nem elég jó minőségű az oldal. A feltételezések szerint a régebbi tartalmak miatt büntethet a Panda algoritmus, az eltávolítással viszont megelőzhető ez.
A kérdés felmerült a múlt héten a Google Webmaster Office Hours során is, John Mullernek, a Google szakemberének címezve. A kérdező elmondta, hogy rendkívül sok tartalmuk van a weboldalukon. Ebben a helyzetben javítaná-e a helyezésüket, ha a 2 évnél régebbi tartalmakat törölnék?
John Mueller jelezte, hogy nem hiszi, hogy komolyabb előnyt biztosítana a helyezést tekintve a régebbi tartalmak eltávolítása, és attól, hogy egy tartalom régi, még nem jelenti azt, hogy értéktelen.
Két vonatkozása van a dolognak, melyet azonban érdemes emellett figyelembe venni. Egyrészt, ha sok a tartalom az oldalon, akkor az hatással lehet a feltérképezési arányra. Tehát, ha a Google túl sok időt tölt azzal, hogy feltérképezze a tartalmakat a weboldalon, és emiatt lemaradnak az új tartalmakról, akkor az nem túl előnyös a weboldalra nézve. Ezt azonban technikailag kell megközelíteni, tehát ha a szerverek képesek kezelni a sok tartalommal járó terhelést, akkor az nem jelent problémát a feltérképezés során.
Másrészt viszont, ha a régi tartalom valóban rossz minőségű, tehát még azelőtt íródott, hogy az anyag szerzője tisztában lett volna a minőségre vonatkozó követelményekkel, akkor lehet értelme a törlésnek. De úgy is dönthetsz, hogy mivel sok mindent tanultál az évek során, ezért ezt a fejlődést felhasználva inkább feljavítod ezeket a régi tartalmakat, hogy valóban jó minőségűek és relevánsak legyenek a felhasználók számára.
Ugyanakkor pusztán annak, hogy eltávolítod a régi tartalmakat, nem lesz pozitív hatása a helyezésedre nézve – szögezte le a szakember. Ezt már mások is megerősítették a Google részéről: vagyis attól, hogy egy tartalom régi, még nem feltétlenül rossz. Valójában egy örökzöld tartalom – melynek készítésére sokan törekednek – is régi tartalomnak számít technikailag. Igaz, ilyenkor odafigyelnek a kiváló minőségre.
A tanács tehát ezzel kapcsolatban úgy szól, hogy mielőtt elkezdenéd kidobálni a régi tartalmaidat, érdemes egy pillantást vetni a Google Analytics adataira. Ha a Google forgalmat hoz egy oldalnak, akkor nyilván úgy ítéli meg, hogy megfelelő a minősége a rangsoroláshoz. Ha egy olyan tartalmat távolítasz el, mely forgalmat hoz a számodra, akkor az összforgalmad csökkenni fog. Úgyhogy, ha a minőségre figyelsz, és az tovább javítható egy tartalmi frissítéssel, akkor érdemes inkább így javítani az adott tartalmon, és növelni a forgalmad, nem pedig csökkenteni a törléssel.
Nem aktuális tartalom alatt olyan tartalmat értünk, mely egykor időszerű volt, azonban mára teljesen elvesztette relevanciáját. Ilyen például egy álláshirdetés, mely elsősorban addig érdekli az embereket, amíg „aktuális”, azaz zajlik a pályáztatás, interjúztatás, egy rövid kifutási idő után viszont szinte semmi jelentősége nincs. De ugyanez a helyzet például eseményekkel is.
Az ilyen oldalaknál nincs sok értelme, hogy ezeket örök időkre a Google indexében tartsd, sőt akár a felhasználói élményt is ronthatja adott esetben, azaz érdemes őket egy idő után eltávolítani. De hogyan történjen az eltávolítás?
A választ John Mueller adta meg egy Google Webmaster Office Hours alkalmával egy kérdésre válaszolva. Először is, úgy vélekedett, hogy egy nem aktuális tartalom nem tekinthető eleve rossz tartalomnak. Hozzátartozik a web természetéhez, hogy bizonyos tartalmak csak egy ideig relevánsak, majd azt követően el kell őket távolítani. Így működnek a weboldalak, teljesen normális tehát, ha például egy álláshirdetés vagy egy esemény beharangozója csak egy rövid időre elérhető egy weboldalon.
Ilyen esetben tehát teljes mértékben elfogadható eljárás a lejárt weboldal eltávolítása. De az is jó megoldás, ha egy már nem aktuális álláshirdetés 301-es átirányítást kap, és egy friss álláshirdetésre vezeti a látogatót. Hiszen ebben az esetben egy tartalmat egy lényegében azonos tartalommal helyettesítesz. Ilyenkor pedig elfogadható a 301-es átirányítás használata a Google szerint.
De akkor sincs gond, ha nincs helyettesítő tartalom. Ebben az esetben nyugodtan lehet törölni, nem muszáj örök időkre fent tartani az oldalon. Ugyanígy a noindex használata is elfogadható, hogy ne jelenjen meg az aktualitását vesztett hirdetés a Google találati oldalain. Érdemes ugyanakkor egy kis kifutási időt hagyni neki, azaz ha aktualitását vesztette, akkor még nem kell egyből törölni, jobb megoldás, ha egy üzenetben felhívjuk a látogatók figyelmét arra, hogy a tartalom már nem aktuális. Ennek oka, hogy egy ideig az embereket annak ellenére még érdekelheti a dolog, például tudni akarják, hogy mit hagytak ki.
A lényeg tehát az, hogy az aktualitását vesztett tartalmakkal valamit kezdeni kell, mert ez sokkal jobb megoldás, mint ha újabb és újabb URL-eken jelennének meg olyan tartalmaid, melyek a felhasználók számára már egyáltalán nem relevánsak. Ilyenkor az emberek a találati oldalakról eljutnak olyan oldalaidra, amivel már nem tudnak mit kezdeni, nincs semmiféle jelentőségük számukra. Ezek tehát rontják a felhasználói élményt.
Az tehát az előbbiekben már világossá vált, hogy a régi tartalmak eltávolításának nincs értelme, hiszen nem azt vizsgálja a Google, hogy mennyire friss a tartalom, hanem, hogy mennyire hasznos. Ugyanakkor az is felmerült, hogy ha egy tartalom nemcsak régi, hanem gyenge minőségű is, akkor már lehet értelme a kidobásának.
Ugyanakkor, mint Gary Illyes, a Google szakembere rámutatott, az hogy egyszerűen töröljük a gyenge minőségű tartalmainkat a weboldalunkról, még nem fog gyors javulást eredményezni a helyezésünket illetően. Sőt, egyáltalán nem garantál, hogy bármiféle pozitív hatása lesz a gyenge tartalmak eltávolításának – fogalmazott Gary Illyes. Hiszen, ha van egy rakás értéktelen oldalad, akkor ezeket remélhetőleg nem is jeleníti meg a találati oldalakon a Google. Viszont, ha ezek mégis megjelennének, és Te törlöd vagy noindexeled ezeket az oldalakat, azzal csökkented a saját fogalmad.
Ha mégis ragaszkodsz ahhoz, hogy eltávolítasz rossz minőségű tartalmakat, akkor kérdésként merülhet fel, hogy milyen módon kellene az eltávolításnak megtörténnie? Lehet szó törlésről, noindex paraméter beállításáról, illetve harmadik lehetőségként akár a meglévő anyag fejlesztéséről is. De melyik a legjobb megoldás?
Gary Illyesnek a noindex használata nem a kedvenc megoldása, sokkal jobban szereti, ha a weboldaltulajdonosok inkább fejlesztik azokat a weboldaldaikat, melyek megjelennek a találati oldalakon. Amelyek viszont nem, azok valószínűleg nincsenek is indexelve, ami azt jelenti, hogy alapvetően nem is befolyásolják a weboldalad minőségét.
Ez azt jelenti, hogy mielőtt eltávolítasz egy tartalmat érdemes ellenőrizni, hogy van-e egyáltalán látogatója a keresőből, és hogy ott megjelenik-e. Ha igen, akkor a Google feltehetően úgy ítéli meg, hogy elég jó a minősége. Ezeken a weboldalakon pedig érdemes még dolgozni, hogy jobb helyezést érjenek el. Kivételt csak az jelent, ha egy weboldal fel lett törve.
A Google nem méri a tartalom pontosságát, mivel a Danny Sullivan, a Google egyik munkatársa szerint a „gépek nem tudják meghatározni” azt. Ehelyett olyan jelzéseket figyelnek, melyek a téma relevanciájával és hitelességével vannak kapcsolatban. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy itt nem a népszerűségről van szó. A szakember szerint a népszerűség túl egyszerű jelzés lenne, és nem is használható az új kereséseknél, melyek a napi keresési mennyiség 15 százalékát teszik ki.
Machines can’t tell the „accuracy” of content. Our systems rely instead on signals we find align with relevancy of topic and authority. See: https://t.co/O65v1PTehr and https://t.co/cTveD8XNxp
— Danny Sullivan (@dannysullivan) September 9, 2019
Mindez nem azt jelenti, hogy a tartalom pontossága ne számítana a rangsorolásnál, hanem azt, hogy a tartalom pontosságát jelenleg nem tudja mérni a Google. Ugyanakkor olyan jelzéseket figyelnek, melyek utalnak a tartalom pontosságára, vagyis azt mondhatjuk, hogy a tartalom pontossága rangsorolási tényező.
Also I didn’t say accuracy wasn’t ranking factor. Wasn’t what I was asked. Asked if we could tell content is accurate. No, we can’t. But again, signals, we look for things we believe correspond to accuracy. In that regard, damn right having accurate content is ranking factor….
— Danny Sullivan (@dannysullivan) October 11, 2019
Akadnak persze, akik úgy vélik, hogy a gépi tanulás már lehetővé teszi a pontosság bizonyos fokú értékelését a tartalmaknál. Judith Lewis, a DeCabbit Consultancy alapítója szerint, amikor a Google azt állítja, hogy nem vizsgálja a tartalom pontosságát, akkor csak egy kis mozgásteret akar hagyni magának.
Összességében azonban elmondhatjuk, hogy a Google nem tudja mérni a tartalom pontosságát, ahogy nem mér E-A-T pontszámot sem, azonban vannak olyan jelzések, melyek ezekhez a fogalmakhoz kapcsolódnak, és ha ezek azt mutatják a Google számára, hogy pontosak a tartalmaid, hiteles, megbízható és szakértő vagy a témában, akkor az javuló helyezést eredményez.
Ha eltávolítod a hozzászólásokat valamely oldaladról, akkor számíthatsz arra, hogy az negatívan fogja befolyásolni a helyezésed a Google találati oldalain. Ezt John Mueller mondta egy weboldaltulajdonosnak egy 2021. február 5-i Google Search Central SEO hangouton.
A kérdező pontosan arra volt kíváncsi, hogy a blogjában szereplő hozzászólások befolyásolják-e a helyezését a Google találati oldalain. Ugyanis el akarta azokat távolítani, de aggódott, hogy ezt nem tudja megtenni anélkül, hogy ne romolna a helyezése.
John Mueller azonban nem tudta megnyugtatni, és jelezte, hogy
A szakember egyébként nem adott semmilyen tanácsot a hozzászólások eltávolítására vonatkozóan, ugyanakkor a weboldaltulajdonosok döntését megkönnyítendő, elmondott néhány fontos dolgot ezzel kapcsolatban:
Az egyik, hogy a Google a hozzászólásokat úgy tekinti, mint a tartalom részét. Ha egy komment olyan információt tartalmaz, amire egy kereső személynek szüksége van, akkor az az oldal megjelenését eredményezi a Google találati oldalán.
Természetesen a Google képes megkülönböztetni a fő tartalmat a hozzászólásoktól, ezért mégiscsak eltérően kezeli őket. Ugyanakkor vannak olyan esetek, amikor a hozzászólás értékes információt tartalmaz, ami hozzátesz valamit a fő tartalomhoz. Persze ez sok esetben nem így van, és egyáltalán nincs értékük a hozzászólásoknak.
A weboldaltulajdonosok tehát azt tudják tenni, hogy megvizsgálják az egyes keresőkifejezéseknél a találati oldalon való megjelenést, és próbálják megbecsülni, hogy milyen szerepe van ebben a hozzászólásoknak, vagyis milyen eredménnyel járhat azok törlése.
Mueller végül felhívta a figyelmet arra, hogy a Google nem hagyja figyelmen kívül a hozzászólásokat. Tehát nincs értelme úgy vakon nekiállni kommenteket törölgetni, hogy közben abban reménykedik a weboldaltulajdonos, nem történik változás a helyezésénél.
Aki találkozott már SEO-ellenőrző eszközökkel, az láthatta, hogy ezek között némelyiknek van olyan funkciója, mely a szöveg és kód arányát vizsgálja, és többek között ezen érték alapján von le következtetést arra nézve, hogy megfelelően keresőoptimalizált-e az oldal. De a kód/szöveg arány valóban rangsorolási tényező? Számít ez egyáltalán?
Akadnak olyan SEO-szakemberek, akik szerint használják a kód/szöveg arányt a keresőmotorok annak meghatározására, hogy mennyire releváns egy weboldal. Amennyiben alacsonyabb a kód/szöveg arány (vagyis kevés a szöveg a weboldaladon), akkor az megzavarja a robotokat. Miért? Mert nem kapnak elegendő információt ahhoz, hogy meghatározzák, miről is szól a weboldal.
John Mueller, a Google tanácsadó szakembere azonban 2018-ban egy Google Webmaster Office Hangout során elmondta, hogy a kód/szöveg arány nem rangsorolási tényező. Szerinte ez sokkal inkább design-kérdés, és hogy miként állítod be a dolgokat a weboldaladon.
Rangsorolási tényezőként tehát önmagában a kód/szöveg arányt nem használja a Google, ugyanakkor az továbbra is kérdés, hogy számít-e a SEO-szempontból? Valószínűleg igen.
Hiszen, ha rossz a kód/szöveg arányod, az azt jelzi, hogy túl nagyra nőtt a HTML-ed, és valószínűleg lassabb az oldal, mint kellene, különösen mobilon. Ezt persze nem elsősorban úgy kell ellenőrizni, hogy megnézed a kód/szöveg arányt minden oldalad esetében, hanem lefuttatsz egy tesztet, mely megmutatja a webes vitals mutatók értékét.
Persze mondhatjuk azt, hogy a kód/szöveg aránynak érdemes valahol 25-70 százalék között mozognia. Ez azonban elég tág tartomány, sokkal pontosabban megmutatja a hibákat, ha megnézed az oldalad például a Lighthouse-zal. Ez meg fogja mutatni, hogy mi okoz gondot, kiderül, mit kell eltávolítani a kódból. Ha ez megtörténik, akkor a kód mérete is csökkenhet, illetve javul a kód/szöveg arány.
Sokan úgy gondolják, hogy az átkattintási arány (CTR) hatása a helyezésre egyike a keresőoptimalizálás nagy mítoszainak, míg mások – komoly szakemberek – szerint a Google egy az egyben látja és figyelembe veszi a felhasználókra vonatkozó adatokat.
Nem is olyan régen, a Google egyik szakembere az alábbi prezentációt osztotta meg (és Rand Fishkin az alábbi következtetést vonta le belőle):
Next time I hear a Googler say „we don’t use query/click data in rankings,” I’m pointing to https://t.co/qETZpGEbm9 pic.twitter.com/m9DO3cBVXb
— Rand Fishkin (@randfish) 2016. március 17.
A dolog lényege annyi, hogy ha egy weboldal mondjuk a harmadik helyre van rangsorolva, de a Google a vártnál nagyobb átkattintási aránnyal találkozik az oldal esetében, akkor feljebb sorolhatja, mivel úgy tűnik számára, hogy sokak figyelmét felkeltette az adott weboldal.
Korábban persze voltak már vizsgálatok, melyek az átkattintási arány hatását vizsgálták a helyezéseknél. Rand Fishkin, a Moz alapítója úgy tesztelte az átkattintási arányt, hogy megkérte az embereket: kattintsanak egy hetedik helyen álló linkre, mely egy blogbejegyzésére mutatott. A kattintások befolyással voltak a helyezésre, és – igaz csak egy rövid időre – de az első helyre repítették. Ugyanakkor ez a változás nem bizonyult tartósnak, csak ideiglenes volt a hatása.
A Search Engine Land is nekifutott egy tesztnek korábban, és ők úgy találták, hogy az átkattintási aránynak nincs hatása a helyezésre. Ezzel a vizsgálattal azonban komoly gondok voltak, mivel mesterségesen felpumpált kattintásokon és keresési mennyiségen alapult, vagyis kattintási csalásnak felelt meg az organikus találatoknál. Ezt azonban valószínűleg már le tudja leplezni a Google, hiszen az Ads miatt – ahol a minőségi mutató elvileg befolyásolható lehetne a kattintásokkal – már ismeri a trükköt és van rá megoldása, amit valószínűleg használ a kereséseknél is.
2019-ben aztán ismét fellángolt a vita az átkattintási arány kapcsán, ugyanis a Moz részéről Britney Muller egy Google dokumentumra hívta fel a figyelmet, mely értelmezése szerint bevallotta, hogy a CTR rangsorolási tényezőként használja a Google. A dokumentum azt mondja, hogy „amikor egy linkre kattintasz a Google keresésnél, akkor a Google figyelembe veszi a kattintásod a jövőbeli kereséseket érintő rangsorolásnál”.
Azt azonban érdemes figyelembe venni, hogy az említett dokumentum a találati oldalak személyre szabottságáról szól. Vagyis, ha be vagy lépve a Google fiókodba, és úgy keresel rá egy kifejezésre, akkor a Google aszerint módosítja majd a legközelebbi keresésnél, hogy mire kattintottál rá. Tehát, ha valaki rendszeresen egy meghatározott oldalra kattint rá a találati oldalakon, akkor a Google azt az oldalt feljebb fogja sorolni az adott személynek a találati listán.
Hasonló a helyzet a visszafordulási arány kapcsán is, melyről szintén sok legenda és tévhit kering SEO-s körökben. Akadnak olyan nagynevű keresőoptimalizálással foglalkozó cégek, melyek szerint rangsorolási tényezőről van szó. Így van ezzel például Brian Dean is a Backlinkótól. Ő egy 2020-as kutatásra alapozva állítja azt, hogy a visszafordulási arány rangsorolási tényező lehet, vagy legalábbis, hogy a tanulmány szerint a visszafordulási arány erősen korrelál az első oldal találati rangsorolásával.
Mint látható, a Backlinko is elsősorban arra mutat rá, hogy kapcsolat van a visszafordulási arány és a helyezés között, azt nem tudja bizonyítani, hogy rangsorolási tényezőről lenne szó.
Ami tehát kijelenthető, hogy a visszafordulási arány legfeljebb közvetetten befolyásolhat olyan rangsorolási tényezőket, melyeket a Google elismerten figyelembe vesz rangsorolási jelzésként. Ezekkel az adatokkal pedig összefügg a visszafordulási arány és az oldalon eltöltött idő. Az említett adatok megmutatják azt, hogy a weboldalad jó felhasználói élményt kínál-e.
A Google Analytics természetesen méri a visszafordulási arányt, vagyis azoknak a felhasználóknak a számát, akik anélkül hagyják el valamely oldaladat, hogy onnan egy másik oldaladra kattintottak volna. Hogyha ez a szám magas, az sem feltétlenül jelenti azonban azt, hogy gond van az oldaladdal, hibás vagy netán a minősége javításra szorulna. A felhasználók útját nem a visszafordulási arányokat figyelembe véve kell megtervezni a weboldaladon, és lehet, hogy egy oldalnak nem az a célja, hogy onnan továbbkattintson a felhasználó.
Természetesen az oldalon eltöltött sok idő vagy a kicsi visszafordulási arány is utal arra, hogy a tartalmad meggyőző a látogatók számára. Ugyanakkor, ezek csak olyan mérőszámok, melyek neked lehetnek hasznosak az összefüggéseket figyelembe véve. Törekedhetsz arra, hogy bizonyos oldalaidon javítsd a visszafordulási arányt az oldal optimalizálásával, hiszen lehet rajta egy olyan CTA, melyre szeretnéd, ha az emberek kattintanának, mivel ez jelenti a következő lépést a vásárlói úton.
De nézzük, hogy mit mit mond a Google!
A Google már számtalanszor jelezte, hogy nem használja a CTR-t, a visszafordulási arányt vagy a weboldalforgalmat rangsorolási tényezőként. Ez pedig elvileg azt jelenti, hogy rangsorolási algoritmusa nem veszi figyelembe a kattintási adatokat a keresőoldali eredményeknél, kivéve a személyre szabott találatoknál.
Magyarázatuk szerint ennek oka az, hogy nem tartják a kereséseknél jól használható adatnak sem a CTR-t, sem az oldalon eltöltött időt, sem a visszafordulási arányt. De nem csak azért, mert „zajosak” ezek az adatok, hanem mert könnyen „spammelhetők”. Hiszen elég felbérelni pár embert, akik kattintgatnak bizonyos linkekre. És a helyzet több mint egy évtized alatt sem változott, hiszen ezt állította évekkel ezelőtt Matt Cutts, de ezt mondta Gary Illyes, a Google szakembere is 2017-ben a Twitteren: „a visszafordulási arány nem egy jó jelzés”.
Mi a helyzet a weboldalforgalommal? Ugyanígy kategórikusan elutasítja a Google, hogy rangsorolási tényezőként venné figyelembe. A Google 2019 augusztusában a hivatalos a Webmaster Twitter csatornáján jelezte egy kérdésre válaszul, hogy „egy weboldalra irányuló forgalom nem rangsorolási tényező”.
Hi Suhas! No, traffic to a website isn’t a ranking factor. If you’re starting to get relevant traffic & users love your site, that’s a good start though!
— Google Webmasters (@googlewmc) August 26, 2019
John Mueller a Redditen elmondta: SEO szempontból nem kell aggódnod a visszafordulási arányod miatt. Úgy fogalmazott, hogy a „Google nem használja azt SEO-ra, vagyis ha a SEO-ra összpontosítasz, akkor figyelmen kívül hagyhatod”.
A kérdező egyébként egy CTA-t használt a weboldalán, és a CTA-n lévő link egy aldomainre vitte a kattintót. Így aztán felmerült kérdésként, hogy a Google ezt kilépésként értékeli-e, vagy pedig megérti, hogy a kattintás pontosan megfelel annak a szándéknak, amit az oldal készítője el akart érni. John Mueller erre válaszolta azt, hogy a Google ezzel nem foglalkozik SEO-szempontból.
A Google egyébként már számtalanszor elmondta ugyanezt. Még 2008-ban magyarázta el Matt Cutts azt, hogy a visszafordulási arány nem lenne jó jelzés, mivel zajos és spammelhető. Ugyanekkor közölte azt is, hogy a kattintási adatokat sem használja rangsorolási célból. A helyzet láthatóan azóta sem változott, a Google tévhitnek tartja, hogy bármelyik kattintási adat rangsorolási tényező lenne.
Már több mint egy évtizede tartja magát a hiedelem, hogy a Google Analytics rangsorolási tényező lehet, azaz figyelembe veszi a Google, hogy be van-e állítva az oldalon az Analytics, illetve akár a benne szereplő adatokat. A Google a „Hogyan működik a keresés” című dokumentációban is ír arról, hogy felhasználnak összesített és anonimizált interakciós adatokat, amikor azt próbálják megállapítani, hogy egy keresési eredmény releváns-e egy adott lekérdezésre.
Ez alapján felmerülhet a kérdés, hogy mik is azok az interakciós adatok, és honnan szerzi őket a Google? Sokan úgy vélik, hogy ezek az Analyitcsben megtalálható adatok, mint az oldalon eltöltött idő, az átkattintási arány, a visszafordulási arány, a közvetlen forgalom, a visszatérő látogatók száma, stb. rangsorolási tényezőnek számítanak. Ezt a vélekedést erősíti az is, hogy korrelációt vélnek felfedezni egyes mutatók javulása és a helyezés között. Sőt, sokan azt gondolják, hogy pusztán a Google Analytics használata is előnyt jelent.
Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy a Google Analytics és annak adatai nem számítanak rangsorolási tényezőnek. A Google mindenesetre következetesen így nyilatkozik a témával kapcsolatban.
Egy olyan kérdésre válaszul, miszerint a GA4 használatát rangsorolási jelzésként értékeli-e a Google, John Mueller 2022-ben úgy válaszolt, hogy ez nem történhet meg.
De már 2010-ben is így nyilatkozott Matt Cutts, aki akkor határozottan kijelentette, hogy a Google Analyticset nem használja semmilyen módon a rangsorolás meghatározásánál a Google.
Persze nem kell elfogadni azt, amit a Google mond, ugyanakkor akadnak olyan weboldalak, melyek nem használnak Google Analyticset, mégis jó helyezést érnek el igen nagy forgalmú kulcsszavakra. Ilyen többek között az Ahrefs, mely ismert arról, hogy nem használja a Google Analyticset, mégis 12 ezer kulcsszó esetében kerül be az első 10 találat közé. De meg lehet említeni a Wikipediát, melynek kódjában szintén nem szerepel Analytics-kód. Ennek ellenére meglehetősen jó helyezést szokott elérni egyes kulcsszavakra.
Úgy tűnik tehát, hogy bár a Google Analytics adatokból levonhatunk ugyan következtetéseket a weboldalunk SEO-optimalizáltságára vonatkozóan, a GA-kód jelenléte azonban nem rangsorolási jelzés, és nem használja a relevancia megállapítására a Google.
A RankBrain egy olyan technológia, mely befolyásolja azt, hogy mi jelenik meg a Google találati oldalain. Mivel kapcsolódik a keresésekhez, ezért sokan úgy tekintenek a RankBrainre, mint rangsorolási tényezőre. Vagyis olyan jelzésként, melyre a többi mellett szintén optimalizálni kell a weboldalukat. A RankBrain azonban nem egészen így működik.
A RankBrain alapjairól itt írtunk korábban, érdemes ezzel kezdeni, mert kiegészítik az itt írtakat. Annyit azért itt is elmondunk, hogy a RankBrain egy mesterséges intelligencia alapú rendszer, melyet 2015-ben indított el a Google, hogy segítse a rangsorolást olyan keresőkifejezések esetében, melyekre korábban még soha nem kerestek rá. Nem sokkal később ez annyiban változott, hogy kiterjesztették a RankBraint minden keresésre. Az ugyanakkor nem teljesen tisztázott, hogy miként javítja a legtöbb keresés esetén a RankBrain a találati oldalakat, mindenesetre hatással van a rangsorolásra.
A RankBrain lényege ugyanakkor mégis csak az, hogy segít a Google-nek olyan keresési kifejezéseknél használható találati oldalt összeállítani, melyekre korábban még soha, senki nem keresett. Ez megerősítik a Google szakemberei is.
A Google szerint a RankBrain esetében a harmadik legfontosabb rangsorolási tényezőről van szó. A RankBrain a Google mesterséges intelligencia alapú, keresés-értelmező rendszere, mely segít jobban megérteni egy-egy keresőkifejezést, így relevánsabb oldalakat feldobni a felhasználóknak az adott keresésre. Gary Illyes, a Google szakembere úgy magyarázta a Redditen 2019-ben, hogy a RankBrain a korábbi keresési adatokat használja fel annak érdekében, hogy megjósolja, mire fog kattintani a felhasználó egy korábban még soha nem használt keresőkifejezés esetében.
A RankBrain tehát megoldja azokat a problémákat, melyeket korábban a hagyományos algoritmusai nem tudtak megoldani. Úgy kínál jobb keresési eredményeket, hogy jobban megérti a nem egyértelmű keresési kifejezéseket és a long tail kulcsszavakat.
Népszerű elképzelés SEO-s körökben, hogy a RankBrain a felhasználók weboldalakkal kapcsolatos interakcióit használja fel az optimalizálásra. Valójában azonban nem a weboldalakkal kapcsolatos interakciókra támaszkodik, hanem a keresési eredményeknél megjelenő interakciókra.
A RankBrain tehát azt veszi figyelembe, hogy felhasználók miként lépnek kapcsolatba a keresési eredményekkel a találati oldalakon. Ez alapján határozza meg, hogy mely oldalakra fognak nagy valószínűséggel kattintani egy új keresési kifejezés esetén.
Gary Illyes a Google szakembere a RankBrainre való optimalizálás kapcsán elsősorban azt javasolta, hogy természetes nyelvezetet kell használni a szövegeink megírásakor. Egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy „szuperkönnyű” dolog RankBrainre optimalizálni. Ez egy olyan dolog, amit már valószínűleg 15 éve folyamatosan mondogatnak és javasolnak: természetes nyelvezetet kell használni szövegek írásakor. Próbálj tehát olyan szövegeket alkotni, melyek úgy hangzanak, mintha emberek mondanák! Ha úgy írsz, mint egy gép, akkor csak összezavarod a RankBraint, és ennek következtében valószínűleg lecsúszol a találati oldalakon is.
Gyakorlati tanács: ha van egy weboldalad, akkor olvasd fel hangosan a cikkeidet, vagy bármit, amit írtál, és kérdezd meg az embereket, hogy vajon természetesen hangzik-e. Ha úgy hangzik, mint egy beszélgetés, vagy mint a természetes nyelv, melyet a mindennapokban használunk, akkor biztos lehetsz benne, hogy már optimalizáltál is a RankBrainre – magyarázta a szakember.
Mindez azért különösen érdekes, mert a RankBrain magyarul is tud, tehát nem okoz gondot a Google számára a magyar nyelv ilyen szintű megértése sem. A természetes nyelv használatának fontossága egyébként nem különösebben meglepő, egy szöveg hangos felolvasása és ez alapján való minősítése már évek óta bevett technika, amikor a tartalom minősége kerül szóba. Érdemes tehát végre komolyan venni.
A másik dolog, ami a RankBrainnel kapcsolatban felmerült, hogy sok esetben egyáltalán nem befolyásolja azt a találati listát, amit a Google más algoritmusai már beállítottak. Ezért furcsának tűnik egyes szakemberek számára, hogy a Google mégis a harmadik legfontosabb jelzésnek nevezi. Ennek kapcsán Illyes azonban megjegyezte, hogy a RankBrain ennek ellenére “bizonyos szempontból” mégis a harmadik legfontosabb rangsorolási tényező, akkor is, ha nagyon sok esetben egyáltalán nincs hatással a keresési eredményekre.
A RankBrain tehát ott van a keresési eredmények mögött, azonban gyakran nincs hatással a helyezésekre. A Google soha nem határozta meg, hogy az algoritmus milyen mértékben befolyásolja a találati oldalakat, talán csak valóban azon öt százaléknyi keresőkifejezés esetén van erősebb hatása, melyekkel a Google még soha nem találkozott.
Míg a 2000-es években még remekül működött az a technika, hogy kellett találni egy keveset használt, úgynevezett “niche” kulcsszót, majd létrehozni egy weboldalt, ahol ez a szó jó sokszor szerepelt, és innen aztán egy linkkel elvezetni a felhasználót valahová, ami nekünk bevételt termelt, addig a Google Panda 2011-es megjelenése ennek a megoldásnak véget vetett. 2013-ban érkezett a Kolibri algoritmus, mely tovább csökkentette a kulcsszavak használatának fontosságát. Most már úgy néz ki, hogy a Google megérti a szövegek mögötti jelentést, és a találatokat ez alapján dobja fel a keresőknek.
A vizsgálatok szerint a Google-t ma már nem nagyon érdeklik a szövegben szereplő kulcsszavak, mert ezektől függetlenül képes értelmezni és rangsorolni az oldalakat.
Sokáig a SEO-sok azt gondolták, hogy rangsorolási tényezőről van szó. Valóban, a kulcsszósűrűség valamikor egy valós és fontos tényező volt. A logika mögött az állt, hogy a kulcsszavak fontosak voltak a Google-nek, így nehéz volt egy olyan tartalommal megjelenni egy keresésre, mely nem tartalmazta az adott keresési kifejezést.
A kulcsszósűrűséggel kapcsolatos feltételezés úgy néz ki, hogy a kulcsszavak küldenek egy jelzést a Google számára arról, hogy egy adott oldalt milyen keresési kifejezésre kellene megjeleníteni. Ha túl kevés a kulcsszó, akkor a Google nem fogja érteni, miről is szól az oldal. Persze, ha meg túl sok, akkor gyanút foghat, hogy manipulálni akarják. Ebből következően tehát léteznie kell egy ideális kulcsszósűrűségnek vagy -aránynak.
Ezt az elgondolást erősítették azok a SEO-szoftverek, melyek a szövegekben vizsgálták, hogy hányszor szerepel egy kulcsszó, eléri-e az általuk ideálisnak gondolt megjelenési arányt. Vagyis, hogy a szöveg egyéb szavaihoz képest milyen arányban szerepelnek a kulcsszavak az adott szövegben. Ha például egy ezer szavas cikkben 26-szor szerepel a kulcsszó, akkor azt 2,6 százalékos arányt jelentett, melyet már „jónak” tartottak. Ezzel csak az a baj, hogy akadtak akik úgy vélték, a 2 százalék a jó arány, mások 5 vagy 10 százalékot határoztak meg.
Ez azonban mind találgatás. Ráadásul a Google ma már nem így működik. És habár a kulcsszavak hasznosak, egy bizonyos arány elérése nemigen fog változtatni a helyezéseden. Ráadásul azt is lehet tapasztalni, hogy egy weboldal akkor is megjelenhet egy keresési kifejezésre, ha az kifejezés egyáltalán nem is szerepel az oldalon.
Ezt egyébként már 2011-ben elmondta egy videóban Matt Cuts, aki a Google webspam csapatának a vezetője volt 2000 és 2015 között. Ebben a videóban elhangzik, hogy nincs ideális kulcsszósűrűség és a kulcsszavak túlhasználata több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz. Azt is hozzátette azonban, hogy egy kulcsszó néhányszori említése segíthet a rangsorolásban, de ha ennél többször jelenik meg, akkor előfordulhat, hogy kulcsszóhalmozásra gondol a Google.
A kulcsszóhalmozással az a probléma, hogy egy bizonyos szinten túl rontja a felhasználói élményt (hiszen olvashatatlanná válik a szöveg, már ha egyáltalán van értelme a szövegnek), amire elég kényes a Google. Annál is inkább, mert 2022 augusztusában elindult az úgynevezett „hasznos tartalom” algoritmus, vagyis egy olyan algoritmus, mely hasznosságuk alapján minősíti a weboldalakat, és leértékeli azokat, melyek nem hasznosak.
Ezt már sokan tudjak, így nem alaptalanul aggódnak. Érkezett is egy kérdés 2023 márciusában a Mastodonon John Muellernek egy olyan oldallal kapcsolatban, ahol nyilvánvalónak tűnt a kulcsszóhalmozás, ennek ellenére jó helyezést ért el a találati oldalakon. Itt a kérdező amiatt aggódott, hogy mennyi esélye van annak, hogy a Googlebot haszontalannak találja az oldalon szereplő tartalmat.
John Mueller azonban elmondta, hogy a kulcsszóhalmozás önmagában még nem jelenti azt, hogy egy oldal ne lenne hasznos. Felhívta viszont a figyelmet arra, hogy a kulcsszóhalmozást nagyon könnyen tudják szűrni a keresőmotorok, és az érintett oldalakat ignorálják. Már csak azért is, mert a kulcsszóhalmozás az egyik legelső black hat SEO technika volt még a ’90-es évekből.
Mueller egyébként azt javasolta, hogy a kulcsszósűrűség miatti aggodalom helyett inkább érdemes megválaszolni azokat a kérdéseket, melyekkel megállapítható egy tartalomról, hogy hasznos tartalom-e. A kérdések nálunk is olvashatók a hasznos tartalom algoritmusról szóló részben.
Ez megerősíti John Mueller azon korábbi, még a hasznos tartalom algoritmus indulása előtti szavait, melyek szerint a kulcsszóhalmozás önmagában nem eredményez büntetést a Google részéről: nem fogják miatta eltávolítani az érintett oldalt a Google-indexből, vagy hogy az URL-ben történő kulcsszóhalmozás egyáltalán nem vezet büntetéshez.
Nem kell tehát attól rettegni, hogy ha túl sokszor használsz a szövegedben bármely szót, akkor meg fog büntetni a Google. Egészen addig nincs gond, amíg a szöveged természetesnek tűnik. Ehhez hozzátartozik, hogy szinonimákat használsz, és így a szöveged könnyebben befogadhatóvá válik. A Google pedig a szinonimákat is megérti, ezért lehetséges az, hogy olyan kifejezésekre is megjelenik az oldalad a keresőben, melyek nem azonosak a keresőszóval.
A kulcsszósűrűség továbbra sem számít – erősítette meg 2023 januárjában is John Mueller egy Google SEO office hours során, ugyanakkor megszólalásából az is kiderült, hogy a kulcsszavaknak mégis van szerepük: egyértelművé teszik a keresőmotorok számára, hogy miről szól a weboldal.
John Mueller magyarázata szerint az évek során a Google rendszere egyre jobban megértette, hogy miről szól egy-egy weboldal, még akkor is, ha bizonyos kapcsolódó kulcsszavak egyáltalán nem is szerepeltek benne. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a legjobb az, ha egyértelműek vagyunk a szövegek megfogalmazásánál. Tehát, ne építs arra, hogy a keresőmotorok majd kitalálják, miről szól az oldalad, és hogy milyen kulcsszóra is szeretnél megjelenni!
Tehát, ha szobafestő vagy, akkor ez szerepeljen a weboldalad szövegében, ha képeket festesz, akkor pedig ez. Ne kelljen találgatnia a keresőmotoroknak, hogy vajon Te mivel foglalkozol pontosan. Gondolj arra, hogy a felhasználók mire kereshetnek rá, és milyen kifejezéseket használhatnak, akkor, ha a Te cégedet szeretnék találatként látni.
Ha így teszel, akkor könnyebbé válik megtalálni a weboldalaid, és a felhasználóknak is egyszerűbb lesz megállapítani az oldaladra érkezve, hogy azt találták meg, amit kerestek – magyarázta John Mueller.
A kulcsszósűrűség tehát nem számít, de az egyértelmű megfogalmazás igen. És szemben az elavult SEO-mítoszokkal, egyáltalán nincs szükség arra, hogy egy kifejezésnek valamennyi variációja szerepeljen a szövegben – tette még hozzá a Google szakembere.
Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy szükséged van-e egyáltalán kulcsszavak használatára az oldaladon ahhoz, hogy jó helyezést érj el az adott keresőkifejezésre? Az előbbiek alapján azt mondhatjuk, hogy nem feltétlenül. Ha például egy megbízható, tekintélyes weboldalad van, amelyre jó minőségű linkek mutatnak, a tartalmad pedig hasznos és releváns egy adott kulcsszóra, akkor is jó helyen fogod találni magad, ha nem zsúfolod tele az oldalad a kulcsszóval. Ezt ma már tudja a Google.
Ebből egyébként az is következik, hogy lesznek olyan keresőkifejezések, melyeket egyáltalán nem is figyelsz, mégis jó a helyezésed rájuk és forgalmat is hoznak. Pedig eszedbe sem jutott első körben, hogy ezekre is figyelj.
A vizsgálatok is azt állapították meg az elmúlt években, hogy egyre több olyan jó helyezést elérő weboldalt találunk az első harmincban, ahol a keresőmezőbe beírt kulcsszó nem szerepel sem a weboldal szöveges tartalmában, sem a leírásban, de még a linkekben sem.
Sőt, ma már igazán annak sincs túl sok értelme, hogy az ún. short tail kulcsszavak helyett a sok szakértő által favorizált long tail – vagyis az egyenként ugyan kevesebb találatot, de összességében mégis sok látogatást hozó – kulcsszavakat használd, mert a szemantikus keresés korszakában a Google egyre jobban megérti a szövegeket, és valódi relevanciájuk alapján sorolja be a keresésekre.
Így nem is muszáj feltétlenül kulcsszavakat használnod a szövegeidben, a Google akkor is képes lesz feldobni, ha a Te weboldaladat találja a legmegfelelőbbnek egy keresésre.
Ugyanakkor a SEO-alapú tartalomépítésnél sokat segít, ha kulcsszavakban, vagyis témákban gondolkodunk. Nyilván mindenki számára adott egy téma-készlet vagy kulcsszólista, melyeket fontosnak tart, melyekre meg akar jelenni. Illetve felmerülnek mindig újabb és újabb kulcsszó- vagyis témalehetőségek, melyekre aztán új tartalmak születnek. Ha így gondolkodsz, akkor a kulcsszavak nagyban megkönnyítik a tartalomkészítést.
Persze azért sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ha már kulcsszavakban gondolkodunk és egynéhányszor elhelyezzük őket a szövegben, akkor pontosan hol is jelenjenek meg. Ökölszabályként azt lehet mondani, hogy a kulcsszavak szerepeljenek az oldal címében, az URL-ben, az alcímekben, a képek leírásaiban és a meta descriptionben.
Ugyanakkor most már nincs szükség arra, hogy egy weboldalon figyeld a kulcsszavak százalékos előfordulását, mivel a Google számára ez már nem számít – illetve a kulcsszóhalmozást nem is kedveli -, más rangsorolási tényezők alapján ítéli meg a szöveg relevanciáját.
Amit külön is érdemes megemlíteni, hogy már nagyon csekély a szerepük az URL-ben megjelenő kulcsszavaknak a rangsorolásnál. John Mueller úgy véli, hogy annyira mérsékelt a jelentőségük, hogy emiatt nem érdemes átalakítani a weboldalaink linkstruktúráját, csak hogy szerepeljenek az adott oldal legfontosabb kulcsszavai bennük. Tehát, ha új URL-eket hozol létre, akkor azért nem árt, ha a legfontosabb kulcsszavaid megjelennek benne, de emiatt nem érdemes nagy átalakításokba kezdeni a weboldaladon.
Talán Te is találkoztál már azzal a jelenséggel, hogy számodra azonos jelentésűnek tűnő kulcsszavakra rákeresve más oldalaidat jelenítette meg a Google. Igen csekély eltérésnek tűnhet például egy kulcsszónak az egyes- és a többesszáma közötti különbség, mégis előfordul, hogy a Google más oldalaidat jelenti meg a találati listában, ha rákeresel egyikre vagy a másikra. Ez akkor különösen bosszantó, ha a weboldaltulajdonos azt szeretné, ha az egyes- vagy többesszámra, illetve akár a szinonimákra is egy adott oldalt jelenítsen meg jó helyen a Google.
Egy hasonló cipőben járó weboldaltulajdonos éppen ezért neki is szegezte a kérdést John Muellernek, hogy mégis miért jeleníti meg az egyes számban lévő kulcsszóra egyik blogbejegyzését, míg a többes számúra egy kategóriaoldalát a Google. John Mueller azonban tudott válaszolni, mégpedig úgy, hogy értelme is van annak, amit mondott.
Mégpedig az, hogy bár lehet, hogy Te azonosnak látsz két szinonimát, vagy akár az egyes- és a többesszámát egy kulcsszónak, a Google azonban nem. Márpedig, ha úgy látja, nem teljesen azonos a kettő, akkor a találati oldal is változni fog.
Természetesen azt érti a Google algoritmusa, hogy szinonimákról van szó, ugyanakkor azt is látja, amit Te nem: lehet köztük némi eltérés, ha a mögöttük húzódó felhasználói szándékot vizsgáljuk. Tehát például, ha valaki többesszámú szóra keres rá, akkor lehet, hogy inkább egy listát vagy összehasonlítást szeretne látni termékekről, esetleg egy kategóriaoldalt, ahol több hasonló, de mégis eltérő termék szerepel.
John Mueller később ismét hangsúlyozta, hogy azért, mert két szó számodra hasonlónak vagy azonosnak tűnik, a felhasználók számára nem biztos, hogy az. Azaz a felhasználók egyik vagy másik szóra eltérő szándékkal keresnek, és más találati oldalra számítanak.
Szerinte ezért nem is nagyon érdemes azon erőlködni, hogy mindegyik kulcsszóverzióra ugyanaz az oldalad jelenjen meg a találati listákon. A legjobb megoldás talán az lehet, hogy hagyod a Google által kiválasztott oldalt megjelenni a találati oldalon, de elhelyezel benne egy CTA-t linkkel, melyben felhívod a látogatók figyelmét arra az oldaladra, amit fontosabbnak találsz a témában.
A SEO esetében általában úgy gondolkodunk, hogy ha egy bizonyos általános kulcsszóra, amire sok keresés érkezik, jó helyezést érünk el, akkor elértük a célunkat. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy a jó helyezés jelentősebb előnyt biztosít számunkra, illetve hogy kihoztunk belőle mindent, amit lehet.
Vannak ugyanis oldalak, melyek jó helyen szerepelnek a találati listákon nagy forgalmú kulcsszavakra, azonban ebből nem származik jelentősebb előnyük, mivel a kulcsszó nem igazán passzol a felhasználó szándékaihoz, és az emberek ugyan kattintanak és benéznek az oldalra, azonban azt gyorsan otthagyják, mert nem találják meg azt, amit kerestek. Vagyis a jó helyezés remek dolog, de csak akkor van értelme, ha nem csak a forgalmat hozza, hanem a konverziót is és a megtérülést is javítja.
Akadnak olyan esetek, amikor egy cégtulajdonos kitalál egy kulcsszót, amire jó helyen akar szerepelni. Mondjuk ez keresőoptimalizálással sikerül is, azonban pár hónap múlva az lesz a problémája, hogy nem javítja az eredményeket a jó helyezés az adott kulcsszóra. Ilyenkor kell átgondolni azt, amiről most szó van, azaz hogy a jó helyezés vajon azonos-e a sikerrel?
Hát sok esetben nem feltétlenül. Különösen, ha nagy weboldalad van és pénzt adsz ki azért, hogy jó sok kulcsszó esetében folyamatosan figyeld a helyezésed változásait. Nem kell minden kulcsszót állandóan figyelni. Azokra a kulcsszavakra érdemes fókuszálni elsősorban, melyek vagy jó helyen állnak, konverziót hoznak, vagy amelyek a keresőhirdetéseknél jól teljesítenek.
A weboldalunkon elhelyezett kifelé mutató linkek nem csak a felhasználói élményt javítják, hanem úgy tűnik rangsorolási tényezőként is működnek. A Reboot Online legalábbis ezt feltételezte, és belevágott ennek igazolásába is. Egészen pontosan azt vizsgálták meg, hogy egy hiteles, tekintélyes weboldalra mutató, a tartalom kontextusához illeszkedő, kifelé mutató link pozitív rangsorolási jelzés-e a Google számára.
Ennek érdekében létrehoztak egy “Phylandocic” nevű terméket a weben. A dolog lényege az, hogy ezt a szót nem ismerte a Google, azaz ezt beütve a keresőbe nem kaptak egyetlen találatot sem. Ezután összedobtak 10 darab weboldalt újonnan regisztrált domainneveken, mindegyiken egy 300 szavas szöveggel erről a termékről. Ezek a weboldalak SEO-szempontból egyformák voltak (szöveghossz, kulcsszavak száma, kulcsszó-pozíciók, felépítés, kód), csak a CSS különbözött.
A 10 weboldal közül 5 azonban 3 darab, rendkívül tekintélyes oldalra mutató linket tartalmazott. Ezek az oldalak az Oxford University, a Cambridge University és a Genome Research Institute voltak. Az első kettőnél a horgonyszöveg az egyetemek neve volt, míg a harmadiknál a termék neve. Emellett a szövegben megjelent az Ancludixis szó is, link nélkül, hogy össze tudják hasonlítani a Phylandocic teljesítményével. A weboldalakat egészen addig blokkolták a robotok elől, amíg mindegyik el nem készült. Erre azért volt szükség, hogy egyszerre kezdjék meg a robotok a feltérképezést, ne eltérő időpontokban. Legalábbis kettesével indították el az indexelést: mindig egy linkkel rendelkező és link nélküli oldal lett indexelve. Amint ezt megtörtént két oldallal, jött a következő kettő.
Emellett olyan dolgokra is figyeltek, hogy minimalizáljanak minden más keresési aktivitást, oldallátogatást. Az ilyen aktivitások mind inkognitó módban zajlottak. Nem kattintottak egyetlen keresési eredményre sem. Minden weboldal új IP címmel jött létre, és mindegyikhez saját Webmestereszközök-fiók tartozott.
A vizsgálat öt hónap után ért véget. A legérthetőbben talán a találati oldalról készült képernyőkép mutatja, hogy mi lett a végeredmény. Itt azt is bejelölték, hogy melyik weboldalon volt kifelé mutató link, és melyiken nem. A helyzet meglehetősen egyértelmű:
Találati oldali eredmények
Mindebből persze nem derül ki, hogy mennyire erős rangsorolási tényező egy kifelé mutató link a többi tényezőhöz viszonyítva, az viszont egyértelművé vált, hogy bizony pozitív hatásuk lehet a helyezésekre.
A Google ugyanakkor határozottan cáfolja, hogy a kifelé mutató linkeknek hatása lenne a rangsorolásra (nem először):
@AshKumar1234 no.
— John ☆.o(≧▽≦)o.☆ (@JohnMu) 2017. február 24.
De persze az is igaz, hogy a Google azt sem szereti, ha egyáltalán nincsenek hivatkozások a tartalmainkban, bár büntetés nem jár azért, ha nem szerepeltetünk kifelé mutató linkeket a weboldalunkon. A természetes az, ha vannak linkek, hiszen így működik a web.
Sokan viszont amiatt aggódnak, hogy túl sok kifelé mutató link kerül egy-egy oldalukra. Van ennek bármiféle alapja?
Fel is tették a kérdést John Muellernek arról, hogy létezik-e olyan helyzet, amikor már túl sok a kifelé mutató linkek száma? Abban az esetben persze, ha természetes linkekről van szó. A Google szakembere erre úgy válaszolt, hogy nincs tudomása ilyesmiről. Azt is hozzátette azonban, hogy ha hiányzik a tartalom a weboldalon és kizárólag linkek szerepelnek rajta, az vélhetően nem kedvez a rangsorolásnak.
I’m not aware of anything like that. Usually the problem is more the rest of the site (like when there’s a lack of real, unique, compelling, high-quality content) rather than the links.
— 🍌 John 🍌 (@JohnMu) August 13, 2020
Tehát nincs olyan, hogy túl sok kimenő link miatt büntetne a Google, viszont: ha túl sok gyenge minőségű weboldalra mutat az oldaladról link, akkor a Google kézi műveletet hajthat végre rajta. De természetes linkek esetében ilyesmire nem kerül sor. A Google a Search Console Súgójában a Kézi műveletekről szóló jelentések magyarázatánál így ír erről.
A lényeg tehát, hogy ha egy hiteles, jó minőségű weboldalt linkelünk a saját oldalunkról, akkor az akár javíthatja is a weboldalad megítélését a Google szemében a vizsgálatok szerint. De az is igaz, hogy ha a felhasználók rákattintanak a linkekre, akkor a másik oldalon folytatják az olvasást. A megoldás az, hogy lehetőleg olyan tartalmat készítsünk, mely miatt vissza fognak térni. Emellett persze csak akkor helyezzünk el linket a szövegünkben, ha arra valóban szükség van, azaz segíti az olvasót. Attól nem kell megretteni, ha sok linkelnivalód van, ugyanakkor ha túl sok nem természetes, fizetett linkkel találkozik az oldalon a Google, abból probléma lehet.
Míg 10 évvel ezelőtt még figyelmen kívül lehetett hagyni a felhasználó igényeit a SEO-ban, addig ez ma már nem működik. A Google egészen odáig jutott, hogy fontosabbnak gondolja egy weboldalnál a UX-et, azaz a felhasználói élményt, a használhatóságot, mint a keresőoptimalizáltságot. Illetve a kettő ma már erősen összefügg, egyre inkább kiegészíti egymást. Vagyis egy keresőoptimalizált oldalnak egyben remek a designja és a felhasználói élménye. Ezért fordulhat elő, hogy a felhasználók igényeit figyelembe vevő tervezés javulást hoz a kereséseknél is.
De mi jelzi a Google számára, hogy jól néz ki, jól használható egy weboldal, azaz jó a felhasználói élménye? Ma már legfőképpen az oldalélmény nevű mutató, mely rangsorolási tényezőként működik.
A Google nemrég eljutott oda, hogy megpróbálta mérni a felhasználói élményt. Szándékai szerint ezt fejezi ki fejezte ki az oldalélmény nevű mutató. A Google még 2020 novemberében jelentette be, hogy változás történik a rangsorolást tekintve, mivel az úgynevezett „alapvető webes vitals-mutatók” rangsorolási tényezővé válnak, az „oldalélmény”, mint rangsorolási tényező részeként. A webes vitals-mutatók pedig a weboldalsebességet mérik egy elég szofisztikált módon. (2023 áprilisában aztán kivezette az oldalélményt, mint rangsorolási jelzést, amiről a következő fejezetben írunk.)
Az „oldalélmény” egyébként nem egyszerűen a webes vitals-mutatókra épült, hanem más elemekkel kombinálta a webes vitals mutatók három adatát. Ez így együtt pedig valamiféle képet adhatott a felhasználói élmény minőségéről a Google számára.
A Google azt is megjegyezte ennek kapcsán, hogy a jó oldalélmény nem nagyobb súlyú, mint a releváns tartalom. Ugyanakkor olyan oldalak esetében, melyeknek hasonló a tartalmuk, az oldalélmény fogja meghatározni a helyüket a találati oldalakon.
Gary Illyes, a Google szakembere azt jelezte, hogy az oldalélmény algoritmus „nem lesz drasztikus”, és szinte ugyanígy fogalmazott John Mueller is róla. Danny Sullivan egy másik szakértő a Google-től, szintén azt hangsúlyozta, hogy az oldalélmény nem eredményez jelentős változásokat a találati oldalakon.
Azóta azonban történt egy kis változás:
A Google 2023 áprilisában frissítette a rangsorolási rendszerről szóló oldalát, melyből teljes egészében eltávolította az oldalélményhez kapcsolódó rangsorolási rendszerre (ranking system) vonatkozó részeket. Amit nem a visszavont részbe tett át, hanem egy az egyben törölt. Emellett
is kivezetésre és eltávolításra került a visszavont elemeket tartalmazó részből. Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy vajon ezeknek a tényezőknek (rendszereknek) mekkora súlyuk lehetett a weboldalak rangsorolásánál? Nyilván nem sok, és hasonlóan nyilatkoztak a Google szakemberei is korábban. A SEO-sok ugyanakkor általában túldimenzionálnak bizonyos kérdéseket, így történt ez ebben az esetben is, például a weboldalsebesség kapcsán.
John Mueller egy, a lépést követő tweetben meg is jegyezte, hogy a változtatás azért történt, mert úgy látták, hogy az emberek túlságosan ezekre a számokra összpontosítottak, pedig egyáltalán nem érte meg az időt és az energiát.
A Google egyébként néhány nappal korábban már változtatott a „hasznos tartalom” útmutatóban található oldalélménnyel kapcsolatos részeken, és ezzel egyidőben kivette az oldalélmény jelentést, valamint a mobilhasználhatósági jelentést a Search Console-ból.
A változásokat egy blogposztban ismertették, ahol azt is jelezték, hogy az oldalélmény algoritmus csak egy koncepció volt, mely azt célozta, hogy megmutassa a weboldaltulajdonosok számára az oldalhasználattal kapcsolatos legfontosabb szempontokat, emellett bevezette a webes vitals mutatókat, mint új rangsorolási jelzést olyan egyéb, korábbi jelzések mellett, mint például a HTTPS. Ugyanakkor nem egy elkülönült rangsorolási rendszer volt, és mint kiderült: valójában nem gyúrta egybe az említett jelzéseket egyetlen, önálló „oldalélmény jelzéssé”.
Itt tehát két fontos dolgot is mondott a Google:
Azt is hozzátették persze, hogy a Google mindig a legrelevánsabb tartalmat igyekszik megmutatni, még akkor is, ha ehhez az oldalélmény nem járul hozzá.
Az előbb elmondottakat pontosította (vagy inkább bonyolította) néhány nappal későbbi bejelentésében Danny Sullivan, a Google szakembere, amikor azt magyarázta a Twitteren, hogy az oldalélmény, a mobilbarátság, az oldalsebesség és a biztonságos oldal soha nem volt rangsorolási rendszer (system), ugyanakkor mindegyik rangsorolási jelzés (signal).
Sullivan a hosszú posztban arról írt, hogy az előbb említett rendszerek eltávolítása nem jelenti azt, hogy a továbbiakban ne vennék figyelembe az oldalélmény egyes elemeit. A változtatáscsak azt jelentette hogy ezek a jelzések nem voltak önálló rangsorolási rendszerek, csak jelzések más rendszerek számára.
Szavaiból nagyjából az derült ki, hogy ezek mintegy véletlenül kerültek bele a dokumentációba, mint rendszerek, miközben soha nem voltak azok, csak jelzések.
Annak érdekében, hogy ne fokozzák a zavart, nem is hívták fel az emberek figyelmét a rangsorolási rendszerekről szóló oldalon történt változásra, melynek része volt az oldalélmény-iránymutatás is. Csak kidobták a rendszert, így azok, akik a későbbiekben felkeresik az oldalt már nem esnek tévedésbe.
Hozzátette azt is, hogy a Google alap rangsorolási rendszere előnyben részesíti azokat a tartalmakat, melyek jó oldalélményt nyújtanak a felhasználóknak.
Legalábbis a „legtöbb esetben” nem az, ahogy John Mueller jelezte 2023 februárjában a Mastodonon. Úgy fogalmazott, hogy
„a legtöbb esetben nem a lista elején kellene szerepelnie a webes vitals mutatóknak”.
Ennek oka, hogy az oldalélmény, mint rangsorolási tényező nem annyira jelentős, ráadásul a néhány oldalas weboldalak esetében a Google nem használja az úgynevezett CrUX-adatokat ezek aloldalainál.
Ezt azon kérdésre válaszul fogalmazta meg, miszerint: a kisebb oldalaknak kell-e egyáltalán foglalkozniuk a webes vitals mutatókkal, ha egyszer korábban a Google már közölte, hogy csak akkor számítanak neki a webes vitals mutatók, ha elegendő CrUX-adat áll rendelkezésére.
Mueller itt elmondta, hogy valóban, ha nincs meg nekik az összes adat, akkor nem használják. Ennek ellenére kell javítani a weboldalsebességen vagy a webes vitals mutatókon? – tette fel a kérdést, melyet azzal válaszolt meg, hogy „lehet”. A felhasználók ugyanis észlelik, ha egy weboldal túlságosan lassú. És vajon ez lenne a legfontosabb dolog a SEO-ban? Nem feltétlenül, mivel ez attól függ, hogy ki mit akar elérni a weboldalával.
Azt is hozzátette, hogy sokszor azt tapasztalja, az emberek túl nagy hangsúlyt helyeznek a webes vitals mutatókra. Valószínűleg azért, mert könnyen mérhető, és elég kevés ilyen dolog van a SEO-ban. Ugyanakkor a kisebb, helyi cégek számára a legtöbb esetben nem kellene a prioritási lista élén állnia a webes vitals mutatók optimalizálásának.
Ebben a bejegyzésünkben sokáig egy külön fejezet foglalkozott a weboldalsebességgel, mint rangsorolási tényezővel. Az idők azonban változnak, így ma már, amikor weboldalsebességről van szó, alapvetően az „oldalélményre”, mint rangsorolási tényezőre, illetve ezen belül a webes vitals mutatókra asszociálunk. Pedig talán érdemes néhány bekezdés erejéig arra is egy pillantást vetni, hogy szigorúan véve a „betöltési idő” miként befolyásolja az oldal helyezését.
A webes vitals mutatók előtti időkben egyszerű volt a helyzet, a kérdés mindössze annyi volt, hogy hány másodperc alatt töltődik be az oldal. Minél gyorsabb, annál jobb, és a Google is azt kommunikálta, hogy bár a tizedmásodperceket nem vizsgálják, és a helyezése egy oldalnak nem az alapján változik, hogy valamivel gyorsabb lett, ugyanakkor egy bizonyos időtartam felett lassúnak bélyegezte az oldalakat, mely hátrányt jelentett a rangsorolás szempontjából.
Ezt váltotta le a korábban említett oldalélmény és a webes vitals mutatók, melyek azonban nem csak egyszerűen betöltési időt mérnek, hanem interaktivitást és vizuális stabilitást is. A Google már hosszú évekkel elérhetővé tette a PageSpeed Insights-ot is a szofisztikált mérés érdekében, igaz, korábban ez is másként mért, mint jelenleg. Az mindenesetre sejthető volt az eszköz jelenléte miatt, hogy fontosnak tartja a Google a weboldalsebességet.
A Google egyébként 2010 áprilisában jelentette be, hogy a keresési algoritmus már figyelembe veszi egy weboldal sebességét az egyes találatok rangsorolásánál. Ez persze akkor még asztali gépekre vonatkozott, és ami asztali gépen gyors volt, az mobilon még lassú lehetett. 2018-ban azonban már olyan sok mobilos felhasználó volt, hogy júliusban a Google bejelentette: a weboldalsebesség rangsorolási tényező lett a mobilos keresési eredményeknél is. Ezeket a rangsorolási tényezőket váltotta le aztán az oldalélmény, mint jelzés.
A weboldalsebesség tehát rangsorolási tényező, de most már egy kicsit szofisztikáltabb módon.
Ugyanakkor az mindig is bizonytalanságot okozott, hogy a gyors oldalak nem feltétlenül bírnak jó tartalommal. Ha rangsorolási tényező a weboldalsebesség és csak villámsebes oldalak kerülnek a találati oldalak első helyeire, akkor az vajon jó felhasználói élményt, releváns tartalmat jelent a Google találati oldalain? Nem igazán.
Márpedig a Google mindig azt hangsúlyozza, hogy a tartalmi relevancia a legfontosabb rangsorolási tényező.
A kérdés így igazából az, hogy milyen súlyú rangsorolási tényező a weboldalsebesség? Ezt pontosan nem lehet tudni, azt viszont ki lehet jelenteni, hogy biztosan kisebb súlyú, mint a tartalom és annak relevanciája. Ezt pedig nem árt figyelembe venni akkor, ha választanod kell, hogy keresőoptimalizálásnál mibe fektess több energiát, időt és pénzt.
A weboldalsebességről szóló anyagunkban már említettük a CDN (content delivery network) használatának előnyeit, mivel egy olyan technológiáról van szó, mely bizonyos helyzetekben gyorsítja a weboldalakat. Ha pedig gyorsabb egy weboldal, az előnyös felhasználói és így SEO-szempontból. De vajon van közvetlen hatása is a rangsorolásra annak, ha egy weboldal CDN-t használ? Miként tekint a CDN használatára a Google?
Ezekre a kérdésekre adott választ John Mueller egy Google SEO Office Hours során. Itt elmondta, hogy a Google szemében nincsen plusz előnye annak, ha a weboldalad CDN-t használ. Legalábbis akkor, ha egyébként is jó a hosting szolgáltatód, és elég gyosan kiszolgálja az igényeket.
A CDN persze segíteni tud akkor, ha mondjuk lassúnak tartod a feltérképezési sebességet, miközben rengeteg aloldalad van. Ilyenkor jól jöhet a CDN, mely javít a feltérképezés és az indexelés sebességén, ami pedig közvetetten hatással lesz a rangsorolásodra, azaz a SEO-ra. Ennek oka, hogy ha lassú az indexelés, akkor kevesebb oldalad fogja indexelni a Google. Ez azonban a legtöbb weboldalnál nem gond, ugyanis nem rendelkeznek annyi aloldallal, hogy lassabb legyen az indexelés.
Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy nem gondolja, hogy nagy szerepe lenne a Google szemében a CDN-nek, ha csak a SEO-t tekintjük. Leginkább csak olyan módon hat, hogy befolyásolja, miként is látják végül a felhasználók a weboldalad.
Mindez persze csak akkor érvényes, ha a szervered kellően gyors. Ha vannak olyan felhasználóid, akik egy rendkívül lassú weboldallal találkoznak azon a helyszínen, ahol beírják az URL-edet, akkor ott érdemes elővenni a CDN-t.
A weboldalsebességhez kapcsolódhat az a kérdés is, hogy mekkora a weboldalad mérete, és vajon a Google figyelembe veszi-e a méretet a rangsorolásnál. Nyilván van olyan weboldal-méret, amikor a böngésző és a Googlebot megakad a fájlok feldolgozásában, ez azonban viszonylag ritkán fordul elő. De vajon önmagában a méretet figyelembe veszi-e a Google, amikor rangsorol egy oldalt.
Mint John Mueller a Twitteren jelezte: a weboldalméret nem rangsorolási tényező. Ez azt jelenti, hogy a Google-nél nincs semmilyen speciális jelzés arra nézve, mely azért lenne felelős, hogy egy adott méret esetén a weboldalt feljebb vagy lejjebb rangsorolja a találati oldalakon.
John Mueller megjegyezte, hogy a méret esetében eleve kérdésként merülhet fel, hogy vajon a HTML-fájl méretét vegyék figyelembe, vagy az összes letöltött byte-mennyiséget. És habár ezekre érdemes figyelni a weboldaltulajdonosoknak, illetve hatással van az oldalélmény (webes vitals mutatók) minőségére és a feltérképezés sebességére is, önmagában nem veszi figyelembe a Google.
A Mastodonon később olyan részletekre is kitért a szakember, hogy ha leválasztjuk a dokumentum-méretet (szavak/mondatok) a HTML méretétől, akkor a HTML mérete esetében van egy 15 MB-os korlát, ugyanakkor ez alatti értékeknél nem számít a méret a rangsorolást tekintve. Illetve a dokumentum méreténél sokkal fontosabb, hogy megértse a Google, miről szól az oldal, mire rangsorolja.
Korábban egyébként John Mueller azt is jelezte, hogy még a webes vitals mutatók sem elsődleges fontosságúak a legtöbb kis weboldal számára, ahogy azt is jelezte már, hogy a CSS mérete sem befolyásolja a weboldal helyezését.
De mit mond a rangsorolás és a webdesign kapcsolatáról a Google? Amikor korábban John Muellert kérdezték az egyik Webmaster Office Hours során, ő azt fejtegette, hogy egy weboldal designjának indirekt hatása van, vagyis, amikor megérkezik egy látogató, és nem találja, amit keres, akkor nem fogja ajánlani másnak sem az oldalt. Ez az indirekt hatás aztán úgy jelenik meg, hogy nem lát majd a Google pozitív jeleket az oldalra vonatkozóan.
Ugyanakkor egy 2021-es Search Central SEO hangout során John Mueller azt is hangsúlyozta, hogy egy cég weboldalának megjelenése befolyással van a találati oldali helyezésére, amennyiben nem teljesülnek bizonyos minőségre vonatkozó elvárások.
Mint mondta, egy weboldal esetében akadnak olyan részletek, melyek a weboldaltulajdonos számára talán nem tűnnek fontosnak, azonban a felhasználók számára sokat jelentenek. Ezek olyan részletek, melyek befolyásolják azt, hogy az emberek miként látják a weboldalt.
Tehát lehet, hogy az mondják, az információk rendben vannak a weboldaladon, azonban az egésznek a kínézete nagyon amatőr, akkor az hosszú távon hatással lesz arra, hogy hol jelensz meg a találati oldalakon.
Megoldásként Mueller szerint érdemes elfogulatlan forrásokhoz fordulni, akik véleményt tudnak mondani a weboldal megjelenéséről és használhatóságáról, illetve érdemes figyelni a felhasználói visszajelzéseket is.
Azt ugyanakkor szintén figyelembe kell venni, hogy amennyiben módosítasz a weboldaladon, javítasz a minőségén, akkor hosszú időt vehet igénybe, hogy ennek hatása megjelenjen a helyezéseknél a találati oldalakon.
Ha az emberek valami oknál fogva túl gyorsan lelépnek a weboldalunkról, visszatérve a találati listához, akkor az azt jelezheti a Google számára, hogy nem sikerült kielégítenünk a felhasználói igényeket. Kell tehát a vizuálisan vonzó kialakítás, a könnyű navigáció.
A Searchmetrics 2016-os vizsgálata szerint az első 10 helyen szereplő weboldalakon átlagosan 3 perc 10 másodpercet töltöttek a látogatók, illetve az átlagos visszafordulási arány az első helyezett esetében 46 százalékos. A találati oldalak első három helyezettje átlagosan 36 százalékos átkattintási arányt ér el.
Felhasználói jelzések, 2016 (Forrás: Searchmetrics)
A SEMrush 2017-es tanulmánya – mely már a gépi tanulás felhasználásával közelítette meg a rangsorolási tényezők kérdését – még erősebb kapcsolatot mutatott ki a UX-tényezők és a helyezés között.
Rangsorolási tényezők a SEMrush szerint (2017)
Eszerint a legtöbbet a látogatások száma jelenti a rangsorolás szempontjából, ezután következik az oldalon eltöltött idő, a megtekintett oldalak száma, majd a visszafordulási arány. A SEMrush 2017-es vizsgálata elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy a UX-tényezőknek most már talán hangsúlyosabb a szerepe a találati oldal kialakításában, mint a linkeknek, a kulcsszavaknak, vagy épp a hamarosan tárgyalt meta tageknek.
Visszafordulási arány és a helyezés kapcsolata a SEMrush 2017-es tanulmánya szerint
Oldalon eltöltött idő és a helyezés kapcsolata
Többek között a mobilos használat népszerűek a végtelen görgetésű oldalak. Ez egy jó megoldás UX szempontból, ugyanakkor a SEO-nál okozhat némi gondot. A Google ugyanis nem tudja egészen pontosan leutánozni a felhasználók viselkedését, vagyis nem kezd el görgetni az oldalon. Így a robotok számára a tartalom egy jelentős része láthatatlan marad. Ezért javasolja a Google, hogy a végtelenített oldalaknak legyen egy lapozható verziójuk is. Ez gyorsabb betöltést és könnyebb kereshetőséget is jelent.
A végtelen görgetéshez kapcsolódik a lenyílók kérdése is, vagyis, amikor tartalmak egy elemre való kattintással bomlanak ki a felhasználók számára. A Google nem nyilatkozott még arról egyértelműen, hogy az ilyen módon “rejtett” tartalmakat látja-e. Sokan ezt vitatják, és úgy vélik, hogy nem indexeli. A megoldás az lehet, hogy ilyen lenyílókat csak elvétve használunk, annak ellenére, hogy egy minimalista webdesignba remekül illeszkednek. Vagyis UX szempontból ugyan jó technika lehetne, azonban hátrányosnak tűnik SEO szempontból.
Ugyanígy nem kifejezetten jó megoldás a SEO számára, ha túl nagy a súlyt adunk a képeknek a weboldalunkon, főleg, ha az a szöveg kárára történik, illetve nem jó minőségűek a képek. Rand Fishkin, a Moz alapítója korábban már felhívta a figyelmet arra, hogy SEO szempontból a pusztán szöveges tartalmak jobban teljesítenek, mint a képekkel telezsúfolt oldalak. Ugyanakkor UX szempontból fontosak a képek, a fotók, de itt is csak akkor, ha jó minőségűek.
Van azért a képeknek is értéke SEO-szempontból, de ehhez kell adnunk nekik egy kifejező fájlnevet, egy jó leírást az alt textben, releváns szövegnek kell szerepelnie a kép körül, és persze nem szabad rejtett szövegnek lennie a képen. A lényeg elsősorban a képek és a szövegek aránya, és meg kell fontolni, hogy az általunk használt képek kellően vonzóak-e, vagy hátráltatják-e a felhasználót abban, hogy hozzáférjenek a lényeges szöveges tartalomhoz?
A felhasználói élmény tényezői a rangsorolásban (Forrás: Searchmetrics)
Ha eddig nem vetted volna komolyan a webodalad designját a helyezést illetően, akkor John Mueller szavainak hatására muszáj lesz rajta elgondolkodnod. Ő ugyanis arra figyelmeztetett, hogy ha módosítod a weboldalad elrendezését, akkor számíthatsz arra, hogy változni fog a helyezésed is.
John Mueller erről egy Google Office Hours során beszélt, amikor valaki azt kérdezte tőle, hogy vajon a webdesign elrendezés megváltoztatása hatással van-e a rangsorolásra. A szakember erre azonnal és egyértelműen úgy felelt, hogy igen, befolyásolja a helyzést.
A válasz azért lehet sokak számára meglepő, mivel a konkrét esetben a tartalom és az URL-struktúra teljesen változatlan maradt. Úgy tűnik tehát, hogy a weboldal designjához olyan fontos jelzések kapcsolódnak, melyek meghatározzák a rangsorolást is.
Mueller úgy fogalmazott, hogy az olyan dolgok, mint a címek megfelelő használata, a belső linkelések, a cikkek kontextusa mind befolyással van az on-page SEO-ra. Majd így folytatta: az, hogy az elsődleges tartalom, például a blogposztok, illetve az URL-ek nem változtak, az nem jelenti azt, hogy nincs semmi más az oldalon, amit a keresőmotorok ne vennének még figyelembe. Ettől persze még lehet módosítani az oldalon, de a változtatás során mindig alaposan ellenőrizni kell, hogy minden rendben van-e – tette hozzá.
Egy 2019. augusztusi tanulmány szerint a legtöbb blognak rossz a szerkezete SEO-szempontból. A problémát az úgynevezett linkmélység jelenti, vagyis az, hogy bizonyos tartalmak hány kattintással érhetők el a főoldalról. A vizsgált blogok kétharmadánál az átlagos linkmélység meghaladta az ötöt. Márpedig minél messzebb van egy tartalom a főoldaltól, annál kisebb az esélye arra, hogy rangsorolja a Google, amennyiben nem kap külső linket, mely rámutat.
A tanulmány által elemzett bejegyzéseknek közel harmada 21 vagy még több kattintásnyi távolságra volt a főoldaltól, 9,5 százaléka 50 vagy még nagyobb távolságra, illetve akadtak olyan posztok, melyek több mint ezer kattintásnyira kerültek a főoldaltól.
Linkmélység blogposztoknál
A lényeg tehát itt az, hogy ha vannak értékes blogbejegyzéseid, melyek nincsenek jó helyen rangsorolva, akkor győződj meg arról, hogy a főoldaladhoz közel, azaz egy-két kattintásra találhatók!
Sokat írtunk már a sötét tónusú weboldalak tervezéséről, hiszen egyre nő a népszerűségük. Az sem véletlen, hogy már SEO szempontból is felmerül a kérdés, mégpedig egész pontosan az, hogy akadnak-e valamiféle SEO-szempontok a sötét designt használó weboldalakkal kapcsolatban? A téma egyébként 2019. október 18-án bukkant fel először egy Google Webmaster Central hangouton, ahol a felhasználó arra volt kíváncsi, hogy ha „bevezetik a sötét módot a weboldalukon, akkor SEO-szempontból kell-e valamire figyelni?”
John Mueller válaszából kiderült, hogy személy szerint nagyon kedveli a sötét mód terjedését. Aztán elmondta azt is, hogy SEO szempontból nincs vele semmi gond, nem vonatkozik rá semmilyen különleges szabály. A sötét módot a CSS kezeli, és a CSS implementálásának megoldása nem befolyásolja a Google indexelését.
Azt is világossá tette, hogy a sötét mód nem rangsorolási tényező, bár neki tetszene, ha egyszer az lenne. Úgy véli, hogy ha széles körben elterjed a weboldalakon a sötét mód, akkor lenne értelme, hogy ha valakinek a mobilja sötét módban van, akkor a sötét verziót kapja a weboldalból. Azzal kapcsolatban azonban kételyeit fejezte ki, hogy ez valaha is megvalósul, ugyanakkor úgy véli, érdemes elgondolkodni rajta.
Ha már a webdesign ilyen sokféleképpen beleszól a rangsorolásba, akkor felmerülhet a kérdés, hogy vajon az befolyásolja-e a weboldalad megítélését a Google szemében, hogy milyen CMS-t használsz? Annyiban mindenképpen, hogy egyes CMS-ek jobban keresőoptimalizálhatók – sokszor hallani például, hogy a WordPress a legjobb CMS, ha a SEO fontos szempont -, mások kevésbé, illetve előrébb járnak a webes vitals mutatóknak való megfelelésben (a WP ebben a tekintetben egyelőre nem teljesít túl jól), de önmagában a CMS befolyásolja-e a Google-t, hogy miként rangsorolja az oldalt?
A választ talán sokan már sejtik is: a Google nem használja rangsorolási tényezőként, hogy egy weboldal milyen CMS-re épül. A Google-t ugyanis nem igazán érdekli, hogy mi zajlik a háttérben a weboldalon, csak az, hogy végül mi kerül a felhasználók szeme elé. Ez azt jelenti, hogy nem jelzés a keresőrobotok számára, hogy WordPresst vagy Drupalt használsz, vagy akár az, hogy egyáltalán nem használsz tartalomkezelő rendszert, mert nincs rá szükséged.
John Mueller is megerősítette, hogy ismeretei szerint nincs olyan CMS, melyet eltérően kezelne a Google. A CMS ugyanis csak egy megoldás weboldalak létrehozására, az viszont nem érdekli a Google, hogy miként készül el a weboldalad. Csak az, hogy mi az eredmény – fejtegette válaszában a szakember. Az egyedi weboldalak ugyanolyan jók, mint a WP, a Wix vagy a Squarespace által készített weboldalak.
Ha ismered a SEO alapokat és a rangsorolási tényezőket, akkor bármely CMS-sel jó eredményeket érhetsz el a keresőben – hangsúlyozta.
Hozzátette, hogy amennyire tudja, minden mainstreambe tartozó CMS-sel létrehozhatók olyan weboldalak, melyek jól teljesítenek keresésnél. Szerinte egyébként az egyes rendszerek csak kisebb eltérések vannak, így az átlagos weboldaltulajdonos számára mindegyik egyaránt jól működhet, vagy legalábbis jól keresőoptimalizálható a megfelelő beállítások és pluginek használatával.
Az AMP egy HTML-keretrendszer, ami abban segíti a desktopra optimalizált oldalakat, hogy rendkívül gyors, mobilra optimalizált verziójuk is legyen. Az AMP-t a Google hozta létre, ami miatt sokakban felmerült, hogy az AMP használata rangsorolási előnyt adhat azon oldalakkal szemben, melyen nem használnak AMP-t. Emellett ráadásul az is igaz rá, hogy a weboldalakat mobilbarátabbá teszi, illetve javítja a weboldal betöltési sebességét.
A kérdés egyébként már 2018-ban felbukkant, amikor is sokan úgy gondolkodtak, hogy ha a Google rangsorolási tényezőként tekint az AMP-re, akkor az segíti a technológia terjedését, mely érdeke a cégnek. A helyezés javulása az AMP-t használó oldalak esetében tehát egyfajta jutalom lehet a Google részéről.
Ugyanakkor a Google – annak ellenére, hogy korábban a weboldalakat a használatára biztatta – azt állítja, hogy az AMP nem kínál rangsorolási előnyt. Ezzel le is zárhatnánk a témát, azonban, mint említettük, olyan elemekre is hatása van, melyek bizony számítanak SEO-szempontból.
A Google a fejlesztői dokumentációban az AMP-ről is ír, és itt megjegyzi, hogy „miközben az AMP önmagában nem rangsorolási tényező, a sebesség rangsorolási tényező a Google-kereséseknél”. Hozzáteszik: ugyanazokat a jelzéseket veszik figyelembe minden oldal esetében, tekintet nélkül arra, hogy milyen technológiára épül az oldal.
Itt tehát már megjelenik a sebesség kérdése, melyet korábban említettünk, és amely rangsorolási tényező. Az AMP-t használó weboldalak tehát előnyt szerezhetnek ezen rangsorolási jelzés révén. Az AMP segítségével ugyanis a weboldalak pillanatok alatt betöltődnek, ami egy erős jelzés lehet a mobilos weboldalsebesség esetében. Ez tehát javuló helyezést jelenthet, ugyanakkor jó sebességet elméletben akár AMP nélkül is összehozhatnak egyes weboldalak.
A Google egyébként a webes vitals mutatók 2021 júniusi rangsorolási tényezővé válása kapcsán is azt kommunikálta, hogy az AMP segíthet az ideális webes vitals mutatók elérésében. Mint írták, „nagy a valószínűsége annak, hogy az AMP-oldalak elérik a megfelelő értéktartományt”. Hozzátették, hogy az AMP-vel kapcsolatos célok ugyanazok voltak korábban, mint aztán a webes vitals mutatóknál.
A Google még olyan adatokat is bemutatott, melyeknél az AMP-s oldalak ötszöt nagyobb eséllyel szerezték jónak ítélt webes vitals értékeket, mint a nem-AMP oldalak. Ha pedig egy weboldal teljesíti a webes vitals mutatók irányába támasztott követelményeket, az megmutatkozik a helyezésén is. A jó értéket persze nem csak AMP-vel lehet elérni, hanem akár anélkül is.
Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy míg korábban az AMP-s oldalak kivételezettek voltak, tehát például olyan helyeken jelenhettek meg a találati oldalakon, ahol normál oldalak nem, ez 2021 júniusában megváltozott az „oldalélmény” algoritmus elindulásával, mely bármilyen oldal számára lehetővé teszi a kiemelt pozíciókban való megjelenést. Ugyanígy a korábbi „villám jel” is eltűnt az AMP-s találatok mellől a kereséseknél, így jelenleg az AMP-t használó oldalak megkülönböztethetetlenek a találatok között.
Az AMP visszszorulása zajlik tehát, ami nem idegen dolog a Google részéről, így volt ez többek között a Google+ vagy a Google Hangouts esetében is. Ugyanakkor hivatalosan még nem állította le a Google, nem mondta ki, hogy a technológia már nem releváns.
Ez azt jelenti, hogy ha használsz AMP-t, és nincs vele gondod a teljesítményt tekintve, akkor érdemes megtartani. Ugyanakkor el fog jönni az a nap, amikor a Google leállítja az AMP-projektet, bár ez nem jelenti azt, hogy az AMP-t használó oldalak innentől kezdve nem működnének tovább, hiszen olyan HTML-kódról van szó, melyet ugyanúgy indexel a Google, mint bármely mást a weben.
A lényeg tehát az, hogy az AMP nem rangsorolási tényező, és nem is kínál most már egyedi előnyöket a weboldalaknak, melyek az átkattintási arányot javítanák. Ugyanakkor az továbbra is érvényes, hogy a sebesség javulásán keresztül még mindig pozitív a hatása.
Az úgynevezett meta címkék azt a célt szolgálják, hogy egy tartalmat ezek segítségével besoroljunk olyan módon, hogy az hasznos legyen az olvasók számára, de a keresőmotorok is megértsék. Három meta címkéről beszélünk: az oldal meta-címéről, a meta descriptionról és a meta kulcsszavakról. De vajon ezek rangsorolási tényezőnek számítanak?
A meta címsor az a szöveg, mely a weboldalad kódjában a <title> címke mellett megjelenik a <head> részben. Ez a legnagyobb és legjobban látható elem a weboldaladból a találati oldalakon, de a böngészőfülön is ez olvasható, ha megnyitsz egy oldalt.
A meta title-t arra használják a keresőmotorok, hogy meghatározzák egy-egy weboldal témáját, valamint megjelenítsék azt a találati oldalakon. A Google ezért azt javasolja, hogy legyen egyedi, pontos, tömör. Egy jó címsor tehát arról szól, amire a felhasználó számíthat az adott weboldalon.
Évekkel ezelőtt a SEO-ban rendkívül fontosnak számítottak a title tagek, az on-page SEO-ban az egyik legfontosabb tényezőnek tekintették őket. Ezért akkoriban jellemzően teletömték kulcsszavakkal a title tageket. A Google azonban mára okosabbá vált, sőt olyannyira okosnak érzi magát, hogy a weboldaltulajdonos által meghatározott meta címsorok nagyobb részét átírja a találati oldalakon. Ebben a helyzetben vajon még rangsorolási tényezőnek számít a meta címsor? Vagy lehet, hogy sokan túlértékelik a szerepét?
A vizsgálatok általában azt mutatják, hogy bár rangsorolási tényezőről van szó, de szerény a súlya. John Mueller a témában úgy nyilatkozott, hogy az oldal címe nem kritikus tényező a rangsorolásnál, legalábbis, ha fő tartalommal hasonlítjuk össze. Ezért szerinte nem is érdemes megtömni kulcsszavakkal, abban a reményben, hogy ez a technika működni fog, és az adott kulcsszavakra előre repítené az oldalt.
Ugyanakkor azt is világossá tette, hogy az oldalcímek fontosak SEO-szempontból és, hogy rangsorolási tényezőről van szó. Segít ugyanis a Google-nek megérteni az oldalt, miközben nem fogja a helyezését jelentős mértékben megváltoztatni. Ezért szerinte nem feltétlenül a leghasznosabb időtöltés a címsorok optimalizálgatásával tölteni a SEO-ra fordított időnket.
A W3 Schools szerint a meta címsornak technikai szinten, mint HTML cím elem az alábbi funkciói vannak:
A SEO szakértők általában egyetérenek abban, hogy az a legjobb, ha a meta címsor:
Ugyanakkor a Google számára ahhoz, hogy a felmérjen egy tartalmat, már egye kevésbé fontos, hogy az adott oldal kulcsszavai szerepeljenek a title tagben. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amikor rákeresel egy bizonyos kulcsszóra, akkor nagyon sok olyan találatot fogsz kapni az első helyeken, melyek title tagjében egyáltalán nem is szerepel az adott kulcsszó. A keresőmotor egyébként összeveti a title tag és az oldalon szereplő szöveg tartalmát, így a kettőnek összhangban kell lennie.
A Searchmetrics 2016-os tanulmánya szerint az első 20 találatnak már csak a fele tartalmazta az adott keresési kifejezést, azaz kulcsszót a címében.
Rangsorolási tényezők 2016 – A tartalom (Forrás: Searchmetrics)
Annak ellenére, hogy a kulcsszónak nem kell feltétlenül szerepelnie a címsorban, még jelentős hatása lehet a rangsorolásra. Tehát egy felelőtlen címsormódosítás nagymértékben ronthatja a helyezést egy bizonyos kulcsszóra, illetve összességében a keresőből érkező forgalmat. A Google-nak ugyanis a gépi tanulás korában is hasznos, ha tudja, mire rangsoroljon.
Erről meggyőzhet egy vizsgálat is, melyet a Distilled hajtott végre azzal, hogy eltávolított kulcsszavakat a meta címsorból. A lépésnek jelentős hatása volt az oldal rangsorolására az adott kulcsszót tekintve, még akkor is, ha magában a tartalomban megjelent ez a kulcsszó. A Distilled a teszt eredményéről egy grafikont is tweetelt, melyen annak hatása látható, amikor a címsorból eltávolították az „online” kifejezést.
„We tested removing the word „online” from title tags for an ecommerce site, because it’s clearly online. We quickly added it back” – @THCapper #SearchLove pic.twitter.com/7NDaq3Qak3
— distilled (@distilled) 2019. június 10.
Ez tehát azt mutatja, hogy a Google most már figyelembe veszi a szinonímákat, a variációkat, a kontextust és gépi tanulást használ a szöveg megértéséhez, a címsorban szereplő kulcsszavaknak még komoly jelentőségük van. Vagyis az adott oldal kulcsszavát érdemes szerepeltetni a címsorban, mert javíthat a helyezésen, de ha nem is javít rajta, rontani biztos nem fog.
Az egyetlen kivételt az jelenti, hogy ha időközben valamiért megváltoztattad az oldal tartalmát, és már nincs összhangban a címsor és a tartalom. Ebben az esetben ugyanis a Google észlelni fogja, hogy nem passzol a kettő, és a változatlan címsor ellenére rontani fog a helyezésen az adott kulcsszóra, illetve ma már nagyobb eséllyel saját maga választ címsort az oldal szövege alapján.
Rendkívüli módon fel tudja idegesíteni a weboldaltulajdonosokat, amikor a Google a gondosan megírt címsorukat egyszerűen átírja a találati oldalon valami borzalmas és rossz szöveggé. És a Google által kreált címet nem feltétlenül csak ők érzik rossznak – tehát nem elfogultságról van szó -, hanem olykor valóban rontja a hatékonyságot és vegyes eredményeket hoz.
Kétségtelen, hogy vannak olyan helyzetek, amikor hasznos az átírás. Ilyen, amikor a weboldaltulajdonos elfelejt meta címet beállítani, például minden oldalon ugyanaz a mondat a címsor, ami lehet akár egyszerűen a cégnév is. Ugyanakkor gondosan összeállított címekkel is előfordul ez.
Ilyen esetekben már az is megnyugtató, hogy a címsor attól függően változik, hogy mi a keresőkifejezés. A lényeg itt ugyanis az, hogy a Google a keresésnek megfelelően változtatja meg a meta title-t (ez megváltozott 2021 augusztusától, erről az egyik következő fejezetben írunk részletesebben). Ennek kapcsán a Google korábban azt mondta, hogy adott esetben azért írja újra a címsorokat, mert úgy találta, hogy a keresők az átírt címekre jobban reagálnak, mint az eredetiekre.
Mint Gary Illyes a Google szakembere fogalmazott, a címsorok keresés-függők. A Google elsősorban arra törekszik, hogy az emberek rákattintsanak a találati oldalon megjelenő linkre. A Google-nél találkoznak egy csomó olyan esettel, amikor egy weboldalon rossz a title tag, illetve nincs is megadva. És Gary Illyes szerint ezért jó dolog az átírás, még ha az emberek nem is szeretik.
Ugyanakkor nem csak a kereső szándéka játszik szerepet a címsor szövegében, hanem egy külső oldal horgonyszövege is befolyásolhatja. Ez azonban leggyakrabban olyan weboldalakat érint, melyeket indexel a Google, de a feltérképezésüket már blokkolja az oldal. Ezért kell a Google-nek ilyenkor külső forrásokhoz nyúlnia.
Amikor a Google által megváltoztatott címsorral találkoznak a weboldaltulajdonosok a találati oldalakon, akkor hajlamosak arra gondolni, hogy biztos valami gond, minőségi probléma van az oldallal vagy a címsorral, ezért változtatta meg a Google. Lehet persze probléma is, kulcsszóhalmozás, értelmetlen cím, vagy több oldalon keresztül ismétlődő cím, de nem csak valami hiba lehet az oka az átírásnak.
John Mueller a Twitteren jelezte, hogy a címsor átírása nem az oldal minőségi problémáját jelzi. Mint mondta, némely oldalnak jó a címe, másnak rossz – ilyen a web. Nem kell mindjárt attól pánikolni, hogy „rossz címet adtam az oldalnak és a Google rájött”.
A John Muellernek címzett kérdés egyébként arra vonatkozott, hogy ha mondjuk egy weboldal esetében a címek 60 százalékát átírja a Google, azt lehet-e egy oldallal kapcsolatos, általános minőségi problémának tekinteni.
A Google szakembere azonban egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy nem. Hozzátette, hogy ő a legtöbb esetben az oldalcím átírását nem tekintené minőségi probléma jelzésének. A jó oldalaknak is lehetnek rossz címeik, míg a rossz oldalaknak jó címeik.
Mindebből tehát annyi derült ki, hogy az átírás nem arra utal, hogy képtelenek vagyunk a Google minőségi sztenderdjeinek megfelelni. Persze nyilván valami nem stimmel ilyenkor (erre a következőkben kitérünk részletesebben), de nem arról van szó, hogy a Google már nem bízik a weboldaladban, vagy gyengébbnek gondolja a minőségét. Tehát emiatt nem kell aggódni.
2021. augusztus 24-én a Google bejelentette, hogy a megelőző héten változtatott az eddigi gyakorlaton a meta címsorok átírásánál. A legfőbb változás az, hogy innentől kezdve „általában” nem használja fel a kereső személy által megadott keresőkifejezést az átírt címsornál, hanem a weboldal szövegéből alkotja azt meg, ugyanakkor szerintük az esetek 80 százalékában továbbra is a weboldaltulajdonos által megadott meta címsort jeleníti meg (a vizsgálatok más arányt mutatnak, mint arra mindjárt kitérünk).
Amire érdemes figyelni, hogy a Google megfogalmazásában „általában” nem használja a keresőbe beírt keresőkifejezést a találati oldalon megjelenő címsor képzésénél. Tehát arról azért nincs szó, hogy elképzelhetetlen lenne, hogy ezentúl bármikor is kiegészíti a keresőkifejezéssel a megjelenített címsort. Ugyanakkor azt hangsúlyozzák, hogy az új rendszer elsősorban a weboldal tartalmát veszi figyelembe a címsor megfogalmazásánál, és nem a keresőkifejezést.
A Google problémája elsősorban az, hogy a weboldaltulajdonosok olyan meta címsorokat adnak meg, melyek nincsenek összhangban a tartalommal. Ezért olyan szövegrészből próbálnak címsort képezni, melyet a felhasználók látnak, amikor megérkeznek a weboldalra. Alapvetően egyébként a fő címsorra figyel az oldalon, tehát normál esetben a H-sorokról van szó, azon belül is leginkább a H1-ről (már ha van ilyen az oldaladon). Ha nincs ilyen, akkor keres valami más nagyméretű, kiemelkedő szövegrészt, és azt veszi figyelembe.
Amit még érdemes figyelembe venni, hogy ha egy hosszú címmel találkozik a keresőrobot, akkor megpróbálja a leglényegesebb részt kiemelni belőle címként és nem az elejét jeleníti meg, levágva belőle a felesleget.
A Google egyébként a bejelentéskor már úgymond végrehajtott finomításokat a megváltoztatott rendszeren a visszajelzéseknek megfelelően, és azt is ígérték, hogy folymatosan csiszolnak majd rajta, mert bár a Google rendkívül okosnak mutatja magát, a gyakorlat azért más, vagyis hibák sajnos elég gyakran előfordulnak.
Ráadásul a Google szakembere, Danny Sullivan még azt is megígérte, hogy a címsorok kapcsán a jövőben nagyobb befolyást adnak a weboldaltulajdonosok kezébe a Search Console révén, így a weboldaltulajdonosok néhány esetben meghatározhatják, hogy mi legyen a találati oldalon megjelenő címsor (vagyis jelezhetik, hogy tényleg komolyan gondolják azt a címsort, amit title tagként megadtak).
Danny Sullivan a bejelentés után pár nappal azt is elmondta, hogy a címsor-átíró rendszer dinamikus, vagyis reagál a weboldalon bekövetkező változásokra. Ez azt jelenti, hogy a Google által egyszer létrehozott és megjelenített címsor nincs kőbe vésve, annak függvényében módosul, ahogy változik a weboldal. De azt is figyelembe veszik, ha a weboldaltulajdonos változtat a title tagen.
Ez akkor lehet érdekes, ha egy átírt címsor miatt esetleg romlik a weboldalad forgalma, mert csökken az átkattintási arány egy Google által hibásan kiválasztott címsor miatt. Ezt a Search Console-ban érdemes figyelni egyes forgalmasabb oldalak esetében.
Egy 2022-es, 80 ezer címsort elemző vizsgálat azt mutatta, hogy a Google az oldalcímeknek több mint 60 százalékát átírja a találati oldalakon. A Zyppy.com a 80 ezer címsort 2370 oldal esetében elemezte, és egészen pontosan azt találták, hogy 61,6 százalékban nem egyezik a meta címsor és a találati oldali címsor. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen más lenne az új címsor, sokszor csak kisebb részletekben történt eltérés.
A vizsgálat arra is kitért, hogy milyen tényezők eredményezik a címsor átírását (ami persze nem jelent garanciát arra, hogy ha követed a tanácsokat, akkor semmiképpen nem írja át a címsorod a Google). Amit először is megállapítottak, hogy az ideális hosszúság 50-60 karakter. Ha ennél hosszabb, akkor rövidíteni fog a Google, ha pedig rövidebb, akkor az a gond, hogy nem tartalmaz elegendő információt.
A rövid és a túl hosszú címsoroknak 95 százalékát írta át a Google. A 70 karakternél hosszabb címsoroknak 99,9 százalékát, az 1-5 karakteres címsoroknak pedig 96,6 százalékát. Ezzel szemben az 50-60 karakteres címsorokat csak 39-42 százalékban változtatta meg.
Az is kirajzolódott, hogy a Google nem szereti a normál és szögletes zárójeleket a címsorokban, vagy legalábbis ezeket hajlamosabb volt átírni. 77,6 százalék esetében átírta a Google a szögletes zárójeles címsorokat, illetve 32,9 százaléknál el is távolította a zárójelen belül található szavakat. A normál zárójeleknél kevésbé volt szigorú.
Szintén nem nagyon szereti a Google a szöveget egyéb módon megtörő jeleket, főleg a „|” jelet. Az esetek 41 százalékában ezeket kiszedi a címsorból és sokszor kötőjellel helyettesíti. Ugyanakkor a kötőjeleket is eltávolítja 19,7 százalékban.
A további tényezők közül megemlítette még a vizsgálat a kulcsszóhalmozást, a több oldalon azonos címsort, és a márkanevet a címsorban. Ezek szintén módosításra ösztökélik a rendszert.
Ami viszont csökkentette az átírás esélyét, ha a meta címsor megegyezett a H1-címkével. Még akkor is, ha a H1-ben a fentebb felsoroltak szerepeltek. Védekezni tehát nem csak úgy lehet, ha kerüljük a felsorolt „hibák” elkövetését, hanem úgy is, ha a H1-címkénk megegyezik a meta címsorral.
Habár a Google nagyon sok esetben átírja a weboldaltulajdonosok által megadott meta címsorokat, ennek ellenére továbbra is felhasználják az eredeti meta címsort a weboldal értelmezésére és rangsorolására (még abban az esetben is, ha átírják azt a találati oldalakon). Ezt John Muller jelentette ki a címsorok átírásának témájához kapcsolódva.
Itt elsősorban arról van szó, hogy ha elhelyezed az általad írt meta címsorban az oldal kulcsszavát, akkor azt akkor is figyelembe veszi a Google, hogy ha az átírt címsorban ez a kulcsszó egyáltalán nem szerepel. Legalábbis ez a helyzet most, de ez a későbbiekben változhat, hiszen soha nem lehet tudni, mit hoz a jövő – derült ki Mueller szavaiból.
Ez azért is fontos, mert sok weboldaltulajdonos kezdte el azt csinálni, hogy az átírt címsorhoz igazította a meta címsorát, vagyis azt a címsort állította be meta címsornak is, amit a Google összehozott a találati oldalra.
Mueller egyébként nem javasolja, hogy bárki is elkezdje átírni a címsorait, a Google címsoraihoz igazodva. Mint mondja, a Google címsorai nem jobbak, ráadásul a rangsorolást sem javítja, ha igazodunk hozzájuk. Az algoritmusok próbálják megérteni a weboldalt, azonban azt és annak felhasználóit a legjobban mégis annak tulajdonosa ismeri – magyarázta.
Ő éppen ezért nem követné vakon a Google algoritmusait, habár bizonyos esetekben adhatnak jó ötleteket, ha meg kell írni a címsort – tette hozzá.
A válasz sokszor egy egzakt szám, azt azonban tudni kell, hogy a címsorok hossza dinamikusan változik a találati oldalakon, mivel számos tényező befolyásolja egy adott találtanál a hosszúságot. Amit tehát ki lehet jelenteni, hogy a megjelenő címsornak van egy átlagos hossza. Ezt általában 55-56 karakterben szokták megadni.
Ugyanakkor a helyzet 2019 szeptemberében éppen megváltozott, és az eddigi 55,3 karakteres hosszúság 50,9 karakterre csökkent a RankRanger vizsgálata szerint. A cég egyik munkatársa, Mordy Oberstein tette közzé a Twitteren az alábbi grafikont:
A meta címsor hosszának változása 2019 szeptemberében
A Google egyébként nem szeret beszélni a meta címsor hosszáról az egyes találatoknál, mert általában azt hangsúlyozzák mind a címsor, mind a leírás esetében, hogy ezek keresésenként változhatnak. Ráadásul – mint az ebben az esetben is látható – időnként az átlagoknál is változások következnek be, mert a Google időnként megpróbálkozik egy másik hosszal, majd aztán visszaállít mindent (ahogy az történt korábban a meta leírás esetében is, nagy viharokat kiváltva). És azt sem szabad elfelejteni, hogy a Google pixelben gondolkodik a találati oldali megjelenés esetében.
Gary Illes, a Google szakembere egyébként 2021. február 23-án megnyilatkozott a témában egy Google Central Live elnevezésű eseményen. Itt kijelentette, hogy van annak előnye – feltételezhetően SEO-előnye -, ha a meta címsor hosszabb, mint ami megjelenik a találati oldalon. Ehhez később azt is hozzátette, hogy nem a hosszúságra, hanem sokkal inkább arra kell összpontosítani, hogy a meta címsor pontosan utaljon az adott oldal témájára. Amiatt pedig nem kell aggódni, hogy milyen hosszú, vagy hogy esetleg túl hosszú.
Mindezt egyébként egy kérdésre válaszolva mondta el, ahol a kérdező arra volt kíváncsi, hogy „van-e annak valami értéke, ha a címsor hosszabb, mint a megjeleníthető szöveg a találatoknál?”
Gary Illes a fent leírtak mellett később azt is megjegyezte, hogy a meta címsor nem egy kis szám, mint 160 vagy 220 karakter. Hozzátette, hogy ha egy mondat, akkor sem kap senki manuális büntetést miatta. Azzal sincs gond, ha a Google levág belőle a találati odalon, viszont előnyöd származhat a hosszú meta címsorból, ha a Google úgy ítéli meg, jól passzol egy keresőkifejezéshez.
Mindez persze nem igazán meglepetés, hiszen a Google állandóan módosítgatja a találati oldalon megjelenített címsorhosszakat, és korábban is már jelezte, hogy a hosszúság nem számít. A Google szerint nincsen tehát fix meta címsor hosszúság. Rangsorolás céljából pedig nem csak a címsor megjelenített részét veszik figyelembe.
Összességében elmondható, hogy nem befolyásolja a helyezést a hossz, ugyanakkor egy 50-60 karakternél hosszabb vagy rövidebb címsort nagyobb eséllyel ír át a Google. De, ha hosszabbra veszed, akkor is a címsor elején mondd el a lényeget, illetve figyelj arra, hogy egy túl rövid, rosszul megfogalmazott címsor is eredményezhet gyenge átkattintási arányt.
Akadnak olyan esetek, amikor valaki azzal akar SEO-előnyre szert tenni, hogy minden címsorba beírja ugyanazt a „kulcsszót”. Például, amikor egy ügynökség minden ügyfele valamennyi weboldalának címsorában megjelenítette a saját cégnevét. Nyilván a cél valami olyasmi volt, hogy akkor majd rengeteg találati oldalon, sok találat esetében megjelenik majd a név. Ezzel szemben az eredmény az volt, hogy az érintett oldalak nem jelentek meg a kereséseknél.
Mi az oka ennek? Az, hogy a cég alapvetően értette félre a meta címsor célját. A cégük neve ugyanis nem volt releváns az adott oldal esetében. A Google sem találta a kapcsolódást, így nyilván amikor nagyon sok oldal jelent meg ezzel a „kulcsszóval”, akkor nem tudott mit kezdeni vele, és ignorálta. Ezzel gyakorlatilag elértéktelenítették a saját cégnevüket is, hiszen irreleváns oldalakon jelent meg. Így pedig mind az érintett oldalak, mint pedig a saját cégük SEO-ját lenullázták.
Tehát, ahogy a fejezet elején is mondtuk: a meta címsornak relevánsnak kell lenni az oldalra, annak tartalmáról kell szólnia, és ezt kellően röviden fogalmazva kell megtenni. Ha nem így tesz, az a felhasználók számára rontja az élményt, ezt pedig a Google nem díjazza.
Ha a leírás mezőt üresen hagyjuk, akkor a Google maga választja ki az oldalunk szövegéből az általa relevánsnak talált részt, amit a találati oldalon elhelyez. Erre persze még akkor is sor kerülhet, ha kitöltöttük a descriptiont, de kisebb az esélye.
Ugyanakkor a Searchmetrics vizsgálata szerint az olyan technikai elemek, mint a megfelelő címsor vagy leírás megléte ma már olyan alapvető követelmény, mellyel minden top 30-ba kerülő weboldal rendelkezik. Például az itt szereplő weboldalak 99 százalékának van meta descriptionje.
Meta leírás megléte és a helyezés a Searchmetrics kutatásában
A helyezésre viszont valóban nincs hatással az, hogy mi van a leírásban. Ugyanakkor a találati oldalon megjelenik description, így kulcsszavakat, és az olvasót tájékoztató, további cselekvésre késztető szöveget érdemes belezsúfolni a rendelkezésre álló karakterszámba.
A Google irányelvei nem tiltják azt, hogy a weboldalak emojikat használjanak, akár a meta címsoraikban, akár a leírásokban is. Kérdés ugyanakkor, hogy miként befolyásolja a helyezést az emojik használata, jelent-e előnyt vagy akár hátrányt?
Amit a címsorok átírása kapcsán érdemes figyelembe venni, hogy a Google a címsorok nagyobb részét átírja – mint az fentebb már átvettük -, és ebbe beletartozik az is, hogy az emojidat nem fogja megjeleníteni.
Mint John Mueller 2022 januárjában egy Google Search Central SEO office-hours hangout során jelezte, a Google nem jeleníti meg a címsorokban szereplő emojikat, ha azok zavaróak vagy félrevezetővé teszik a címsort. Sőt mitöbb, a Google megpróbálja értelmezni az emojit és a megfelelő szóval helyettesíteni azt a címsorban.
És habár ezek alapján látható, hogy nem igazán kedveli a Google az emojikat, mégis nyugodtan használhatod őket, mert nem okoznak problémát a rangsorolásod szempontjából – erősítette meg John Mueller. Ugyanakkor persze előnnyel sem jár a használatuk, mert nem ad nekik nagyobb súlyt a Google, csak azért, mert színesebbek, így figyelemfelkeltőbbek, mint a szövegek.
De főleg akkor nem előnyösek, ha úgyis lecseréli őket a Google. Mindezek alapján tehát megpróbálkozhatsz a használatukkal – hiszen elvben a feltűnőségük miatt javítanák az átkattintási arányt -, nem feltétlenül lesz számodra előnyös. Hátrányt viszont nem okoz.
A meta kulcsszavakat sem veszi már figyelembe a Google, ezt a cég még 2009-ben jelentette be hivatalosan. A lépés oka az volt, hogy nagyon sokan a kereső manipulálására használták a meta kulcsszavakat. A kérdés, ami ezek után még 2017-ben is felmerülhet, sőt fel is merül, hogy vajon a meta címkével ellátott kulcsszavak spam-jelzést jelentenek-e a Google számára? Azaz érheti-e hátrány azokat az oldalakat, melyeken vannak meta kulcsszavak megjelölve?
Gary Illyes azonban a Twitteren egy felhasználó kérdésére adott válaszában kijelentette, hogy a meta kulcsszavak használata nem spam-jelzés a Google számára, azaz nem jelent hátrányt a rangsorolásnál. Íme:
It doesn’t
— Gary „鯨理” Illyes (@methode) 2017. július 16.
Ez azért is fontos, mert még mindig van néhány olyan SEO eszköz és plugin, melyek hozzáadnak, illetve hozzáadhatnak meta kulcsszavakat egy-egy oldalunkhoz. Ráadásul még mindig akadnak olyan SEO-tanácsok, melyek szerint használni kell a meta keywords-t a SEO-hoz. Tehát, ha ezek miatt előfordulnak meta kulcsszavak a weboldaladon, akkor emiatt legalább nem ér hátrány, még ha semmi értelme sincs.
Gary Illyest mindezt azzal magyarázta, hogy nem használhatnak mindent negatív tényezőként. Vannak persze keresők, melyek figyelembe veszik a meta kulcsszavakat – ilyen a Baidu vagy a Yandex -, ha nem is jelentős súllyal. Vagyis már csak ezért sem lenne indokolt negatív tényezőként használnia a Google-nek a meta kulcsszavakat, különösen, ha egyszerűen figyelmen kívül is hagyhatja őket a keresési algoritmusában.
We can’t really use everything as a negative factor. You have a chicken, negative factor. You like broccoli? Negative factor. Eggplant? Ugh!
— Gary „鯨理” Illyes (@methode) 2017. július 16.
A lényeg tehát, hogy meta kulcsszavakra nincs szüksége a Google-nek, de Neked sem kell aggódnod miattuk, ha szerepelnek az oldalaidon.
A horgonyszövegek használatáról sok ellentétes vélemény kering a neten. Van, aki úgy véli, hogy jelentős a hatásuk, és érdemes kihasználni őket, mások szerint jobb, ha tartózkodunk a pontos egyezésű horgonyszövegektől, míg vannak olyanok is, akik szerint egyáltalán nem számít.
De kezdjük ott, hogy mi is az a horgonyszöveg? A horgonyszöveg a linkelt rész egy szövegben, azaz a linkhez hozzátartozik néhány szó, ami segíti a felhasználókat a link értelmezésében, de ugyanígy a keresőmotorokat is informálja. Utóbbi volt egyébként a nagy áttörés még 1998-ban a Google alapítói számára: rájöttek ugyanis, hogy javulnak a keresési találatok, ha a horgonyszöveget is figyelembe veszik az oldal megértésénél (a weboldal szövege mellett).
Hamarosan persze változtatni kellett az algoritmuson, ugyanis elkezdtek visszaélni vele a weboldaltulajdonosok és SEO-sok.
Sok weboldaltuladonos és SEO-s azt hiszi, hogy a horgonyszövegeknél van valamilyen képlet vagy pontos arány arra vonatkozóan, hogy hány kulcsszót, mennyi cégnevet, illetve egyéb információt kell tartalmaznia. Ez az elgondolás még 2005-ből származik, amikor a Google statisztikai elemzést végzett a nem természetes linkek beazonosítására.
A SEO-sok ekkor megpróbálták úgy módosítani a horgonyszövegeket a fizetett linkjeiknél, hogy azok ne fizetett linkeknek nézzenek ki. Ehhez először is tudniuk kellett, hogy hogyan néz ki a „természetes” linkek horgonyszövege, így több millió linket vizsgáltak át. Ebből aztán levontak valami következtetést, ami a mai napig befolyásolja azt, ahogyan a horgonyszövegekről gondolkodunk.
Valójában azonban annak kérdésnek nincs sok értelme, hogy milyen egy „természetes horgonyszöveg”. A természetes horgonyszövegeket elég spontán módon adják azok, akiknek az oldalán megjelenik a link a horgonyszöveggel. Nem konzultálnak a linkelt weboldal tulajdonosával, hogy mi lenne neki jó. Hol ilyen horgonyszöveget adnak a linknek, hol olyat. Teljesen változatos a kép. Lássuk ezt részletesebben!
A horgonyszöveg többféle lehet: egyrészt létezik a pontos egyezésű horgonyszöveg, melynél a linkelt szöveg közvetlenül kapcsolódik a link mögött található tartalomhoz. Tehát, ha a SEO rangsorolási tényezőkről szóló linket a „SEO rangsorolási tényezők” szavakhoz kapcsolod, akkor erről van szó.
Részleges egyezésnél a megcélzott kulcsszó ugyan szerepel a szövegben, de nem pontos az egyezés. Tehát, kiegészül a SEO rangsorolási tényezők szöveg más szavakkal, például „a Google által figyelembe vett SEO rangsorolási tényezők” lesz a link szövege. Ez az eset általában egy kicsit természetesebbnek tűnik.
Ennél is tágabb kategória, amikor a linkszöveg ugyan szorosan kapcsolódik a linkelt tartalomhoz, de nem tartalmazza annak az oldalnak a kulcsszavát. Például, ha SEO rangsorolási tényezők helyett „SEO rangsorolási jelzések” szöveget linkeljük a rangsorolási tényezőkről szóló cikkhez.
Ezek mellett beszélhetünk még márka-horgonyszövegekről, aminek akkor van fontos szerepe, amikor egy cégoldalt linkelünk. Ilyenkor egyszerűen a cég neve kap egy linket, például a Webshark, ilyen formán.
Gyakran felbukkannak a weboldalakon úgynevezett általános horgonyszövegek, mint például a „Kattints ide”. Ezek jellemzően CTA-k, és szintén természetes horgonyszövegeknek tekinthetők. De ugyanígy weboldalak címei is lehetnek horgonyszövegek, illetve léteznek a szöveg nélküli linkek, amelyeknél maga az URL jelöli a kattintható elemet. Végül pedig, képek is működhetnek horgonyszövegként, hiszen képet is lehet linkelni. Ilyenkor a kép alt textje tekinthető a horgonyszövegnek.
SEO-s körökben megoszlanak a vélemények, de mindenki fontosnak tartja, a Google pedig soha nem nyilatkozta még – sok más rangsorolási tényezőnek tartott dologgal ellentétben -, hogy használhatatlan jelzésről lenne szó. Ugyanakkor a trükközések miatt nincs könnyű dolga, amikor figyelembe akarja venni.
Tehát, ha önmagában nem is kezeli rangsorolási jelzésként a Google a horgonyszöveget, abban az értelemben mégis rangsorolási tényezőnek tekinthetjük, hogy segít a keresőmotoroknak összekapcsolni egy URL-t valamilyen kulcsszóval vagy keresési kifejezéssel.
De azért is erős jelzésnek tekinthetjük, mivel befolyásolja a felhasználói élményt a weboldalon. Márpedig azok a dolgok, melyek javítják a felhasználói élményt, általában korrelálnak a jobb helyezéssel. Amikor SEO-ról van szó, akkor alapvetően a felhasználói élményt kell szem előtt tartani – hiszen a Google is ezt teszi -, és ami javítja a felhasználói élményt, az többnyire jó hatással lesz a weboldal helyezésére is. Ez persze nem igaz minden esetben, de a horgonyszövegnél például érvényes.
A horgonyszöveg ugyanis segít a keresőmotornak abban, hogy értelmezzen egy oldalt, melyre rámutat. Ha a horgonyszöveg csak egy általános megfogalmazású CTA, mint például a „kattints ide”, az nem segít a Google-nek a megértésben. Ahogy a felhasználó számára sem feltétlenül jelent támpontot.
Habár a link körül lévő szöveg alapján is rájöhet, hogy milyen weboldalra fog jutni a linkre kattintva, azért a weboldal gyors átfutása esetén mégis csak egyértelműbbé válik számára, amikor egy informatív horgonyszöveggel találkozik. Mert akkor nem kell a környező szövegben bogarásznia a megfejtés után. Így tehát talán már érthető, hogy miként javítja a felhasználói élményt a horgonyszöveg.
Ezt emeli ki egyébként a Google is a horgonyszöveg kapcsán. A SEO Starter Guide-ban úgy fogalmaz, hogy „minél jobb a horgonyszöveged, annál könnyebb a felhasználóknak navigálnia és a Google-nak megértenie, hogy miről szól az oldal, amire linkelsz”. A megfelelő horgonyszöveggel a felhasználók és a keresőmotorok könnyen megértik, mit tartalmaz a linkelt oldal – teszi még hozzá az egyértelműség kedvéért.
Tekinthetjük tehát ezt úgy, hogy a horgonyszöveg fontos jelzés a Google számára, mivel a figyelembe vételével relevánsabb találatokat adhat a felhasználók számára. Azon viszont ne lepődjön meg senki, akinek kulcsszóhalmozásos, pontos egyezéses horgonyszövegei vannak, hogy azok nem javítanak a helyezésén. A dolog azért nem ennyire egyszerű.
A horgonyszövegek tehát a felhasználókat és a keresőmotorokat is segítik abban, hogy beazonosítsák a linkelt tartalmat. A horgonyszöveg olyan, mint egy kulcsszó: más oldalak arra használják, hogy leírják vele a tartalmad. Ezért jelent sokat a Google számára a tartalom értelmezésében. Régen rendkívül fontos volt a szerepe, de sokan kihasználták ezt, és olyan kulcsszavakat helyeztettek a horgonyszövegekbe, melyekhez a tartalomnak nem sok köze volt. Úgyhogy mára kicsit változott a helyzet.
A vizsgálatok szerint sokat számít a horgonyszöveg pontos, illetve részbeni egyezése, ennek ellenére a szakértők mégsem javasolják a pontos egyezés alkalmazását, amit azzal indokolnak, hogy kockázatos, túloptimalizálást jelezhet, ha túl sok ilyet talál a Google.
A Pingvin algoirtmus figyel erre, és a figyelmét két dolog kelti fel. Az egyik, amikor egy link vásárolt linknek tűnik, tehát amikor egy rakás nagyon hasonló link jelenik meg gyenge minőségű weboldalakon, nagyjából azonos időben. A másik pedig, amikor a horgonyszövegben kulcsszóhalmozásra kerül sor, vagyis ebben az esetben, amikor a horgonyszöveg teljes mértékben azonos a kulcsszavaiddal. Előfordulhatnak persze ilyenek teljesen természetes módon a rád mutató linkek között, de ez csak 1-2 százalék. Így ha mondjuk a linkek nagyobb része pontos egyezésű, akkor az természetellenesnek néz ki.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a pontos egyezésű horgonyszöveges linkekkel ugyan gyorsan lehet javítani a helyezésen, de amint a Google észreveszi a manipulációt, lenullázza ezt az előrehaladást.
A Google a SEO Starter Guide-ban négy dolgot javasol:
Amire még figyelni kell:
A lényeg azonban az, hogy a horgonyszövegnek arra vonatkozóan kell információt tartalmaznia, hogy mire számíthat a felhasználó a céloldalon, ha rákattint a linkre. Minden más csak túlgondolása a problémának.
Az alcímben megfogalmazott kérdés egy SEO office-hours során merült fel, John Muellerhez intézve. A kérdező arra volt kíváncsi, hogy vajon a Google a hosszabb horgonyszöveget máshogy kezeli, mint a rövidebb, mondjuk kétszavas horgonyszövegeket? Tehát nagyobb értéket tulajdonít a rövidebb horgonyszövegnek, mint annak, amelyik esetleg 7-8 szóból áll?
John Mueller szerint azonban a Google nem feltétlenül kezeli eltérően a hosszabb vagy rövidebb horgonyszövegeket a rangsorolást tekintve. Ugyanakkor egy hosszabb horgonyszöveget jobban tud értelmezni, mivel többet mond neki arról, hogy a linkelt oldal miről szól. És minél jobban tud értelmezni egy oldalt a Google, annál hatékonyabban tudja rangsorolni a releváns keresésekre.
Amit fontos ez alapján megérteni, hogy a Google elolvas és feldolgoz minden horgonyszöveget, és az így kapott információt arra használja, hogy megértse, miről szól a linkelt oldal.
Mindezt érdemes észben tartaniuk a weboldaltulajdonosoknak, hogy eszközként használhassák a horgonyszövegeket, és segtísenek abban, hogy a Google jobban megértse az oldalaikat. Ez nem azt jelenti, hogy minden oldaladra mutató link esetében hosszú horgonyszöveget kellene írni, de a fontosabb oldalaidra mutató linkeknél érdemes elgondolkodnod rajta.
Azt azonban le kell szögezni, hogy a horgonyszöveg nem rangsorolási tényező önmagában.
Előfordul néha, hogy egy szövegbe ugyanaz a link többször is belekerül, akár eltérő horgonyszövegekkel, hiszen több ponton is lehet utalás a linkelt oldalra. Találkozunk ezzel természetes módon is, például ebben a bejegyzésben, de gyakran látni linképítők cikkei esetében is. A kérdés, ami ennek kapcsán felmerülhet, hogy ha többféle horgonyszöveget használsz ugyanahhoz a linkhez, akkor melyiket veszi figyelembe a Google?
Általában sokan úgy gondolják, hogy a legelsőt, ez azonban nincs így. Amit már 2009-ben Matt Cutts, a Google szakembere egy videóban el is mondott, de felmerült a kérdés 2021-ben is, csak most már John Mueller-nek tették fel.
Mint Mueller szavaiból kiderült, nem lehet pontosan meghatározni, mikor, melyik horgonyszöveget veszi figyelembe a Google egy adott linknél, mindenesetre nem annyira „naivak”, hogy mindössze arra figyelnének, hol található az oldalon belül a horgonyszöveg. A Google célja ugyanis az, hogy megpróbálja megérteni az oldalt, mégpedig úgy, ahogy a felhasználó is látja. Vagyis a keresőrobot nem azt nézi, hogy hol helyezkedik el a szövegben vagy mekkora a mérete, hanem azt, hogy melyik horgonyszöveg passzol a leginkább a felhasználó keresési szándékához.
Az előző bekezdésben talán szemet szúrhat az, hogy nem csak a szövegen belüli elhelyezkedés került szóba, hanem a horgonyszöveg mérete is. A kérdezőben ugyanis valami oknál fogva felmerült, hogy a horgonyszöveg méretét is figyelmbe veszi a Google. Mueller szavaiból azonban kiderült, hogy a méret vagy a horgonyszöveg hosszúsága ugyanúgy nem számít, mint a szövegen belüli hely. Tehát szó sincs arról, hogy kiválasztanák a leghosszabb horgonyszöveget, mert abban található a legtöbb információ, a többit pedig figyelembe sem vennék.
Ugyanakkor Mueller azt is megjegyezte, hogy a Google hozzáállása a horgonyszövegekhez mindig változásban van.
Na, de mi a helyzet akkor, ha egy link egyáltalán nem kap horgonyszöveget? Vagyis, ha egyszerűen a link horgonyszövege azonos az URL-lel, például így: https://webshark.hu/. Ilyenkor hogy értelmezi a horgonyszöveget? John Mueller egy Google Office Hours azonban megválaszolta a kérdést.
Mint mondta, ebben a helyzetben úgy kezelik az URL-t, mint horgonyszöveget. A rendszer megpróbálja felismerni, azaz megállapítja, hogy nem egy értelmes szöveg, hanem egy URL-ről van szó, ahol nincs értékes horgonyszöveg. Vagyis a linket figyelembe veszik, mint linket, csak egyszerűen nem tudják használni a horgonyszöveget annak értelmezésére. Mert adott egy normál link, amihez azonban nem kapcsolódik kontextus.
Mindez azért érdekes, mert sokan úgy gondolják, hogy a Google az URL-ben szereplő szavakból is kinyer információkat, hasonlóképpen egy horgonyszöveghez. Mueller válasza azonban ennek ellentmond, vagy legalábbis nem erősíti meg.
Természetesen felmerül a kérdés, hogy ha nincs horgonyszöveg, akkor a Google megpróbálja értelmezni a link körüli más szövegeket? Mueller szerint természetesen megpróbálja, de ez „nagyon” másodlagos a horgonyszöveghez képest, nem sokat mond, a fő tényező pedig hiányzik.
Mindezek alapján pedig talán az lenne a legfontosabb következtetés, hogy bizony a horgonyszövegek még mindig erős jelzésnek számítanak.
Ha nagyobb közösségi média aktivitást érünk el, az vajon segít a helyezésünk javításában? – merül fel sokakban a kérdés. Azaz a közösségi média jelzések befolyásolják egyes kulcsszavakra a rangosorolásunkat?
Az igen válasz ezekre a kérdésekre azért lehet indokolt, mivel egy közösségi médiában megosztott link kap kedveléseket, hozzászólásokat és megosztásokat. Ami azért valamiféle jelzés egy-egy linkkel kapcsolatban.
Másrészt a Google is figyelembe veszi a közösségi médiát, hiszen például a Search Engine Optimization (SEO) Starter Guide-ban is jelzi, hogy a jó tartalmak azok, melyek alapvetően megosztásra kerülnek, illetve az organikusan keletkező aktivitás növeli egy weboldal hírnevét, és ezek kapcsolódhatnak a közösségi média platformokhoz is. Azt is megjegyzi, hogy az ilyen organikus vagy szájról-szájra terjedő hírnév nem csak a felhasználók, hanem a Google szemében is javíja egy adott weboldal tekintélyét, mivel ritkán fordul elő minőségi tartalom hiányában.
A Google azzal is tisztában van, hogy a közösségi média profilok fontosak, különösen a helyi cégek számára. A Google Cégem különféle forrásokból – így közösségi média profilokból is – gyűjt be információkat a cégekről, hogy teljes képet kínáljon a felhasználóknak.
Persze az, hogy a Google fontosnak tartja a közösségi média platformokon szereplő információkat, még nem jelenti azt, hogy a közösségi jelzések jobb helyezést jelentenének a kapcsolódó weboldalak számára.
2010-ben például Matt Cutts, a Google webspam csapatának vezetője még úgy nyilatkozott, hogy a Google minden linket egyformán kezel, érekezzen az weboldalakról vagy a Facebookról. Természetesen a nem nyilvános profilokon megosztott linkekkel a Google nem tud mit kezdeni, ugyanis nem fér hozzájuk.
Nem sokkal később, 2010 decemberében Cutts már arról beszélt, hogy bár korábban nem használta a közösségi média jelzéseket a Google rangsorolási célból, azóta azonban alkalmazták a közösségi média linkeket, mint rangsorolási jelzést.
2013-ban aztán egy olyan szabadalommal álltak elő, melyben szerepel, hogy egy felhasználói közösségi gráf tagjainak interakciói miként használhatók közösségi jelzésként. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezt alkalmaznák az algoritmusukban.
2014-ben aztán ismét nekiszegezték a kérdést Matt Cuttsnak azzal kapcsolatban, hogy a Facebook és a Twitter-jelzések részei-e a Google algoritmusának. Ekkor elmondta, hogy a Google nem használja az olyan számokat jelzésként, mint a követők vagy a lájkok száma. Néhány hónappal később pedig már konkrétan azt jelezte, hogy a közösségi jelzések nem részei a Google algoritmusának.
2015-ben a Matt Cuttsot váltó John Mueller ugyancsak azt mondta, hogy a közösségi média jelzések közvetlenül nem befolyásolják az organikus rangsorolást (majd ezt egy évvel később megerősítette). A linkek a legtöbb közösségi média platormon „nofollow” linkek, ugyanakkor a közösségi média posztokban megjelenő, weboldaladra mutató linkek megjelenhetnek a találati oldalakon.
2017-ben Gary Illyes aztán úgy fogalmazott, hogy a PageRank számára a legtöbb közösségi média link csak annyit számít, mint csepp a tengerben. A helyzet azóta sem változott, 2021-ben például John Mueller kijelentette, hogy „bocs, de nem használjuk a lájkokat rangsorolási tényezőként.”
A közösségi média jelzéseknek tehát mindezek alapján ma már nincs közvetlen hatásuk a rangsorolásra. Már csak azért sem, mert a közösségi médiában megjelenő posztokban szereplő linkek többnyire nofollow jelzéssel vannak ellátva. Vagyis ezek nem jelentenek előnyt a rangsorolást tekintve. Ugyanakkor persze némi korreláció figyelhető meg a közösségi média megosztások és a helyezés között.
Tehát nem a közösségi média aktivitás eredményezi a jobb helyezést, hanem azok az események, melyek ezen aktivitás miatt következnek be.
Ráadásul a közösségi média tartalmak is megjelennek időnként a találati oldalakon, ugyanúgy, ahogy a weben szereplő bármilyen más tartalom. Vagyis ezek a tartalmak is kapnak egy helyezést bizonyos kulcsszavakra. Ez erősíti egy adott weboldal jelenlétét a keresőben, és talán további segítséget, tájékozódási pontot is jelent a felhasználóknak.
Ezek alapján tehát mit tegyél és mit ne tegyél a közösségi médiában, ha a SEO-ra is figyelsz?
Egy erős jelenlét a közösségi médiában erősíti a márkatudatosságot. Ha az emberek a közösségi médián keresztül találkoztak a cégeddel, akkor nagyobb valószínűséggel fognak a Google-ben is rád keresni. Vagyis a növekvő láthatóság a közösségi médiában, ugyanezt eredményezi a kereséseknél is. Alapvető tehát, hogy az egyedi és vonzó tartalmaidat megoszd, illetve hirdesd is a közösségi médiában. Emellett érdemes kapcsolatokat kialakítani olyan véleményvezérekkel, akik aztán megosztják a tartalmaidat.
Aztán pedig ezeket oszd meg a közösségi médiában is. A lényeg, hogy a pusztán promóciós tartalmak ezt a célt nem fogják elérni. Ehhez információs tartalmakra van szükség. Tippekre, tanácsokra, infografikára, melyeket az emberek megosztanak a közösségi médiában.
A közösségi média megosztások révén eljuthatunk oda, hogy idéznek és linkelnek minket. Ehhez persze az kell, hogy a tartalmunkat felkapják a felhasználók, és elkezdjen terjedni a közösségi hálón. Ami persze nem egyszerű, ahogy az is csak egy halvány remény, hogy valaki aztán idézni, hivatkozni fog ránk.
Ha azt hiszed, hogy a közösségi média remek terep a linképítésre, akkor tévedsz. Mint már korábban is jeleztük, a közösségi médiában a linkek nofollow jelzéssel vannak ellátva, vagyis a keresőmotorok nem veszik figyelembe rangsorolási tényezőként. Annál is inkább, mert egy-egy ilyen link, ha feltűnik egy profilban, az nem túl nagy jelentőségű. Ráadásul pillanatok alatt eltűnik a mélyben,
A közösségi média egy tökéletes eszköz tartalmak megosztására. Minden megosztás hozzájárul a domain tekintélyének és hitelességének növeléséhez. Ha látogatók érkeznek a közösségi médián keresztül, akkor az weboldalunk forgalmának növekedését jelenti, ez pedig a keresőmotoroknak is számít. Arra kell tehát törekednünk, hogy tartalmunkat minél nagyobb mértékben megosszák.
Ez a márkakeresésekre igaz, amikor elsőként a weboldalad szerepel a találati listán, de utána következnek a közösségi média oldalak, mint a Facebook vagy a Linkedin. Ha több közösségi média oldalon is jelen vagy, akkor ezáltal a márkakereséseknél a márkád láthatóságát tudod növelni. Figyelj tehát oda, hogy a közösségi média profiljaid rendesen ki legyenek töltve!
A releváns kulcsszavak használata alapvető a SEO-ban. Ugyanígy a közösségi médián keresztül is érdemes megjelentetni a hatékony, jól működő kulcsszavainkat, ezek szerepeljenek a profilunkban és a cégről készült leírásban is. Igaz, ezek csak a közösségi médián belüli kereséseknél jelentenek csak előnyt.
Ma már szinte bármit teszel a weboldaladdal, bármit adsz hozzá, az SEO-szempontból is fontos. Egy ilyen fontos elem az XML oldaltérkép is, mely ugyan közvetlenül nem javítja a helyezést, de szükség van rá. Mert általa jobban megértik a keresőmotorok a weboldalad. Az oldaltérkép gyakorlatilag egy lista az oldalaidról és a fájljaidról (dátumokkal kiegészítve), melyeket szeretnél indexeltetni a keresőmotorokkal. És minél több oldalad indexeli a Google, annál nagyobb az esélye, hogy növelni tudod a forgalmad.
Az XML oldaltérkép kizárólag a keresőmotorok számára készül, segítségével közvetlenül tudsz kommunikálni velük. Többek között tartalmazza a legutóbbi frissítés időpontját, vagyis a keresőmotorok mindig naprakészek a weboldaladon történt változásokkal kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy a Google az oldaltérkép alapján látja, hogy mely oldalak, és mikor frissültek. Ha kell, feltérképezhetik ezeket az oldalakat, és az indexbe a legújabb információk kerülnek. Használható erre a célra egy RSS vagy ATOM feed is az oldaltérkép fájl helyett, hiszen ugyanazokat az információkat tudják megadni a Google számára – jelezte egy Google Hangouts során John Mueller, a Google szakembere.
Az oldaltérkép különösen fontos az új és a nagyméretű weboldalak számára. Akkor is fontos, ha sok a tartalmad, de gyenge a belső linkelés. Ez persze nem azt jelenti, hogy a többi oldal számára elhanyagolható lenne, hiszen minden esetben javít a feltérképezésen. Mert a sitemap egyből üzen a Google-nek, ha valami változásra került sor a weboldaladon, valamit frissítettél. Így pedig a keresőmotorok is a legfrissebb verziót fogják mutatni az embereknek.
Ugyanakkor persze azt is tudni kell, hogy XML sitemap nélkül is képes feltérképezni és indexelni a weboldalad a Google. Viszont, ha a Search Console-on keresztül beküldöd az oldaltérképet a számára, akkor gyorsabban és hatékonyabban képes ezt megtenni. Egy jól felépített oldaltérkép révén tehát felgyorsíthatod a folyamatot.
Ha viszont vannak olyan oldalaid, melyekhez hozzárendeltél egy noindex meta taget, akkor ezek ne szerepeljenek az oldaltérképen sem. Érdemes egyébként a gyengébb minőségű oldalaidat kivenni az indexelendő oldalak közül, mert ha nem teszed, akkor csak romlik a weboldalad általános megítélése a Google szemében.
Az oldaltérképek egy másik típusa a HTML oldaltérkép, mely alapvetőn azért javasolt, mert segíti a felhasználókat abban, hogy megtaláljanak valamit az oldalon, vagy egyszerűen csak gyorsan eljussanak annak valamely részére anélkül, hogy használnák a navigáció egyéb lehetőségeit. Mobilon az emberek számára sokszor egyszerűbb egy HTML oldaltérkép segítségével navigálni, például abban az esetben, ha az oldal hamburger menüt használ.
Ha van egy világosan áttekinthető weboldalunk, különösen, ha egy modern CMS-sel készült, akkor nincs igazán szükség külön megmutatni annak felépítését, hiszen a robotok könnyen fel tudják térképezni, és mindent megtalálnak rajta. Ilyenkor általában a felhasználók számára sem okoz gondot a navigáció a weboldalon. Ha úgy érzed, hogy a weboldaladnak szüksége van egy HTML oldaltérképre, akkor az annak a jele lehet, hogy valami nincs teljesen rendben a weboldallal.
A lényeg azonban az, hogy bár az XML és HTML oldaltérképek hasznosak az indexelés szempontjából, használatuk nem eredményez semmiféle előnyt a rangsorolásnál. Egyszerűen csak szükségesek.
Miután már tudod, hogy miért hasznos egy oldaltérkép, talán már csak arra az információra van szükséged, hogy honnan is szerezz be egyet. Erre számtalan eszköz áll rendelkezésre, ilyen lehet WordPress-oldalaknál egy Sitemap Generator plugin, mely a Google követelményeinek megfelelő oldaltérképet készít a weboldalad számára ingyenesen.
Szintén pluginként működik WP-oldalaknál a Yoast SEO Sitemap Plugin, melyet a Yoast SEO tartalmaz. Meghatározhatod, hogy mi kerüljön az oldaltérképbe, illetve kizárhatod azokat az oldalakat, melyeket nem vennél bele. A Yoast SEO a nagyobb oldaltérképeket kisebb oldaltérképekre bontja, melyek egyenként ezer URL-t tartalmazhatnak. Ráadásul mindez ingyenes funkció a pluginben.
De használhatod erre a célra a már többször emlegetett alap SEO-eszközt, a Screaming Frogot is, melyben a rengeteg egyéb funkció mellett elérhető egy XML oldaltérkép generátor is. Elsősorban nagyobb weboldalak számára lehet érdekes a megoldás, melyben azt is kiválaszthatod, hogy milyen oldalak ne kerüljenek bele az oldaltérképbe. Ehhez először le kell futtatnod egy feltérképezést a weboldaladon, majd a listát szerkeszteni. 500 oldalig ingyenesen használható.
Ugyancsak 500 URL-ig használható ingyenesen az XML-Sitemaps.com, nagyobb oldalak esetén (másfél millió oldalig) havi szinten olcsóbb, mint az előbb említett Screaming Frog, de persze nem is tartalmaz annyi funkciót.
Egy weboldal erejéig ingyenesen használható az Octopus.do is, mely egy vizuális oldaltérképből is tud XML oldaltérképet készíteni, amit aztán beküldhetsz a Google és a Bing számára. Az oldaltérképet ráadásul más formátumokba is konvertálhatod: pdf, png, txt.
Ezeken túl persze sok más oldatérkép-készítő eszközt találhatsz – ilyen például a Sitemap Writer Pro, a Dynomapper, a WriteMaps, a Slickplan vagy az Inspyder -, melyek sok eltérő és hasznos funkciót kínálnak, de alapvetően fizetős megoldások.
Amikor a Google elkezdte megjeleníteni a dátumokat az egyes találatoknál, nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos típusú kereséseknél a friss dátum javíthatja az átkattintási arányt. Emiatt sokakban megjelent az aggodalom amiatt, hogy az úgynevezett „örökzöld” tartalmak hátrányba kerülnek – annak ellenére, hogy a tartalom releváns és friss -, csak azért mert távoli megjelenési időpontot kapott.
Megoldásként egyes SEO-sok elkezdték átdátumozni az anyagokat. Ráadásul olyan esetekben is, amikor azok egyáltalán nem friss vagy frissített bejegyzések voltak. Az átdátumozás célja pusztán az volt, hogy javítsák az átkattintási arányt, illetve a rangsorolást, azaz visszaéltek a dátumokkal.
A rövid válasz az, hogy a közzétételi dátum megváltoztatása nem javítja egy adott oldal helyezését a találati oldalakon, hacsak nem történik jelentősebb változtatás a tartalomban. Ezt John Mueller mondta egy Google Search Central SEO hangouton 2021 áprilisában.
Mégpedig azon helyzetben felmerült kérdésre adta válaszul, miszerint egy weboldaltulajdonos a fotógalériájának mindig friss dátumot adott, amint bármilyen kis módosítást eszközölt benne. A kérdése pedig az volt, hogy van-e ennek bármilyen rangsorolási előnye.
A kérdés tehát fotógalériára vonatkozott, azonban Mueller válasza bármilyen weboldal dátumára érvényes lehet. A válaszban a szakember kifejtette, hogy a weboldaltulajdonosok annyiszor frissítik a dátumot egy-egy oldalukon, ahányszor csak jólesik nekik. Ugyanakkor ez a frissítés néha félrevezető lehet, és felhasználói nézőpontból furcsa lehet egy új dátum egy olyan tartalomnál, ahol semmilyen számottevő változás nem történt.
Mueller egyébként nem is javasolja a túl gyakori dátumfrissítéseket a weboldalakon, ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy ennek semmilyen hatása nincs a találati oldalakra. Mint mondta, nem rangsorolják eltérően azokat az oldalakat, melyeken friss dátum található.
Ezután újra elmondta, hogy azt javasolja, hogy minimális módosítás esetén kerüljük a dátum megváltoztatását. Csak akkor kerüljön erre sor, ha valami nagyobb változtatás történik az oldalon. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy ha valakinek a CMS-e úgy működik, hogy automatikus frissíti a dátumot változtatás esetén, az sem okoz problémát a Google számára.
Mueller egyébként nem először mondja ezt. Már egy 2019-es blogbejegyzésében is leírta ugyanezt a dátumok kapcsán. Itt egyébként azt is jelezte, hogy a Google nem feltétlenül jelenít meg dátumot a keresőtalálatoknál, hiába van dátumozva egy oldal. A kérdés itt az, hogy a Google relevánsnak találja-e a dátum meglétét a találat szempontjából, vagy sem. Elsősorban akkor mutatja meg, ha a tartalom úgymond „idő-érzékeny”, tahát valamiféle hír-tartalomról van szó.
De van-e esetleg ennek az átdátumozásnak valamilyen káros következménye a Google részéről? Létezik-e valamiféle spam-szűrő, ami azokat az oldalakat figyeli, melyek rendszeresen átírják a dátumot? Gary Illyes szerint, ha ilyen megoldással találkoznak, akkor nem fognak többé hinni az oldal dátumainak.
A Google visszaélést tapasztalva eltávolítja a dátumot ezen találatok mellől. Az persze nem jelent gondot, ha néha változtatsz egy bejegyzésed dátumán, ugyanakkor, ha ez automatikussá válik, és bizonyos tartalmak ezáltal frissebbnek néznek ki, mint amilyenek, az előidézheti a Google-nek ezt a lépését.
A Google szerint cikkek frissítésénél érdemes inkább azt a megoldást választani, hogy az eredeti dátum mellett egy további dátum, vagyis a frissítés időpontja is feltűnik. Ezáltal a felhasználók látják, hogy a cikk frissítésre került, illetve, hogy aktuálisabb, mint azt az eredeti publikálási dátum jelzi.
A Google sok találatnál nem mutatja a dátumot, annak ellenére, hogy a tartalomnak jelölve van a publikálási időpontja, és nem élnek vissza a dátummal. Ez azon oldalak számára, ahol fontos a megjelenés időpontja, hátrányt okozhat. A Google egyébként az elmúlt években sokat küzdött azzal a feladattal, hogy a jó dátumot jelenítse meg egy-egy találatnál. Ezért is fontos kérdés, hogy hogyan érheted el a legnagyobb eséllyel, hogy lehetőleg a jó dátumot jelenítse meg a Google a találati oldalakon?
Amit tudni kell erről, az az, hogy a Google egy algoritmus segítségével, automatikusan határozza meg, hogy mikor jelenít meg dátumot a találati oldalakon egy-egy találatnál. Mint a Google helyzetet tisztázó blogbejegyzéséből is kiderül, „a Google akkor jeleníti meg egy oldal dátumát, amikor az automatikus rendszer szerint releváns a megjelenítés. Ez elsősorban az időérzékeny oldalaknál, többek között a híreknél fordul elő.”
A Google által választott dátum több, különböző jelzésen alapul, melybe beletartozik „bármilyen szembetűnő dátum az oldalon, vagy olyan dátum, melyet a közzétevő strukturált jelzésként megad”. Mivel tudod tehát rávenni a Google-t, hogy megjelenítse a jó dátumot a találati oldalakon?
A sebesség kérdésének azonban további elemei is vannak a korábban emlegetett webes-vitals mutatókon túl. Az egyik ilyen elem az, hogy a Google milyen gyorsan tudja feltérképezni az adott weboldalt. Ez nem egy közvetlen rangsorolási jelzés, csak azt befolyásolja, hogy a Google milyen hamar érzékeli a weboldal új tartalmainak megjelenését, és bukkannak fel ezek a tartalmak a találati oldalakon. Tehát, ha van egy híroldal, és a Google ezt nem tudja elég gyorsan indexelni, akkor lesz néhány olyan hír, ami nem jelenik meg a keresőben. Ezzel pedig az adott weboldal látogatottságot veszít azokhoz a konkurens weboldalakhoz képest, amelyeket gyorsabban tud feltérképezni.
Ugyanakkor, ha egy statikus weboldalról szó, azaz olyan oldalról, mely akár évekig változatlan, akkor nem annyira lényeges, hogy a Google gyorsan indexelje a tartalmakat, hiszen nem marad le semmilyen változásról – tette hozzá John Mueller.
A weboldalleállások nem igazán kedveznek a felhasználói élménynek, hiszen egy nem működő weboldalra vezetik a felhasználót. Azok a weboldalak, melyeknél gyakoriak a leállások, vajon joggal aggódhatnak, hogy ennek előbb-utóbb hatása lesz a helyezéseikre is a találati oldalakon?
Ehhez kapcsolódó kérdés érkezett a Google szakemberéhez, John Muellerhez is. Itt a kérdező arra volt kíváncsi, hogy egy öt napos leállás után vajon helyreáll a weboldala rangsorolása. Ő azt tapasztalta, hogy az organikus forgalma folyamatosan emelkedett egészen a weboldala leállásáig. Miután újra beindult az oldala, azt látta, hogy a látogatások száma nagyot csökkent.
Mueller szerint egy-egy nagyobb leállás után is lehetséges a rangsorolás helyreállása, ez azonban több hetet is igénybe vesz. Ha egy-két hét után nem ezt tapasztalja a weboldaltulajdonos, akkor más probléma okozza a forgalom csökkenését – jelezte a szakember.
Azt is hangsúlyozta azonban, hogy a Google számára egy ideiglenes leállás nem jelent weboldallal kapcsolatos minőségi problémát. Mueller szerint ez alapvetően technikai kérdésnek számít, nem egy olyan dolog, melyet az algoritmusaik minőségi problémának értékelnének. Egy weboldal ideiglenes leállása nem annak a jele, hogy a weboldal rossz lenne.
A hibajelzés lehet 5xx-es vagy 4xx-es, utóbbi esetében (például 404-es oldalról), elkezdi a Google kidobni az indexből az oldal-URL-eket. A rangsorolásban ekkor sincs csökkenés, de ha a weboldalak nem indexeltek, akkor nem is jelennek meg a találati oldalakon, így a forgalom is visszaesik. Mueller szerint egy hetes leállás kell ahhoz, hogy kikerüljenek az indexből az oldalak.
Arra is kitért, hogy egy weboldal fontosabb URL-jeit gyakrabban térképezik fel, a kevésbé fontosakat ritkábban. Így egy órától egy hónapig tart, mire a weboldal URL-jeinek nagy része kikerül az indexből. Ez azt jelenti, hogy az első héten egy nagyobb esés látható, majd fokozatosan csökken az ereszkedés mértéke.
Ugyanakkor, ha újra elindulnak az oldalak, akkor a legfontosabbak állnak helyre a legelőbb, majd következik a többi. Az oldalak ugyanazokat a pozíciókat veszik fel a találati oldalakon, mint ahol a leállás előtt voltak, de kell egy kis idő ahhoz, hogy minden jelzést ismét feldolgozzon a Google.
A Schema-jelölések, vagyis a mikroadatok a tanulmányok és a Google nyilatkozatai szerint nem játszanak szerepet a rangsorolásnál, viszont fontosak. Egyrészt az átkattintások számát befolyásolhatják, másrészt a Google a strukturált adatok segítségével jobban megérti a weboldalak lényegét. Ezek pedig kihatnak a rangsorolásra is.
A legtöbb weboldaltulajdonos elsősorban azokra a Schema-jelölésekre figyel, amelyek látható eredményt mutatnak a találati oldalakon a snippeteknél, hiszen ezek növelik a CTR-t. Ilyenek például az értékelések, az árak jelölése, események bemutatása. Ugyanakkor azoknak a Schemáknak is van jelentőségük, melyek nem láthatók az emberek számára. Ennek oka, hogy az ilyen jelölések segítenek a Google-nek.
Mint John Mueller, a Redditen elmondta: arra használják a strukturált adatokat, hogy jobban megértsék a weboldalt, illetve segítenek nekik a rangsorolásban, amikor relevánsak. Ezzel megerősítette a Gary Illyes által a Pubconon 2017-ben elmondottakat. Egy később nyiltakozatába John Mueller úgy fejezte ki magát, hogy a strukturált adatok a weboldal entitásait segítenek megértetni a Google-lel. Hogy mi az az entitás? Az entitások olyanok mint a főnevek: egy könyvértékelésnél a strukturált adatok elmondják a könyv címét, a szerzőjét, stb. egy olyan módon, amit könnyen megért a Google. Ezáltal tisztában lesz a lényeggel, vagyis, hogy melyik könyvről van szó az értékelésben.
Ez tehát a keresőoptimalizálás lényegét érinti, vagyis azt, hogy a tartalmad legyen könnyen feltérképezhető és érthető. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy strukturált adat rangsorolási tényező lenne. Egyszerűen csak lehetővé teszi, hogy kommunikáld a tartalmad lényegét egy hatékony módon.
Azt ugyanakkor hangsúlyozta, hogy csak azért, mert technikailag – azaz ebben az esetben a strukturált adatokat tekintve – rendben van az oldalad, az jobb lenne, mint a többi oldal. Mindössze hozzájárul, hogy relevánsabbak legyenek a keresési eredmények, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy több embernek fogják megmutatni, vagy hogy előrébb tennék a találati oldalon. A lényeg tehát még mindig a tartalom, amit nem lehet kompenzálni a megfelelő technikai beállításokkal.
Olyan ez, mint amikor régen megkérdezték, hogy egy érvényes HTML-kód segít-e a rangsorolásban – magyarázta John Mueller. A felhasználóknak persze segít, hogy technikailag rendben van az oldal, azonban ez nem jelenti azt, hogy jobb találat lenne. Tehát nem érdemes sokat várni a strukturált adatok használatától, a lényeg az, hogy a tartalmad legyen kiváló, releváns és hasznos, mert ez a fontos.
Ezért se ess abba a hibába, hogy visszaélsz, vagy túlzásba viszed a strukturált adatok használatát. Még akkor sem, ha olyan típusú schemákról van szó, melyek nem láthatók. Ezzel ugyanis áteshetsz a spam kategóriába, ami kézi beavatkozást eredményezhet a Google részéről. Ez pedig azzal jár, hogy egyetlen strukturált adatod sem veszi innentől fogva figyelembe a Google, és ezek meg sem jelennek a találati oldalakon. Úgyhogy mindig legyél óvatos, amikor strukturált adatokat adsz hozzá az oldalaidhoz!
Ha még nem vagy benne igazán gyakorlott, akkor kezdj először olyan releváns jelzésekkel, amelyek egyértelműen megjelennek a találati oldalakon. Ilyen például az ár vagy az értékelés. Emellett ellenőrizd a strukturált adatok ellenőrző eszközével is, hogy minden rendben van-e velük. További részleteket a használatukról a strukturált adatokról szóló anyagunkban találsz.
A Panda algoritmus futása előtt, a 2000-es években komoly súlya volt a <h1>, <h2> sorok, azaz a szövegen belüli címsorok optimalizálásának. A keresésoptimalizálási tevékenység egyik szabálya volt sokáig, hogy a kulcsszó szerepeljen a h1-ben, mely az oldal tetején jelenik meg, hiszen ez jelzi, hogy miről szól az oldal, és talán javít a helyezésen is. De mi a helyzet ma?
A 2000-es évek elején, egészen 2010-ig masszívan megjelentek a kulcsszavak a h-sorokban, ráadásul befolyásolták is az adott weboldal helyezését is a találati oldalakon. Jellemző eljárás volt, hogy a h1 sorokban jelent meg a weboldal elsődleges kulcsszava, míg a h2, h3 sorokban a másodlagos kulcsszavak.
Akkoriban olyan trükkökkel lehetett találkozni, hogy h1-nek állítottak be hosszú szövegeket, melyeket azt CSS segítségével sima szövegtörzsként jelenítettek meg a weboldalon. A h1-ként megjelenő kulcsszónak ugyanis nagyobb súlya volt a rangsorolásnál, mint a szövegtörzsben megjelenő kulcsszónak.
A Google persze lépett az ügyben, és a túloptimalizált h1-ek miatt elkezdett büntetni, illetve a h-sorokban szereplő kulcsszavak fontossága jelentősen lecsökkent. Ugyanúgy, ahogy a szövegformázás vagy a kulcsszósűrűség is más megítélés alá esik, hiszen könnyen manipulálható jelzésekről van szó.
Ma már a h-sorokat és más strukturális HTML-elemeket arra használja elsősorban a Google, hogy jobban megértse a weboldalak tartalmát, felépítését, azt, hogy mit látnak a látogatók. A h1-ben megjelenő kulcsszavak még mindig segítenek a Google számára abban, hogy meghatározzák egy oldal relevanciáját, illetve a h-sorok megmutatják azt, hogy az oldal egyes részeinek mi a témájuk.
A Google nyilatkozata nem mindig egyértelműek, miközben a vizsgálatok nem egészen azt mutatják, amit ezek alapján gondolhatunk. Mindenesetre az kijelenthető, hogy a Google figyelembe veszi <h> jelölésű címsorokat, mert ezáltal jobban megérti egy weboldalon a tartalmi összefüggéseket – jelezte John Mueller. A címkék által látja, hogy a szöveg mely részei tartoznak össze, ez pedig sokat segít neki a megértésnél, és a találati oldalakon megjelenő snippetek kialakításánál.
Ugyanakkor John Mueller azt is elmondta, hogy a h tagek rendkívül erős jelzést jelentenek, de h tagek nélkül is tud rangsorolni a Google egy adott weboldalt, tehát nem kritikus fontosságú tényezőről van szó. Ezt mutatják egyébként a vizsgálatok is, melyekből alapvetően az derül ki, hogy nincs túl nagy hatásuk a helyezésre (erről mindjárt részletesebb is lesz szó a következő keretes részben). John Mueller szerint ez azért van, mert a címsor nem az egyetlen rangsorolási tényező, hanem magát a tartalmat is vizsgálják. Mindenesetre egy világos címsor egy kicsit több információt ad arról, hogy miről szól valamely rész egy szövegben.
Ezért közvetve minimális segítséget jelent a rangsorolásnál a <h> címkék megfelelő alkalmazása, de mivel a Google számtalan más rangsorolási tényezőt is figyelembe vesz, elenyészik a hatása.
John Mueller máskor egyébként úgy fogalmazott, hogy nem jelent számottevő rangsorolási előnyt, ha a weboldalon használjuk a különböző <h> tageket. De azt is mondta, hogy a címsorok nagyszerű eszközök használhatósági szempontból, ugyanakkor nem befolyásolják a weboldal helyezését. Vagyis, ha valaki nem használja ezeket megfelelően, akkor nem kell pánikba esnie.
John Mueller szerint egyébként azért is van értelme a szemantikus jelölések használatának a különböző szintű címsoroknál, mert így szellősebb és könnyebben érthető lesz a tartalom. Néha segít a keresőmotoroknak és a felhasználóknak is jobban megérteni, mi tartozik egybe. Különösen akkor, ha valaki szövegfelolvasót használ. Ezen szempontok alapján tehát a szakember határozottan javasolja a <h> címkék alkalmazását.
Azt is megjegyezte, hogy a képek SEO-jánál még fontosabbak a h tagek, mert ahogy a képet körülvevő szöveg, úgy a felette elhelyezkedő címsor is segít a kép tartalmának megértésében.
A lényeg tehát az, hogy a Google-nek ugyan nincs szüksége a h1, h2, stb. tagekre ahhoz, hogy rangsoroljon egy weboldalt, ugyanakkor erős jelzésről van szó.
John Mueller szerint a Google számára az mindegy, hogy a melyik h taget használod, lehet az h1, h2 vagy akár h5 is. Hiszen mindegyik azt jelzi, hogy az utána következő szöveg miről szól.
Az sem baj, ha több <h1>-et használsz, ugyanakkor a szakember szerint a felhasználók ezáltal nehezebben tudják értelmezni az oldalt. De nincs szabály arra, hogy csak egyetlen egy <h1> használható. John Mueller szerint bármennyit használhatsz: a weboldal rangsorolása tökéletesen rendben lesz h1 sor nélkül is, ahogy öt h1 taggel is. Ez különösen igaz a HTML5 esetében, ahol a több h1 használata teljesen normális.
Az is kérdésként merül fel sokakban, hogy vajon a <h> sorok sorrendiségét figyelembe veszi-e a Google. Azaz, mi van, ha egy <h1> előtt a bot egy <h3> címkét talál a kódban? John Mueller az egyik Google Webmaster Office Hours során elmondta, hogy a sorrend nem igazán számít a rangsorolás szempontjából. A jobb megértést tekintve nincs szükség egy szigorú sorrend betartására a címsoroknál.
Ennek ellenére néhány SEO-stól azt hallhatod, hogy a legjobb megoldás az, ha a megfelelő sorrendben állnak a h-soraid. Persze, nyilván ez nem árt, de a valóságban nagyon sok oldalnál azt lehet látni, hogy kiválóan rangsorolja őket anélkül is a Google, hogy hierarchia alapján lennének rendezve a címsorok. Sőt, azzal sem szokott gond lenni, ha csak egyetlen címsor található az oldalon, vagy ha egyáltalán nincsenek h-sorok.
A <h>-val jelölt címsoroknak tehát van jelentőségük, de nem csak a Google miatt, hanem a felhasználók miatt is: azaz használhatósági szempontból szintén fontosak, hiszen az emberek így jobban átlátják a tartalmat. Ez különösen mobilos megjelenés esetén segít. Ezért is mondta azt John Mueller, hogy ő az elvárt módon használná a h-sorokat egy weboldalon.
Amit nagyobb erőfeszítés nélkül megtehetsz – és célszerű is megtenni -, hogy a legfontosabb címsorodat jelöld <h1>-ként. A Google szakembere azt javasolta, hogy próbáljuk meg ésszerűen haszálni a h-sorokat, azaz olyan sorokat használni címsorként, melyek valamiképpen megmagyarázzák, miről is szól az oldal. A h-sorokkal gyakorlatilag kiemelhetünk valamit, ami fontos.
A Moz egyébként tesztelte, hogy ha a blogbejegyzései egy részén h2-ket használ h1-ek helyett, akkor az változtat-e valamit a helyezésen, illetve a forgalmon. Ennek érdekében egy 50/50-es split tesztet használtak, vagyis a blogbejegyzések 50 százalékánál h1-es címsort használtak, a másik 50 százaléknál h2-est. Ezután elkezdték mérni az organikus forgalom különbségét a kettőnél. Az eredmény pedig az lett, hogy nem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget a h2 és a h1 teljesítménye között.
Náluk egyébként a kiindulópont az volt, hogy a címeiket a CMS sajátosságából adódóan nem h1-el jelölték, hanem h2-vel. Így az derült ki, hogy teljesen felesleges h1-re váltani a címsoroknál. Feltételezhető, hogy ugyanez lett volna az eredmény akkor is, ha h3-at vagy h4-et használtak volna a címsoroknál. Arra ugyanakkor felhívták a figyelmet, hogy
A Google-t tehát a teszt szerint sem zavarja az értelmezésben – illetve nem rontja a rangsorolást -, ha nem teljesen előírásszerűen használod a h sorokat. Ennek ellenére, ha nem okoz gondot, érdemes a legfontosabb címsorokat <h1>-gyel jelölni. Ennek oka, hogy
Vagyis a kijelzőolvasó-technológia felhasználja a <h1> jelzést abban, hogy segítse navigálni a felhasználót a weboldalon.
Néhány kivételes esetben, amikor a Google nem találja vagy nem tudja feldolgozni a meta címsorodat, akkor a címet egy másik elem alapján határozza meg a találati oldalon. Ez pedig gyakran a <h1>.
A legtöbb SEO korrelációs vizsgálat azt találta, hogy habár csekély, de mégis valamiféle pozitív korreláció figyelhető meg a jobb helyezés a címsorok használata között. A SEMRush például a h2 és h3-ak esetén vizsgálta ezt. A korreláció viszont nem jelenti azt, hogy rangsorolási tényező lenne, inkább csak segít a Google-nek az oldal megértésében, ahogy a strukturált adatok is.
Ezért, ha a weboldaladon össze-vissza vannak a <h> tagek, csak akkor állj neki a rendbe rakásuknak, ha már minden egyebet optimalizáltál SEO-szempontból.
A másik, SEO rangsorolási tényezők között időként felbukkanó, szöveg vizuális megjelnésével kapcsolatos dolog, hogy vajon a különböző szövegformázások, így például a félkövérrel szedett szavak rangsorolási tényezőnek számítanak-e, vagyis, hogy amit ezáltal kiemelsz, az befolyásolja-e az oldal helyezését az adott kulcsszóra.
A félkövér, dőlt vagy aláhúzott betűk használatára akkor kerül sor a szövegekben, ha valamit ki akarunk emelni az olvasók számára (mint ebben a szövegben is). Régen a SEO-sok minden eszközt megragadtak annak érdekében, hogy javítsák a weboldaluk helyezését, így előszeretettel alkalmazták a félkövéren szedett kulcsszavakat is. Mára azonban ez a technika feledésbe merült, talán nem véletlenül.
Ugyanakkor a formázás kapcsán a HTML-kódot tekintve nem annyira egyszerű a helyzet, hiszen használhatunk <em> vagy <strong> címkét, illetve <b> és <i> jelölést. Ezek nem teljesen azonos jelentéssel bírnak, ugyanis az első kettő szemantikus fontosságot jelöl, míg utóbbi kettő inkább csak arról szól, hogy hogyan jelenjen meg a kijelzőn a szöveg.
A Google a fejlesztői dokumentációban például azt tanácsolja, hogy az <em> címkét ne használjuk akkor, ha egy szövegrészlet nem hangsúlyos, csak egyszerűen dőlt betűvel szeretnénk megjeleníteni. Ilyenkor használjuk az <i> jelölést. De ugyanez a helyzet a félkövér betűkkel is, vagyis a <strong> és <b> címkékkel. Ez pedig azt jelentheti, hogy az <em> és a <strong> fontosak a Google számára a szöveg megértéséhez.
Még 2013-ban feltették a kérdést Matt Cuttsnak, a Google akkori SEO-s szóvivőjének egy videóban, hogy van-e különbség <strong> és <b> címkék között a Google számára. Matt Cutts ekkor jelezte, hogy már 2006-ban felmerült ez a kérdés, és a helyzet azóta nem változott. Mint mondta, mindkét jelzést egyformán kezelik, ahogy az <em> és az <i> esetében is. Bármelyiket lehet használni, nem esik más megítélés alá rangsorolási szempontból. Az ugyanakkor nem derült ki a szavaiból, hogy a kiemelések rangsorolási szempontból fontosak, vagy semmi jelentőségük nincs.
Egy később született, 2014-es Google-szabadalomban viszont azzal lehetett találkozni, hogy az algoritmus extra súlyt ad a vastagon szedett vagy dőlt betűs szövegnek. Ebben az is szerepel, hogy a nagyobb méretű szöveg is hangsúlyosabb lehet. Azt ugyanakkor mindig elmondjuk, hogy ami szabadalomként megjelenik a Google részéről az nem feltétlenül kerül alkalmazásra az algoritmusban.
Ezért tehát még mindig kérdés lehet, hogy akkor javítja-e a helyezést, ha félkövéren szedünk fontos kulcsszavakat, vagy sem? John Mueller, a Google szakembere 2017-ben ismét válaszolt a kérdésre.
Mint szavaiból kiderült, a Google-botok talán figyelembe veszik a formázást, viszont ők nem fognak vásárolni Tőled. Ez azt jelenti, hogy többet hozhat számodra az, ha a felhasználókat érdeklő információkat szeded félkövérrel, azaz a felhasználói élményre figyelsz elsősorban, nem pedig a keresőmotorokra.
2021-ben aztán ismét megerősítette, hogy az emberek és a botok számára is segítséget jelent a formázás, hiszen látják, hogy mi az, amit ki akarsz emelni az oldalon. Egy következő tweetjében azonban azt is hozzátette, hogy mindez nem jelenti azt, hogy a formázások használata révén a rangsorolásod hirtelen javulni kezdene. Csak arról van szó, hogy az oldal megértésében az ilyen kis dolgok is segítenek. Ugyanezt egyébként egy kicsit hosszabban, ebben a videóban is kifejtette.
Mindezek alapján tehát azt lehet mondani, hogy a szövegformázás befolyásolja azt, hogy a keresőmotorok mit tekintenek a weboldal legfontosabb részének. Ugyanakkor annak csekély a valószínűsége, hogy csak azért, mert valamit formázással kiemelsz az oldaladon, jobb helyezést érnél el a kiemelt kulcsszóra.
A PageRank a Google egyik rangsorolási jelzése. És habár a Toolbart, azaz a nyilvános PageRanket megszüntette a cég, ez nem jelenti azt, hogy a PageRank ne élne, mint rangsorolási tényező. 2018 áprilisában frissítette is a Google az erre vonatkozó szabadalmát. Ugyanakkor arról nem sokat tudni, hogy milyen hatással van ma már a weboldalak rangsorolására.
A SEO-sok egy része ezért nem foglalkozik vele, mert csak olyan tényezőket vesznek figyelembe, melyeket pontosan tud mérni. A másik részük olyan mérőszámot használ helyette, mely erősen korrelál a PageRank értékkel. A Toolbar PageRanknek azonban nincs egy az egyben helyettesítője, és nincs olyan biztos módszer, amivel kalkulálni lehetne ezt az értéket.
A PageRank a Google megoldása arra, hogy fontosságuk, minőségük, súlyuk alapján minősítse az oldalakat. A Google teljes értékelési rendszerének ez teremtette meg az alapját. A PR alapvetően az oldalra mutató linkek számát és minőségét veszi figyelembe. Hasonlóan működő rendszer, mint a tudományos kutatásokban az idézetek száma: minél többen – és minél fontosabb tanulmányok – hivatkoznak egy kutatásra, az annál jelentősebbé válik. Ez azt jelenti, hogy minél jobb és tekintélyesebb linkeket sikerül begyűjtened, annál jobb lesz a helyezésed. A dolog tehát lényegében nem különbözik a bejegyzés elején részletezett rangsorolási tényezőtől: a linkektől.
Természetesen a Google sokat változtatott azon az évek során, hogy miként minősíti az oldalakat, így szinte biztos, hogy a PageRank is jelentős változáson esett keresztül. Ugyanakkor valószínű, hogy az alapvető koncepció változatlan maradt.
Amit még érdemes megemlíteni, mert sokan keverik a PageRanket a Toolbar PR-ral, hogy utóbbi az az eszköz volt, mely egy bonyolult adatot (a PR-t) leegyszerűsített egy számmá, mely 1 és 10 között változott. Minél nagyobb volt ez a szám, annál jobb minőségű volt az oldal. Ezt azonban megszüntette 2016-ban a Google.
Elméletben a PageRank egy jó megoldás arra, hogy a felhasználóknak a legjobb oldalakat mutassa a keresésüknek megfelelően, és a Google továbbra is használja a PageRanket, mint rangsorolási tényezőt. De akkor mi volt a gond a Toolbar PageRankkel? Az, hogy a PageRank vált az egyetlen rangsorolási tényezővé sokak szemében, melyre optimalizálni akartak. Ennek volt köszönhető a linkfarmok és egyéb linkekkel való visszaélések elszaporodása. Ezek a megoldások ugyanis hatékonyan megemelték a PageRank pontszámot. A magas PageRankú oldalakról érkező linkek eladása iparággá vált, és ügynökségek kezdtek ezzel foglalkozni. A linkvásárlás vált SEO-vá, és sokaknak máig ez jelenti a keresőoptimalizálást.
Erre válaszul azonban a Google nekiment a fekete kalapos SEO-technikáknak, és elkezdte leértékelni a PageRanket, miközben egyre kevesebbet árult el abból, hogy miként zajlik a rangsorolás. Nemsokára eltávolította a PageRank adatokat az akkor még Webmester-eszközöknek nevezett Search Console-ból, 2016-ban pedig a Toolbar PR-t is eltűntette.
Helyette persze van egy csomó link-alapú domain-erősséget mutató mérőszám, melyek azonban nem pontos másolatai a PageRanknek.
A PageRank 2016 óta nyilvános már nem elérhető adat, és 2013-ban került utoljára frissítésre a Toolbar PR. Az eredeti algoritmus egyébként 1999 óta létezik, ennyi idő alatt pedig minden elavulttá válhat az interneten. Ugyanakkor a PR a Google értékelési rendszerének alapja. A PageRanket eredetileg azzal a céllal hozták létre, hogy segítsen a felhasználóknak elkerülni a szemét találatokat a keresések során. Ezt a funkcióját pedig nagyjából be is töltötte hosszú évekig.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy a PageRanket frissítette a Google, azaz nem változatlan őskövületként maradt meg. Ez a benyomása talán a Toolbar PR-ral kapcsolatos viszony miatt alakult ki az embereknek. Mint már jeleztük, a PageRank szabadalmár meghosszabbította a Google, vagyis egyértelmű, hogy még élő tényezőről van szó, mely jól méri a weboldalak súlyát.
Azért mert nyilvánosan nem frissíti a Google a PageRanket, az nem jelenti azt, hogy hivatalosan is megszüntette volna. Sőt, jelezte, hogy továbbra is használja. A félreértés tehát azért rögzült a fejekben, mert a nyilvános PR már nem működik.
Mióta nincs Toolbar PR, sokan úgy látják, hogy mérni sem lehet az értékét. Ez persze részben igaz, hiszen a PR értékét azóta valóban nem tudjuk. Ugyanakkor ott vannak a többé-kevésbé használható alternatívák: InLink Rank, Page authority, URL Rank. Ezek mind a PR helyettesítésére születtek, és azt célozzák, hogy a felhasználók könnyen mérni tudják egy oldal súlyát a linkek száma és minősége alapján.
Ez azt jelenti, hogy más rangsorolási tényezőnek jóval nagyobb lett a fontossága. Ugyanakkor, ha megnézzük akár ezt a listánkat is, az egész felsorolás a linkekkel kezdődik. A linkek jelentik még mindig a rangsorolás alapját, noha akadnak mellette más fontos tényezők is. Egy weboldal linprofilja még mindig meghatározó tényező a rangsorolása szempontjából: a vizsgálatok továbbra is erős korrelációt mutatnak. És mivel a linkek fontosak, így a mérőszámuk, a PageRank is az.
Ha nem is tudjuk, hogy mekkora az egyes oldalaink PageRank értéke, azt azért lehet tudni, hogy mi befolyásolja azt pozitívan és negatívan. Íme:
Habár ma már fogalmunk sincs a PageRank pontszámról és nem is tudjuk azt közvetlenül mérni, arról mégis tudunk valamit, hogy mi lehet az, ami javítja:
A HTTPS fontos szerepet játszik a weboldalak rangsorolásánál. A HTTPS által a weboldalak ugyanis biztonságosabbak lesznek a felhasználók számára, és ezt a plusz védelmet értékeli a Google is.
Általában a szakértők úgy tartják, hogy ha egy weboldal HTTPS-re vált, akkor kap egy kis lökést a találati oldalakon a korábbi HTTP verziójához képest. Ezen állítás mögött az az elképzelés húzódik meg, hogy a Google azokat a weboldalakat jutalmazza, melyeknek jó a felhasználói élményük, és ebbe az is beletartozik, hogy biztonságosabbak.
Ennek a kijelentésnek az igazságát bárki számára megerősítheti, hogy a Google Chrome böngészője már évek óta riaszt, ha valaki nem HTTPS weboldalt látogatna meg. De a HTTPS, mint tényező megjelenik a Search Console-ban is az „oldalélmény” jelentésben is.
A Google egyébként már 2014 augusztusában közzétett egy blogbejegyzést arról, hogy a HTTPS-t rangsorolási jelzéssé teszi a keresőalgoritmusainál. Mint írták, korábban tesztelték a titkosított kapcsolatok jelzésként való felhasználását, és mivel ezek pozitív eredményeket hoztak, így a HTTPS-t rangsorolási jelzésként kezdték alkalmazni.
Az ugyanakkor kérdéses, hogy mennyire jelentős rangsorolási tényező a HTTPS használata. Amikor a HTTPS rangsorolási jelzésként elindult, akkor a Google azt közölte, hogy ez egy „könnyű” rangsorolási jelzés. Gary Illyes Twitteren megjegyezte, hogy gondolodtak azon, hogy erősebb jelzéssé teszik a HTTPS-t, de aztán ezt ellenezte a csapat.
Mérsékelt korrelációt mutatott egyébként a HTTPS több vizsgálatban is a Google találati oldalain elfoglalt helyezéssel. Ugyanakkor már a Searchmetrics 2016-os tanulmánya szerint is a találati listák első 10 találatának majdnem a fele HTTPS-t használ, azóta pedig szinte teljesen eluralták a HTTPS-oldalak a találati listák első helyeit.
Technikai tényezők 2016-ban (Forrás: Searchmetrics)
Garry Illyes 2019 júniusában egy Twitter-bejegyzésében arra figyelmeztetett, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni a HTTPS-t, mint rangsorolási jelzést. Ennek oka, hogy véleménye szerint a HTTPS mérhetően befolyásolja a találati oldalakat.
I can’t say the exact number but the signal affects enough queries measurably that i wouldn’t ignore it
— Gary „鯨理” Illyes (@methode) 2019. június 5.
Ehhez hozzátette azt is, hogy bár az érvénytelen HTTPS biztonsági tanúsítványok ugyan nem befolyásolják negatív irányba a helyezést, ugyanakkor „más tényezőkre” hatással vannak.
John Mueller, a Google másik szakembere is megerősítette ugyanezt, mondván: a Google abból indul ki, hogy érvényes minden HTTPS-tanúsítvány. Ugyanakkor, mivel egy lejárt tanúsítvány rontja a minőséget, a bizalmat, és a versenytársakhoz képest lemaradást jelent, így hatással lesz más tényezőkön keresztül a rangsorolásra.
Ehhez képest John Mueller 2023-ban úgy nyilatkozott a Mastodonon, hogy egy SSL-tanúsítvány egyáltalán nem javítja a kapcsolódó weboldal SEO-teljesítményét. Ezt egy hirdetésként felűnő poszt kapcsán jegyezte meg, melynek közzétevője úgy népszerűsítette szolgáltatását, hogy ha javítani akarod a weboldalad SEO-ját, akkor szerezz be egy SSL-tanúsítványt.
Mindez ellentmondani látszik a korábban a HTTPS-ről írtakkal, mely 2014-ben valóban rangsorolási tényezővé vált, és ezzel sokat lendített a HTTPS oldalak – melyekhez SSL-tanúsítvány szükséges – elterjedésén a Google. Felmerül tehát a kérdés, hogy ha a HTTPS rangsorolási tényező, akkor miért mondta azt John Mueller, hogy az SSL-tanúsítvány nem javít a weboldalak SEO-teljesítményén?
Valószínűleg azért, mert mint korábban is már említettük, a HTTPS egy nagyon csekély súlyú rangsorolási tényező. Például a külső linkekhez viszonyítva. Így aztán minimális a szerepe abban, hogy hová kerül egy-egy keresésre a weboldal a találati oldalon.
Ráadásul azt is figyelembe kell venni, hogy míg 2014-ben még a legtöbb oldal nem használt HTTPS-t, mára fordult a kocka, és szinte minden oldal használja. Ez pedig azt jelenti, hogy ha a rangsorolási előnyt mindenki megkapja a HTTPS miatt, akkor az már szinte nem is rangsorolási előny, hiszen alig van, akivel szemben előnyt biztosítana.
Ami ugyanakkor azt is jelenti, hogy ha mindenkinek HTTPS-oldala, neked pedig nem, akkor még ha csekély mértékben is, de ez elviekben ronthatja a helyezésed. Ugyanakkor azt ne feledd, hogy a linkek vagy a tartalom sokkal többet számít, és az SSL-tanúsítvány hiánya miatt még nem fogsz kiesni a Google-indexből.
A https-sel kapcsolatban ugyanakkor felmerül egy másik kérdés is, mégpedig az, hogy rontja-e a helyezést, ha valaki https-oldalról http-oldalra linkel. John Mueller ennek kapcsán a Twitteren elmondta, hogy SEO-szempontból nincs semmiféle hátránya annak, ha valaki http-oldalakra linkel az egyébként https-alapú tartalmából. A Google nem fogja büntetni, vagy leértékelni az oldalt ilyen esetekben. Azt is megjegyezte azonban, hogy ha létezik https-verziója egy http-oldalnak, akkor természetesen jobb megoldás arra linkelni.
Felhasználói szempontból persze megbízhatóbbnak tűnhet egy oldal, ha https-linkek szerepelnek rajta, de nem kell kétségbe esni, ha egy linked http-oldalra mutat, akár úgy is, hogy oda érkezve kap egy átirányítást a https-verzióra.
John Mueller arra is felhívta azonban a figyelmet, hogy beágyazott tartalmaknál, tehát képek, iframe-ek esetében, viszont https-t kell használni.
Még 2015-ben a Google már jelezte, hogy amiatt nem érdemes a régi linkeket mind átírni, mert egy adott oldalnak már megjelent a https-verziója.
No, that’s fine from an SEO point of view. From a security POV linking directly to the HTTPS version when it exists is better, but sometimes HSTS helps. For embedding (images, iframes), you need to use HTTPS.
— 🍌 John 🍌 (@JohnMu) February 24, 2020
A lényeg tehát az, hogy jó, ha HTTPS-t használ a weboldalad, érvényes a tanúsítványod, és megfelelően működik az oldal felhasználók számára, illetve beágyazásoknál https-t használsz az oldaladon. A HTTPS-ről itt írtunk részletesen.
A domain életkora nem rangsorolási tényező. Ezt jó párszor elmondta a Google, és a tapasztalatok is ezt mutatják, ennek ellenére akadnak, akik ebben a tévhitben élnek. John Mueller néhány napja ismét felhívta arra a figyelmet – egy kérdésre válaszolva -, hogy a domain életkora nem tényező a Google rangsorolási algoritmusában. Ez azt jelenti, hogy akár a régi, akár az új domainek elérhetnek jó helyezést, és egyáltalán nem jelent jobb pozíciót, ha sok évvel ezelőtt regisztráltad a domainneved.
No, domain age helps nothing.
— 🍌 John 🍌 (@JohnMu) 2019. július 5.
A fenti kérdés kijelentés arra vonatkozott, hogy a régebbi domainek iránt nagyobb a bizalom, és lehet, hogy a 200 rangsorolási tényező egyikét jelenti. Erre válaszolt John Mueller határozott nemmel.
A másik kérdésben viszont az iránt érdeklődött a kérdező, hogy igaz-e, miszerint az új domaineknek előnyt biztosít a Google. Erre is kénytelen volt nemmel válaszolni a Google szakembere.
No, that’s not true.
— 🍌 John 🍌 (@JohnMu) 2019. július 5.
A mítosz persze nem új keletű, évek óta emlegetik az emberek, és már 2009-ben is el kellett magyaráznia a Google-nek, hogy miért nem használják rangsorolási tényezőként. A problémát elsősorban az okozza, hogy sok domain regisztrációval foglalkozó cég marketingfogásként ezt az érvet is beveti, és még mindig használják.
Ide kapcsolódik az az ősi SEO-taktika, amikor a weboldaltulajdonosok megvásárolnak egy lejárt domaint, majd azt átirányítják a saját oldalukra. A cél ezzel az lenne, hogy amennyiben a megvásárolt domainnak hasonló a célközönsége, ráadásul az értéke (PR/DA) is jó, akkor értékes linkeket szereznek. A linkek eredetileg ugyan a megvásárolt domain oldalaira mutattak, de átirányítás után tulajdonképpen már az övékére, vagyis arról van szó, hogy az úgynevezett „link juice”, vagy a PageRank átáramlik hozzájuk.
A dolog működött is régen – legalábbis rövid távon -, tehát lehetett próbálkozni lejárt domainekkel, és rájuk téve egy 301-es átirányítást várni, hogy javítják-e a helyezést vagy sem. Ez egy klasszikus black hat SEO taktika, hiszen semmi pluszt nem ad a felhasználónak, mégis javulást vár a találati oldalon.
Nem véletlen, hogy ma már nem működik. Természetesen egy átirányítás átad értéket az átirányított oldalról, de csak abban az esetben, ha a Google meggyőződött arról, hogy a két weboldal egyazon entitás része. Ennek kapcsán érdemes elolvasni azt, hogy miként nyilatkozik a Google a 301-es átirányításokkal kapcsolatban.
Tehát elképzelhető, hogy találkozol olyan SEO-szakértőkkel, akik azt mondják, hogy ez a megoldás a keresővel kapcsolatos problémáidra, azonban ne nagyon hidd el nekik. Nagyon valószínű, hogy lejárt domainekkel nem fogod tartósan javítani a helyezésed. John Mueller egyébként így nyilatkozott a kérdésről korábban:
No. We don’t use DA, and redirecting expired domains hasn’t made sense for a long time now. People still do it, people do lots of things that don’t make sense, even outside of the SEO world :)
— 🍌 John 🍌 (@JohnMu) October 9, 2019
Akik használnak Google Ads hirdetéseket, azok tudják, hogy abban megjelenik a minőségi mutató, mely részben a weboldalon (relevancia, használhatóság) is alapul. Az azonban biztos, hogy a Google nem használja az Ads minőségi mutatóját az organikus rangsorolásnál. A hirdetések és az organikus keresések külön rendszerek, még ha egy felületen is jelennek meg végül.
De vajon az organikus kereséseknél létezik-e minőségi mutatója az egyes weboldalaknak? Tehát, ha megjelenik egy poszt egy jó minőségi mutatóval rendelkező oldalon, akkor az eleve nagyobb pontszámmal, így jobb helyezéssel indul, mint egy gyenge minőségi mutatójú oldalon?
Utóbbi kérdés egyébként ahhoz a témához is elvezet, hogy vajon bizonyos domaineknek már van egy SEO-előnyük másokkal szemben? És ez esetleg egy minőségi mutatónak kösznhető, melyet megszerzett az oldal? Így akár az is előfordulhat, hogy egy-egy blogbejegyzés nem is annyira jó, mégis jobb lesz a helyezése a magasnak tekintett színvonala miatt, mely egy nem nyilvános minőségi mutatóban fejeződik ki.
Erre utalhat a Google egyik szakemberének Michael Wyszomierskinek egy 2011-es megjegyzése, melyet egy Panda algoritmusfrissítés során tett. Itt azt mondta, hogy jó, ha a weboldaltulajdonosok tudják, hogy a weboldal egy részén megtalálható gyenge minőségű tartalom az egész weboldal rangsorolására hatással lehet. Azt is hozzátette, hogy éppen ezért a gyenge minőségű oldalak eltávolítása vagy egy másik domainre költöztetése jobb helyezéshez segítheti az egész weboldalt.
Ennek kapcsán jogosan merült fel a kérdés, hogy miként gyakorolhat hatást a weboldal egy részének minősége a teljes weboldal rangsorolására?
Ráadásul a Google 2012-ben levédette az „oldal minőségi mutatót”. A szabadalom szövege szerint itt arról van szó, hogy egy rendszer meghatározza egy oldal pontszámát, mely a minőség mérőszámaként jelenik meg. Azt is hozzátették, hogy a minőségi mutató jelzésként használható a rangsoroláshoz.
Az persze, hogy a Google-nek van egy ötlete, még nem jelenti azt, hogy használja is a keresési algoritmusaiban. Nem is erősítette meg még ezt senki a Google részéről, úgyhogy csak ez az egy közvetetett bizonyíték létezik arra nézve, hogy a minőségi mutató rangsorolási tényező lehet.
2021-ben szólalt meg John Mueller a témában, amikor kapott egy kérdést, hogy az oldalminőség vajon számszerűsíthető, kifejezhető-e egy mérszőszámmal. Mueller a videóban elmondta, hogy szerinte olyan értelemben nem számszerűsíthető a webes kereséseknél, mint ahogy az a hirdetések esetében a minőségi mutatónál történik. Hozzátette, hogy van egy csomó algoritmusuk, ami próbálja megérteni a weboldal minőségét, tehát nem csak egyetlen számról van szó.
Azt ugyanakkor nem zárta ki, hogy a jövőben a Search Console-ban akár egy minőségi mutató is megjelenhet. Ugyanakkor szerinte ez azért nehéz kérdés, mert ha lenne ilyen szám, az csak a Search Console-ban jelenne meg, miközben a keresésnél, a rangsorolásnál nem ezt használnák. Vagyis félrevezető lenne.
Viszont, ha pontosan meg tudnák mutatni azt a minőségi mutatót, amit használnak, akkor az visszaélésekhez vezetne. Mindenesetre nem zárta ki, hogy a jövőben lesz valami minőségi mutató a Search Console-ban.
Az E-A-T az expertise, authoritativeness and trustworthiness, azaz szakértelem, hitelesség, megbízhatóság rövidítése, és SEO-körökben azért kapták fel, mert a kifejezés szerepel a Rater’s Guideline-ban. Ebből sokan arra következtettek, hogy egy rangsorolási tényezőről van szó.
De a Quality Rater’s Guideline a külső értékelőknek szól, és azt magyarázza el nekik, hogy mire figyeljenek egy weboldal megítélésekor. Ebből a szempontból tényező a szakértelem, a hitelesség és a megbízhatóság hármasa, és ha valaki a QRG-ben szereplő útmutatást veszi figyelembe, akkor valóban jó oldalt építhet. A rangsorolási tényezőket ez a dokumentum azonban nem sorolja fel, mivel nem ez a célja, hanem az, hogy az értékelők azonos szempontok alapján értékeljék a találati oldalakat.
A Google már többször jelezte, hogy nincs olyan, hogy E-A-T pontszám, ez nem egy „valós dolog” a Google számára. Az EAT több algoritmusból áll össze, melyek a Google alapalgoritmusának részét képezik.
Is E-A-T a ranking factor? Not if you mean there’s some technical thing like with speed that we can measure directly.
We do use a variety of signals as a proxy to tell if content seems to match E-A-T as humans would assess it.
In that regard, yeah, it’s a ranking factor.
— Danny Sullivan (@dannysullivan) October 11, 2019
2019 októberében Gary Illyes is hangsúlyozta a Pubconon, hogy az E-A-T nem egy rangsorolási mérőszám vagy algoritmus. Minden, amit itt elmondott, összhangban van azzal, amit korábban John Mueller is mondott. Ráadásul nem létezik semmiféle szabadalom vagy kutatás, mely rangsorolási tényezőként alapozná meg az E-A-T-et.
John Mueller ezt úgy magyarázta egy videóban, hogy miközben nincs olyan, hogy E-A-T pontszám, a szakértelem-hitelesség-megbízhatóság fontos tényező és indirekt módon jelen van a Google rangsorolási algoritmusában.
Tehát, ha a Google veszi a fáradtságot arra, hogy írjon róla a minőségértékelési irányelveknél, akkor az jól jelzi, hogy fontos dologról van szó, és így feltételezheted, hogy valamiképpen a rangsorolási algoritmusban is jelen van – jegyezte meg.
Ugyanakkor ez nem egy „pontszám”, tehát nincs olyan, hogy az egyik oldal 5 pontot kap, a másik meg 8-at – derült ki a szavaiból. Sokkal inkább egy olyan dologról van szó, hogy próbálják megérteni a tartalmat, annak kontextusát a weben, ami azért egy bonyolult dolog.
A lényeg, hogy a Google nem ad egy pontszámot arra, hogy milyen jól teljesít a szakértelem, hitelesség, megbízhatóság szempontjából az oldalad. Sok-sok algoritmushoz kapcsolódó jelzés határozza meg, hogy mennyire számít hitelesnek egy weboldal. Ebbe pedig beletartozik a tartalmi pontosság is. A tartalmi optimalizálás során tehát lehet olyan irányba javítani egy oldalon, mely által egyes jelzések nagyobb szakértelmet, hitelességet és megbízhatóságot mutatnak a Google számára, ami pedig jobb helyezést eredményez a találati oldalakon.
A Google által észlelt weboldal „minőség” sok tényezőből áll össze. Olyan jelzésekből, melyek utalhatnak arra, hogy az adott weboldal jó vagy rossz minőségű, de önmagukban még nem sokat jelentenek. Tehát nem arról van szó, hogy a Google kibök egy elemet a weboldalon, amit rossznak ítél meg, és akkor ez alapján arra következtet, hogy egy gyenge minőségű oldalról van szó, hanem több tényező együttes hatását mérlegeli.
Önmagában tehát egy-egy jelzés nem utal egy weboldal gyenge minőségére, hanem a jelzések összességéből próbálnak következtetni a minőségre. Ez az oka annak is, hogy amikor javítasz a weboldalad tartalmán, akkor sok időbe telhet, mire a Google rendszerei felismerik, hogy a weboldaladnak összességében javult vagy éppen romlott a minősége. De ilyenkor nincs egy olyan bizonyos tényező, melyre rá tudnának mutatni, hogy az rontja le az oldalt.
John Mueller ugyanakkor egy kérdésre válaszolva arra is felhívta a figyelmet, hogy a weboldal egy részének gyenge, rossz minőségű tartalma az egész oldal minőségének megítélésére hatással lehet. Mint mondta, ha azt látják, hogy a weboldal egy része gyenge minőségű, akkor abból arra következtetnek, hogy akkor az egész weboldallal gondok lehetnek.
Ez tehát azt jelenti a weboldaltulajdonosok számára, hogy minden részletre figyelni kell a weboldalon, mert nem lehet tudni, hogy mi az, ami gyenge minőségre utaló jelzést küld a Google rendszere számára.
Ha a Google szemében hitelessé szeretnél válni, akkor ahhoz többet kell tenned, mint hogy közzéteszel néhány blogbejegyzést a weboldaladon. Ezt John Mueller, a Google szakembere jelentette ki egy kérdésre válaszolva. Hozzátette, hogy ez különösen abban az esetben igaz, ha már jó ideje nem tettél közzé újabb tartalmakat.
A Redditen feltett kérdés egyébként úgy hangzott, hogy vajon egy „hiteles” weboldalon közzétett új cikkeket miért nem indexeli a Google? A kérdező azt is jelezte, hogy több mint 30 cikket tett közzé az említett weboldalon, melyet egyébként hitelesnek gondol a rá hivatkozó linkek alapján.
Ennek ellenére a Google három hónap elteltével sem indexelte az új tartalmakat, illetve nem olyan gyorsan, mint korábban. Ugyanakkor voltak olyan tartalmak, melyeket annak ellenére egyáltalán nem indexelt a Google, hogy manuálisan beküldték indexelésre.
Erre reagálta Mueller azt, hogy néhány tucat cikk után a Google még nehezen tud hitelesnek tekinteni egy weboldalt. Megjegyezte, hogy a Google „válogatós”, amikor arról van szó, hogy mit indexeljen. Az olyan weboldalakkal kapcsolatban pedig, melyeken csak néhány bejegyzés található és már hónapok óta nem tettek közzé új tartalmat, még kritikusabb, amikor megjelenik rajtuk egy új tartalom.
Az indexelés persze felgyorsulhat, ha a Google azt tapasztalja, hogy egyre szaporodnak a tartalmak a weboldalon. A weboldaltulajdonos azonban semmit sem tehet a folyamat felgyorsítása érdekében, mindössze annyit, hogy újabb és újabb tartalmakat tesz közzé. Ebbből a Google látja, hogy érdemes minél több felhasználót eljuttatni a weboldalra, vagyis indexelni és rangsorolni fogja a tartalmakat.
Azt is megjegyezte, hogy ma már nem elég egy weboldal számára, ha ugyanolyan jó, mint a többi weboldal, hanem sokkal jobbnak kell lennie náluk. Ráadásul nem csak egy-egy bejegyzésnek, hanem minden alkotóelemnek jobbnak kell lennie a weboldalon, ésjobban kell passzolnia a web egészébe.
Sokan azt gondolják, hogy a weboldaluk akkor lesz jó minőségű a Google szemében, ha technikailag tökéletes, kiváló oldalélményt hoz, remek webes vitals-mutatókkal. Ez azonban nem igaz. Mint arra John Muller rámutatott egy Twitter-bejegyzésében: „A weboldalminőség nem egy olyan dolog, mely technikai változtatással javítható”.
Habár a Google szakembere röviden fogalmazott, ebből nyilvánvalóan következik az, hogy a weboldalsebességed javításával, a webes vitals-mutatók optimalizálásával, a strukturált adatok használatával, a jó címsorokkal még nem teszed jó minőségűvé a weboldalad.
A weboldaladat egészében kell nézni, és felismerni azt, amivel jelentős mértékben javíthatsz a minőségén. Ilyen lehet a tartalom, a navigáció, a felhasználói élmény, stb. Egy weboldal rangsorolása ritkán egyetlen dolgon, vagy akár csak néhány technikai paraméteren múlik.
Vajon az határozza meg, hogy mennyire tekint hitelesnek egy weboldalt a Google, hogy mekkora az az oldal? Azaz mekkora az oldalszáma? Tehát, ha több ezer indexelt oldala van egy weboldalnak, akkor az biztos befutó a Google találati oldalain? John Muellernek is feltették ezeket a kérdéseket, aki elmondta, hogy a méret önmagában még nem utal a minőségre, ugyanakkor ehhez még hozzátett néhány fontos dolgot.
Az egy régi dogma SEO-s körökben, hogy a nagy weboldalaknak előnyük van a kicsikkel szemben. Vagyis, amikor egy kis weboldal nem szerez jó helyezést a találati oldalakon, akkor sokan csak megvonják a vállukat, mondván: a nagyoké a pálya.
Egy 2012-ben közzétett Moz-cikk is ezt a véleményt támasztotta alá, melynek szerzője, Dr. Peter J. Meyers leszögezte, hogy elvitathatatlan a nagy weboldalak előnye, és az is, hogy ez nem fog megszűnni.
Habár 2012 már elég régen volt, sokan úgy látják, hogy az olyan újabb algoritmusok, mint a BERT vagy a MUM sem segítenek a kisebb oldalaknak a jobb helyezés elérésében. Elsősorban abból kiindulva, hogy ezek a nagy oldalak kihasználják a népszerűségből fakadó előnyüket a rangsorolásnál.
Utóbbi kétségtelen, mindamellett a kérdés felmerült egy Office-hours hangout során is, ahol a kérdező dilemmája az volt, hogy nem meri megszűntetni több ezer aloldalát – melyek egyébként nem nagyon hoznak látogatót -, mert attól kisebb lesz a weboldala, ami a programozóinak véleménye szerint nem tesz jót a weboldal hitelességének, tekintélyének.
John Mueller azonban elmagyarázta, hogy attól, hogy egy weboldalnak sok aloldala van, még nem lesz „jobb” a Google szemében. Vagyis az, hogy hány aloldalt indexel egy weboldalon a Google, nem utal a minőségre. Különösen akkor nem, ha mindössze ezer, kétezer vagy akár ötezer oldalról van szó, mely szerinte egy meglehetősen alacsony szám. Nem lehet tehát azt mondani, hogy egy ötezer oldalas weboldal jobb, mint egy ezer oldalas – szögezte le a szakember. Végül azt is megjegyzte, hogy a kicsiség elég relatív, ráadásul egy weboldal lehet még hasznos attól, hogy kicsi.
Érdemes ennek kapcsán figyelembe venni azt, hogy ma már a mesterséges intelligencia, a gépi tanulás és az olyan algoritmusok, mint a BERT, a RankBrain vagy a MUM mind azon dolgoznak, hogy jobban megértsék a weboldalakon lévő szavakat és képeket, így kisebb mértékben kelljen az olyan jelzésekre hagyatkozni a rangsorolásnál, mint a linkek.
Vagy legalábbis nem feltétlenül utal rá. Ezt John Mueller jelentette ki a Twitteren. Egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy azért, mert néhány oldal nem kap akkora forgalmat, mint más oldalak, az nem jelenti azt, hogy egyiknek jobb, a másiknak rosszabb lenne a minősége a Google szemében.
A kérdező itt arra volt kíváncsi, hogy ha van 500 cikke, és ebből 400 jó pozícióban található a keresőben, viszont a maradék 100-at senki sem nézi, akkor ezt a 100-at haszontalan tartalomnak tekinti-e a Google.
Mueller leszögezte, hogy
a forgalom nem mérőszáma a hasznosságnak vagy a minőségnek.
Lehet, hogy csak kevesen kíváncsiak az adott tartalomra. Viszont a weboldal tulajdonosának kell tisztában lennie a felhasználóival és azzal, hogy milyen tartalom a hasznos a számukra. Nem szabad olyan mérőszámra hárítani ennek eldöntésének felelősségét, melyet könnyű mérni.
Mueller egyébként erről nem először beszélt, már 2015-ben is úgy nyilatkozott, hogy
a keresőből származó forgalom nem minőség-jelző.
Ha csak a forgalmat használod a weboldalad minőségének meghatározására, az lehet, hogy néha működik, azonban alapvetően nem így kellene meghatározni egy weboldal tartalmának minőségét.
Ennek oka, hogy sok olyan jó tartalom van, mely csak a közönség egy kis szeletét érdekli, úgynevezett niche tartalom, így ez nem is hoz jelentősebb forgalmat.
Miközben az E-A-T (szakértelem, tekintély, megbízhatóság) tartalmazza a tekintélyt, hitelességet, felmerül ezzel kapcsolatban az a kérdés, hogy vajon egy szerzői név hitelessége vagy tekintélye rangsorolási tényező-e a Google számára? Tehát, ha egy jó nevű szerző tesz közzé egy tartalmat, akkor az már csak a szerző neve miatt jobb helyezésre számíthat? Miért lehet ez akár indokolt is?
Azért, mert például, ha egy egészségügyi problémádra keresel választ a Google-ben, akkor igyekszel megbízható forrást találni, azaz egy jó nevű orvos véleményét akarod olvasni, hiszen fontos dologról van szó, légbőlkapott megállapításokra nem hagyatkozhatsz. Tehát inkább elfogadod egy évtizedek óta a szakterületen praktizáló orvos véleményét a témában, mint mondjuk egy vízvezetékszerelőét, aki valamiért fontosnak látja, hogy egészségügyi kérdésekben is megnyilatkozzon.
Persze nem kizárt, hogy a vízvezetékszerelő oldalán is hasznos infók találhatók, de azért valószínű, hogy a néhány évtizede már praktizáló orvos mégiscsak többet tanult, és több esettel találkozott munkája során, így pedig némileg talán megalapozottabban állít dolgokat.
A lényeg tehát, hogy a hitelesség egy szerző esetében fontos (bizonyos témákban jobban, máskor kevésbé), annál is inkább, különösen azért, mert egyre inkább csúszunk bele az álhírek és összeesküvés-elméletek világába. És bár a dilettánsok is lehetnek jó szándékúak, adott esetben sokat árthatnak az elképzeléseikkel.
Mindez pedig azt indokolná, hogy a szerzői hitelesség legyen rangsorolási tényező.
Ugyanakkor a Google soha nem utalt arra, hogy egy cikk szerzőjének neve közvetlenül hatással lenne az adott oldal helyezésére a kereséseknél. Viszont 2011-ben elkezdte támogatni a szerzőség jelölést (rel=”author”), de ennek a címkének a terjedése meglehtősen lassan haladt. Egy 2014-es tanulmány szerint akkor mindössze a szerzők 30 százaléka használta a címkét, így a Google még ebben az évben leállította a támogatást.
2016-ban egy SMX konferencián a Gary Illyes (webmester trendek elemzője a Google-nél) jelezte, hogy a cég nem használja a szerzőséget, ugyanakkor van arra egy rendszerük, hogy megállapítsák egy adott tartalom szerzőjét. Ezt valószínűleg a Tudásgráffal kapcsolatban mondta, mely tények és entitások (egyedi, meghatározott és jól megkülönböztethető dolgok és fogalmak) gyűjteménye. Tehát a Google a szerzőket, mint entitásokat kezeli, ugyanakkor nyilván minden tartalomkészítőt nem ismer a rendszer.
Ami még érdekes, hogy 2020 márciusában egy olyan szabadalommal állt elő a Google, melynek segítségével be tudják azonosítani egy tartalom szerzőjét még akkor is, ha nincs megnevezve. Ez az úgynevezett Author Vectors. Ez a technológia az írás stílusából és a szakértelem szintjéből próbál következtetni, sokkal többet azonban nem tudunk róla, mivel nem áulta el a Google, hogy mire és hogyan használja.
Mindenesetre az biztos, hogy a Google javasolja az úgynevezett a szerzői URL-ek elhelyezését a cikkek strukturált adatában (még ha azt nem is konkretizálja, hogy mi is legyen ez az URL, ami a gyakorlatban általában a szerző közösségi média oldalára vagy weboldalára mutat).
Összességében tehát egyelőre meglehetősen bizonytalan a szerzői hitelesség, mint rangsorolási tényező. De még ha közvetlenül nem is befolyásolja a rangsorolást, mégis hasznos figyelni a dologra, mivel a felhasználók számára fontos egy szerző hírneve és megbízhatósága. Ez pedig a gyakorlatban annyit jelent, hogy a lehető leghitelesebb szerzőnek érdemes közzétenni tartalmakat a weboldalunkon, és azonosítani is kell őt a robotok számára minden cikkénél.
A jó helyesírás, az elütések elkerülése fontos a felhasználók számára a weboldalakon. Ami pedig fontos a felhasználóknak, az fontos szokott lenni a Google számára is.
Amikor a Google elindította a Panda-algoritmust, akkor egy rakás olyan oldalnak a helyezése romlott le angol nyelvterületen, melyek tele voltak helyesírási hibákkal és elütésekkel. Ebből sokan arra következtettek, hogy a Google innentől kezdve figyelembe veszi az oldalak helyesírását is a rangsorolásnál.
Ugyanakkor Matt Cutts 2011-ben egy erre irányuló kérdésre válaszolva elmondta, hogy okozhat ugyan problémát, de a helyesírás vagy a nyelvhelyesség nem olyan jelzés, melyet a Google a weboldalak rangsorolásánál használna. Hozzátette ugyanakkor, hogy a jobb minőségű weboldalak általában helyesírási szempontból is jobbak.
És a lényeg itt a „jobb minőségen” van, ugyanis a Google gyakran emlegeti azt, hogy próbáljuk elkerülni a gyenge minőségű tartalmak közzétételét. Haladó SEO-útmutatójában például a bloggerekre vonatkozóan megjegyzi, hogy „Jobb egy hasznos poszt egyszer egy héten, mint naponta közzétenni egy gyenge minőségű tartalmat”.
És persze a fejlesztőknek szóló útmutatóban pedig azt is kifejti, hogy a gyenge minőségű tartalmak eltávolítása javíthatja egy weboldal helyezését. De a rossz helyesírás és elütések miatt lesz gyenge a minősége egy weboldalnak? Vagy épp az összefüggés inkább az, hogy egy gyenge minőségű tartalom esetében a helyesírásra és az elütésekre sem figyelnek?
Mindenesetre a kezdő SEO-soknak szóló útmutatóban azt tanácsolják, hogy kerüljük a hanyagul megírt szövegeket, melyek sok elütést és nyelvtani hibát tartalmaznak. Sőt még a minőségértékelésre vonatkozó irányelveknél is rögzítik, hogy a gyenge minőségű tartalmakra nem csak az jellemző, hogy pontatlanok és semmitmondóak, hanem az is, hogy helyesírási hibák és elütések vannak bennük. És hozzáteszik, hogy mindkét jellemző kombinációja indokolja egy tartalom alacsony szintű besorolását.
Egy blogbejegyzésből pedig az derült ki, hogy angol nyelvterületen már van olyan technológiájuk, mely figyel a helyesírási hibákra. Ez azt jelenti, hogy a Google algoritmusába már be van építve egy helyesírási ellenőrző eszköz.
Mindenesetre 2017-ben John Mueller is megerősítette Matt Cutts korábbi szavait egy Google Webmaster Central Office-Hours során: jelezte, hogy a helyesírási hibák nem befolyásolják a keresőmotorokat, ugyanakkor rossz benyomást keltenek a felhasználókban, ami azért fontosabb.
Majd 2021-ben elmondta, hogy a rossz helyesírás és az elütések egy „szürke terület”, és akkor befolyásolják a rangsorolást, ha egy weboldal szövege olyannyira tele van hibával, hogy a Google már nem képes megérteni, hogy miről szól az oldal. Ebben az esetben ugyanis nem tudja az oldalt megfelelően indexelni. Ráadásul a Google általában a legjobb minőségű tartalmat próbálja megtalálni a weben, és az olyan oldalak, melyek tele vannak hibával, általában alacsonyabb minőségűek. Végül azt is megjegyezte, hogy szerinte a weboldalak tulajdonosainak jobban kellene aggódniuk a helyesírási hibák miatt, mint például a hibás HTML miatt.
Ezzel kapcsolatban megszólalt a Bing vezető termékmenedzsere is, aki elmondta, hogy a Bing esetében a rossz helyesírás és nyelvtan negatívan befolyásolja a helyezést. Mint kiderült, a Microsoft keresőmotorja folyamatosan figyeli a weboldalak minőségét helyesírási szempontból is.
A lényeg tehát, hogy a Google számára ugyan nem egy közvetlen rangsorolási tényező a helyesírás, azonban fontos egy oldal SEO-ja szempontjából a felhasználói élményre gyakorolt hatás miatt.
Sok a félreértés az URL-ek fontosságával kapcsolatban a weboldaltulajdonosok részéről. Elsősorban az a jellemző, hogy aki foglalkozik vele, az túlértékeli a szerepét, és nem érti, hogy egyes weboldalak, melyek hosszú és ronda URL-eket használnak, jobb helyezést érnek az ő szép URL-jeinél, mások pedig egyáltalán nem törődnek vele.
A zavar elsősorban amiatt alakult ki, hogy az URL-ek hatása az idők során változott, így az ember könnyen belefuthat egymásnak ellentmondó információkba.
Vannak, akik úgy vélik, hogy egy-egy weboldaljuk URL-jét ugyanúgy kell optimalizálni, mint mondjuk a meta címsort. Tehát el kell benne helyezni az oldal kulcsszavát, így az majd segít a helyezés elérésében, ha valaki erre a kifejezésre keres rá.
Volt idő, amikor az URL-ben szereplő kulcsszavak fontosak voltak a Google számára rangsorolási tényezőként, azonban jelentőségük mára elhalványult. 2016-ban John Mueller úgy nyilatkozott, hogy az URL-ek kulcsszavai rangsorolási tényezőnek számítanak, ugyanakkor csekély a hatásuk. 2017-ben ismét elmondta, hogy az URL-ben szereplő kulcsszavak szerepét túlértékelik a SEO-ban, és azt javasolta, hogy a felhasználókat figyelembe véve alakítsuk ki az URL-jeinket, ne pedig a keresőmotorokra figyeljünk. 2018-ban aztán megismételte ezt a tanácsát, jelezve, hogy a weboldaltulajdonosoknak nem kellene aggódniuk az URL-jeik kulcsszavai miatt. Mindez nem azt jelenti, hogy az URL egyáltalán ne lenne rangsorolási tényező, hanem azt, hogy sokkal fontosabb jelzések előzik meg, amikor optimalizálásról van szó.
Tehát nem árt, ha szerepelnek az oldalad kulcsszavai már az URL-ben is, mert a tájékozódás szempontjából hasznosak lehetnek a felhasználók számára, azonban nem túl sokat számítanak a rangsorolás szempontjából.
Hiszen egy kulcsszót tartalmazó URL létrehozása nem egy komoly feladat egyetlen weboldaltulajdonos részéről sem – bárki kivitelezi másodpercek alatt -, miközben nem sok értéket tesz hozzá a weboldal tartalmához. Ezzel szemben egy jó tartalom létrehozása, valamint az erre mutató minőségi, külső linkek megszerzése már komoly munka, ennélfogva sokkal nagyobb a jelentősége is.
John Mueller 2020-ban is úgy fogalmazott az URL-ben szereplő kulcsszavakkal kapcsolatban, hogy azoknak „minimális” a hatásuk, illetve apró tényezőnek számítanak, melyet sokan túlértékelnek. A szakember szerint nem kell miattuk aggódni. 2021-ben egy videóban is nagyon, nagyon könnyű súlyú rangsorolási tényezőnek nevezte.
Ugyanakkor az is kiderült szavaiból, hogy akkor használják fel az URL-ben szereplő kulcsszavakat, amikor még nincs hozzáférése a Google-nek az oldal tartalmához. Tehát, amikor első alkalommal látnak egy URL-t, és még nem tudják, hogyan is értékeljék annak tartalmát, akkor megvizsgálhatják az URL-t is, hátha segít a jobb rangsorolásban.
Ugyanakkor arra is érdemes figyelni, hogy John Mueller megjegyzi: ha már sor került az oldal indexelésére, utána csekély a hatása az URL-ben szereplő kulcsszónak, hiszen akkor már sokkal több információ áll rendelkezésükre. Ez azonban azt is jelentheti, hogy az indexelés előtt álló oldalak esetében viszont lehet szerepe.
Miről lehet itt szó? Egyrészt arról, hogy egy újonnan indult oldalt nem indexel egyből a Google, másrészt arról, hogy esetleg blokkolod valamely oldalad a Google elől, így a robotok nem tudják annak tartalmát indexelni, csak az URL-re látnak rá. Ezek azonban nem jelentenek valódi problémát általában.
Amit érdemes megfogadni John Mueller posztjából, az az, hogy
Amit még érdemes itt megjegyezni, hogy egy szép URL előnyös felhasználói szempontból, mivel jó tájékozódási pontot jelent az oldal tartalmát illetően, illetve a Google is leírja, hogy milyen URL-eket szeretne látni a weben. Ezen a linken arra is találsz azonban bőven példát, hogy melyek a problémás URL-ek, milyen típusaik fordulnak elő, és hogyan néznek ki.
Egy „ronda” URL esetében akár az is előfordulhat, hogy a Google nem tudja őket indexelni. Elsősorban akkor, ha a halmozódó paraméterek miatt túl nagyra nő a számuk egy weboldalon, miközben ugyanarra vagy hasonló tartalomra mutatnak. „Ennek következményeként lehet, hogy a Googlebot a szükségesnél lényegesen nagyobb sávszélességet használ, vagy nem tudja indexelni a webhely teljes tartalmát” – írja a Google.
Ha azonban indexeli a Google az URL-t, akkor a találati oldalakon való helyezést tekintve nem számít, hogy az ronda vagy szép.
Egy másik, az előzőhöz kapcsolódó és gyakran felmerülő kérdés, hogy mi van, ha a kulcsszó már a domainnévben szerepel? Javítja ez a weboldal helyezését a találati oldalakon? John Mueller szerint határozottan nem. Ez a kijelentés egy Ask Google Webmasters videójában hangzik el, ahol egy kulcsszó-alapú domainkiterjesztésre (felső szintű domain) vonatkozó kérdés merül fel. Egészen konkrétan azt a kérdést tette fel az érdeklődő, hogy ha .jobs kiterjesztésű oldala van, akkor az jobb pozíciót szerez-e a munkával („jobs”) kapcsolatos keresésekre?
John Mueller azonban nem csak a TLD-kben szereplő kulcsszavakat érintette válaszában, hanem a domainban megjelenő kulcsszavakat is. Mint mondta, egyrészt ez egy gyakran felmerülő kérdés, másrészt viszont: nem. Tehát senki nem kap azért egy lökést a keresőben, mert olyan TLD-t választ, amiben szerepel a kulcsszava. A gyakorlatban is ezt lehet látni, tehát, ha rákeresünk egy szóra, akkor jellemzően nem olyan találatokat fogunk kapni, melyek domainvégződésében szerepel egy kulcsszavunk, vagy akár bárhol az URL-ben.
Mueller azt is kijelentette hogy egy domainnévben szereplő kulcsszó sem fog jobb helyezést biztosítani az érintett oldalnak. Ez ugyanis még nem jelenti azt, hogy relevánsabb találatot biztosítana a felhasználóknak, mint egy másik oldal, melynek nem szerepel a domainnevében a kulcsszó.
Mindez persze némileg ellentmond annak, amit a rangsorolási tényezőket vizsgálató elemzések olykor megállapítanak, a Google viszont folyamatosan és következetesen azt kommunikálja már évek óta, amit most Mueller is elmondott. Sőt, szerintük nemhogy nem segít a domainnévben szereplő kulcsszó a helyezésen, hanem akár ronthat is a helyzeten.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a Google csak azért leértékelne, mert szerepel a domainedben a kapcsolódó kulcsszó. Itt arról van szó, hogy a cégek folyamatosan változnak, fejlődnek, új dolgokkal kezdenek foglalkozni, viszont a domainnevük nem követi ezeket a változásokat. Érdemesebb azért olyan domainnevet találni, mely hosszútávon használható, és nem egyszerűen csak ahhoz a termékhez passzol, amit adott pillanatban árul a cég. Konkrétan: lehet, hogy most „kék cuccokat” árulsz, ezért az olcsokekcuccok.hu domannevet választod, de lehet, hogy egy én múlva már „piros cuccokat” kell árulnod, mert azok jobban mennek. Akkor befuttatsz egy vadonatúj oldalt?
Tehát, mint hangsúlyoztuk, ha a Google képes indexelni egy URL-t, akkor azt rangsorolni is fogja. Ugyanakkor az is igaz, hogy a rövidebb URL-ek jobb helyezést érnek el a tanulmányok szerint (36 karakter az ideális hossz). A Google szakembere, John Mueller ezzel kapcsolatban azonban többször is kijelentette, hogy „az URL hossza nem rangsorolási tényező„.
URL length is not a ranking fraction.
— 🍌 John 🍌 (@JohnMu) February 5, 2020
Azt nyilatkozta, hogy csak akkor részesítik előnyben a Google-nél a rövidebb URL-eket, amikor a kereső két olyan oldalt is talál, amin teljesen megegyező a tartalom. Ilyenkor a rövidebbet választják ki, hogy megjelenítsék a találati oldalon. Ez nem jelenti azt, hogy az URL hossza rangsorolási tényező lenne, mindössze arról van szó, hogy van két URL, melyek közül az egyik rövid és érthető, míg a másikhoz esetleg egy hosszú paraméter van kapcsolva – és közben a tartalom teljes mértékben megegyezik -, akkor a rövidebbet fogja választani a Google.
A Google azonban a hosszú URL-eket is gond nélkül indexeli, akár 1000–2000 karakterig (ellentmondásosak a nyilatkozatok), ennek ellenére mivel a felhasználók számára is előnyösebb a rövidebb URL, így a Google is úgy gondolja, hogy feleslegesen ne nyújtsunk egy URL-t. Ennek ellenére arról szó sincs, hogy ne indexelne vagy rangsorolna egy hosszú URL-ű oldalt.
Az URL hosszával és kialakításával kapcsolatban a linkelt bejegyzésben írtunk bővebben, érdemes elolvasni, ha az optimális kialakítást keresed.
Sokan gyanakodnak arra, hogy a Google elfogult a nagy márkákkal szemben, amikor a találati oldalak összeállításáról van szó. Úgy tapasztalják ugyanis, hogy az első oldalakról olykor teljesen hiányoznak a blogok vagy személyes oldalak. Mások persze úgy vélik, hogy mindössze arról van szó, hogy a Google a lehető legjobb összeállítású találati oldalt akarja adni a felhasználóknak. Nem kell azonban találgatni, mert az adatok alapján nagyjából lehet következtetni.
Ezekből kiderül, hogy a nonprofit oldalak dominálják a találati oldalakat, vagy legalábbis a Wikipédia az, mely toronymagasan vezet a forgalmat tekintve. Ugyanakkor persze a Wikipédia is egy márkának tekinthető.
A top 10 oldal a keresőben
Ugyanakkor azt nem lehet mondani, hogy a Google az olyan nagy céges oldalakat részesítené kifejezett előnyben, melyek rendkívül sokat költenek a márkájuk hírnevének fokozására.
Ráadásul az is látható, hogy a személyes blogok forgalma is szépen nőtt az elmúlt években, ami látszik a Medium forgalmának növekedésén. A Medium blogjai 231 ezer keresési kifejezés esetében jelennek meg a találati oldalak első három helyén.
Lehet, hogy meglepő, de a Google figyeli az értékeléseket a weben, és reagál is rájuk egyes weboldalak rangsorolásával. Ugyanakkor azt fontos tudni, hogy csak akkor, ha egy cég kapcsán többnyire negatív értékeléseket talál a weben. Tehát a pozitív értékelések nem fogják javítani senkinek a helyezését, és a negatív értékelések is csak bizonyos esetben.
Attól nem kell megijedni, hogy kapsz néhány negatív értékelést, hiszen ezek teljesen természetes módon előfordulnak a weben. Ezt megerősítette John Mueller is, jelezve, hogy néhány negatív értékelés teljesen normális dolognak számít. Mint mondta, az, hogy akad néhány ember, aki valamiért haragszik rád, és folyamatosan szidnak, nem igazán számít, ha látható, hogy mások viszont elégedettek a termékeiddel és szolgáltatásaiddal.
Más a helyzet ugyanakkor azzal, ha egy céggel kapcsolatban túlnyomó részben negatív értékelések érkeznek, vagyis láthatóan sokan haragszanak rá valamiért. Ha minden jelzés egy irányba mutat, akkor arra reagálhat a Google is. Ez azonban eléggé kivételes esetnek számít.
Korábban létezett egy algoritmus, az úgynevezett 2010 Sentiment Analysis algoritmus, melyet egy korábbi eset miatt indított el 10 éve a Google. Ekkor olyan probléma merült fel, hogy egy webáruháznak az javította a helyezését, hogy rendkívül sok link mutatott rá felháborodott ügyfelektől. Erről a NYTimes is beszámolt, melynek hatására lépett a Google azzal, hogy a negatív hozzászólásokat negatív szavazatokként kezdte értékelni.
Ugyanakkor 10 évvel később, 2020-ban John Mueller már nem tudta megerősíteni, hogy ez a 2010 Sentiment Analysis még változatlan formában létezne, mivel a technológia folyamatosan változik. Azt ugyanakkor megjegyezte, hogy valami hasonlót most is számításba vesznek.
De miért nem vesz figyelembe minden értékelést a Google a rangsorolásnál? A problémát itt az jelenti, hogy egy céggel kapcsolatos hangulatot elég nehéz értelmezni, mert a hozzászólásoknál, értékeléseknél elég „nagy a zaj”. A Google egyik kutatási dokumentuma szerint az értékeléseknél az értékelő személyek elfogultak lehetnek, például a konkurencia miatt, vagy esetleg pletykák befolyásolják őket. Ez nyilván senki számára nem meglepő, aki látott már kommenteket. De hogyan tudná egy algoritmus kezelni az ilyen elfogult vagy értéktelen hozzászólásokat?
További problémát jelent, hogy a különböző oldalakon megjelenő értékelések nem egyenlő súlyúak. Gyakran jelennek meg olyan értékelések, melyek szerzője egyáltalán nem használt egy terméket, mégis véleményt ír róla, miközben mások alaposan, profi módon tesztelték a terméket, és úgy írnak kritikát a termékről. Az algoritmusnak az ilyen véleményeket is meg kellene tudnia különböztetni.
Ráadásul, a korábbi vélemények is jellemzően befolyásolni szokták a későbbi véleményeket, vagyis megjelenik egy polarizációs hatás, mely egy irányba tereli a véleményeket. Tehát, amikor valamiről megjelenik néhány negatív értékelés, akkor a hangulat egyre inkább negatívba fordul, majd elárasztják a felületet a frusztrált felhasználók.
És még lehetne sorolni a problémákat. Ez az oka annak, hogy a Google a mindennapos, normálisan megjelenő negatív értékeléseket nem veszi figyelembe, egyszerűen mert az értékelés egy túlságosan zajos tényező. Emiatt pedig csak akkor kezdenek figyelni az értékelésekre, ha azok nagy számban, megbízható oldalakról érkeznek.
A klasszikus, régi hiedelmek körébe tartozik az a kérdés, hogy vajon a Google Ads hirdetések javítják-e egy weboldal helyezését. Azaz, a feltételezés szerint, ha valaki hirdet az Adsben, akkor ezt azzal hálálja meg a Google, hogy az organikus találati oldalon is javít a helyezésén. Ez azonban csak egy mítosz, és egyelőre a szakemberek nem találtak összefüggést a hirdetések és az organikus helyezések között.
Talán ennél is meglepőbb az a feltétlezés, hogy az Ads hirdetések nemhogy javítanának, hanem rontanak az organikus helyezésen. Vagy legalábbis felmerült a gyanú, hogy a Google teszteli azt, hogy ha valaki hirdet az Adsben, azt eltávolítja az organikus találatok közül.
looks like Google are testing removing organic results from SERP when bidding on brand 😂@DavidNefs @Pechnet pic.twitter.com/GAKaqh91Rh
— russell (@russellhmsmith) November 13, 2020
Mutatjuk a közzétett két képernyőképet:
A bal oldalon megjelenik, a jobb oldalon már nem
Itt az látszik, hogy míg a jobb oldali képen megjelenik a hirdető cég az organikus találatok között is, addig a bal oldali képen nem. Ez alapján gyanakodott az érintett arra, hogy a Google tesztelhet.
Danny Sullivan, a Google szakembere azonban jelezte, hogy az Ads és az organikus találati rész teljesen független egymástól. Mint mondta, „nem csinálunk semmi ilyesmit”. Aztán bővebben is kifejetette, jelezve, hogy nem távolítanak el keresési találatokat csak azért, mert a hirdetésük is megjelenik az adott oldalon. Ami a keresési eredményeknél történik, az teljesen független a hirdetésektől. Végül hozzátette, hogy az URL-ek számos oknál fogva néha kieshetnek ideiglenesen az indexből, ennek azonban nincs köze a hirdetésekhez.
We are not removing search results because an ad is showing. There’s no test or anything like that. What happens in search results is entirely disconnected from ads. Period.
URLs sometimes drop from the index temporarily for a variety of reasons, none of which relate to ads.
— Danny Sullivan (@dannysullivan) November 13, 2020
Ez azonban arra is válasz, hogy vajon, ha hirdetsz az Adsben, akkor jobb helyezést érsz-e el a találati oldalakon. Nem. És ezt nem csak a Google mondja, hanem a tőle független vizsgálatok is ezt mutatják.
Az Ads használata legfeljebb arra jó lehetőség, hogy tesztelj bizonyos kulcsszavakat, és aztán ezekre optimalizáld az oldalaidat, ha az organikus találati listán feljebb szeretnél kerülni.
A vizsgálatok azt mutatják, hogy a legalább egy képet tartalmazó tartalmak általában jobb helyezést érnek el a találati oldalakon, mint azok, melyek egyáltalán nem tartalmaznak képet. Ugyanakkor nem találtak ilyen összefüggést a több kép és a jobb helyezés között. Kérdés, hogy mi lehet ennek az oka? Vajon rangsorolási tényező lenne a képek jelenléte a weboldalakon?
A kérdést a Twitteren tették fel John Muellernek, a Google szakemberének, aki röviden úgy válaszolt, hogy nem. Ehhez hozzátette, hogy nincs automatikus hatása egy oldal rangsorolására annak, ha képeket helyezünk el rajta. Vagyis: a Google-nek nincs olyan rangsorolási algoritmusa, mely azt mondaná, hogy ha van kép egy weboldalon, akkor annak legyen jobb helyezése.
Ugyanakkor az is igaz, hogy a felhasználók jobbnak, használhatóbbnak tartják azokat az oldalakat, melyeken releváns képek láthatók. Ez pedig azzal jár, hogy szívesebben osztják meg az ilyen oldalak linkjeit. A képeknek tehát a felhasználói élmény javításán keresztül lehet egy közvetett hatása a weboldalra, illetve annak helyezésére.
Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a képek a képkeresésnél is megjelennek a Google találati oldalain. Ez pedig némi további forgalmat hozhat az adott oldal számára.
Az alt text az a szöveg, mely segít a gépeknek értelmezni a képet, illetve akkor jelenik meg, ha valamiért a kép nem töltődik be a weboldalon. Mivel a Google is az alt text alapján értelmezi a képeket a „Képkeresőben”, így felmerülhet, hogy az alt text befolyásolja a helyezését egy képnek vagy egy oldalnak.
A Google számtalanszor hangsúlyozta már az alt text fontosságát, kiemelve, hogy a fájlnevek és az alt textek optimalizálása könnyebbé teszi a Google Képek számára, hogy megértse a képeket, valamint, ha a kép link is egyben, akkor horgonyszövegként is figyelembe veszi.
És habár azt nem állítja, hogy rangsorolási tényező lenne, óva inti a weboldaltulajdonosokat attól, hogy kulcsszavakkal tömjék tele az alt textet, mivel az egyrészt rontja a felhasználói élményt, másrészt könnyen spam kategóriába kerülhet miatta az oldal. Nagyjából így foglalta össze, hogyan is kellene kinéznie (és hogyan nem):
John Mueller egy kérdés kapcsán azt fogalmazta meg, hogy az alt text a képek megértését szolgálja, elsősorban a képkeresés számára. Vagyis, ha valaki nem akar a képkeresésre optimalizálnia, akkor nem kell foglalkoznia vele – derült ki a szavaiból.
Ha viszont meg akarja jeleníteni a képeit a képek találati oldalain, akkor azzal olyan extra információkat ad a Google számára, melyet fel tud használni a weboldal rangsorolásánál.
A Moz nem tekinti rangsorolási tényezőnek az alt textet, ugyanakkor úgy fogalmaz, hogy az egy újabb lehetőséget kínál a kulcsszavak elhelyezésére. A weboldali kulcsszóhasználat pedig még mindig rangsorolási tényező, vagyis érdemes olyan alt textet írni, mely egyrészt leírja a képet, másrészt pedig tartalmazza az oldal kulcskifejezését.
Összességében tehát azt lehet mondani, hogy bár a Google nem nevezi rangsorolási tényezőnek az alt textet, illetve a SEO szakemberek sem feltétlenül, az világos, hogy ha meg akarsz jelenni a képeiddel a találati oldalakon, akkor szükséged lesz egy leíró, kulcsszavakat tartalmazó, de azt nem halmozó alt textre.
Vajon a weboldal-szervered IP-címe hatással van a helyezésedre a találati oldalakon? Néhány azt állítják, hogy igen. Ezt arra a 200 rangsorolási tényezőt tartalmazó listára alapozzák, melynek egyik pontjában a „megjelölt szerverek IP-címe” sor is szerepel.
Az ezzel kapcsolatos kérdést már 2010-ben feltették Matt Cuttsnak, aki akkor a Google webspam csapatát vezette. A kérdező egészen pontosan arra volt kíváncsi, hogy egy weboldal rangsorolására hatással van-e az, hogy azonos szerveren osztozik spam-weboldalakkal.
A válasz pedig erre úgy hangzott, hogy ez nem az a dolog, melyért különösebben aggódni kellene. A Google ugyanis tisztában van azzal, hogy mi az a megosztott webhosting. Nem tudod befolyásolni azt, hogy ki más található még ugyanazon az IP-címen. Ráadásul a Google azt is tudja, hogy ha lépéseket tesz egy bizonyos IP-címmel szemben, akkor a spam-weboldal tulajdonosa egyszerűen átköltözik egy másik szerverre. Így ennek nem sok értelme van – fejtette ki, ugyanakkor arra is utalt, hogy előfordult olyan, amikor egy IP-címet büntettek, és ennek egy tisztességes oldal is áldozatául esett.
2016-ban viszont egy Webmaster Central Office Hours során John Muellert arról kérdezték, hogy nem gond-e, hogy egy csoport összes webhelye ugyanazon az IP-címen található. Mint mondta, ez teljesen rendben van. Ha például CDN-t használsz, akkor is sok más céggel együtt ugyanazon az IP-cím blokkon fogsz osztozni, ugyanúgy megosztott hostingnál is. Ez tehát nem egy olyan dolog, amivel foglalkozni kellene – jelezte.
2018-ban aztán egy tweetben arról érdeklődtek nála, hogy a Google még mindig figyelembe veszi-e rangsorolási tényezőként a „rossz szomszédságot”. Mint mondta, a megosztott IP-címekkel semmi gond nincs, nagyon sok webtárhely és CDN-szolgáltatásnál használják – ismételte meg a korábban elmondottakat. Nem sokkal később megint nekiszegezték a kérdést, hogy az IP-cím helye számít-e a weboldal rangsorolásánál, amire egész egyszerűen úgy válaszolt: nem.
2020 júniusában pedig valaki arról érdeklődött, hogy mi történik, ha egy adott IP-cím alatt lévő weboldal linkeket vásárol. Akkor IP-szinten ad büntetést a Google? Erre Mueller megint azt mondta, hogy a megosztott hosting és a CDN esetében gyakori az azonos IP-címen való osztozás. Így azért mert van egy rossz weboldal egy adott IP-cím alatt, az nem érinti az egész IP-címet.
A sort még hosszan lehetne folytatni, a lényeg az, hogy az IP-címed vagy a tárhely-szolgáltatód miatt felesleges aggódni SEO-szempontból, mivel a helyezésed nem fogja befolyásolni egy „rossz szomszéd”.
Elképzelhető, hogy valamikor sok-sok évvel ezelőtt végrehajtott a Google IP-szintű büntetéseket weboldalakkal szemben, mára azonban ilyenről már szó nincs. Az IP-cím tehát nincs hatással a rangsorolásodra.
Ez előbbiekben felsoroltunk néhány fontosabb rangsorolási tényezőt – válogatva a több százból vagy akár ezerből -, melyeket figyelembe vesz a Google egy-egy weboldal helyezésének meghatározásánál. Ezután érdemes megismerkedni azzal, hogy miként is kalkulál (valószínűleg) ezekkel a Google. Habár ezt nem tudjuk biztosan, de születtek elképzelések, melyek helytállóak lehetnek.
A különböző rangsorolási tényezőkre úgy kell tekinteni, hogy azokat számtalan jelzés határozza meg. Tehát például, ha a struktúrált adatokat tekintjük mondjuk, mint rangsorolási tényezőt, akkor abba nem csak a schema.org tartozik bele, hanem a táblázatok, listák, szemantikus HTML5, és még sok egyéb. A lényeg, hogy egy rangsorolási tényező több jelzésből áll össze, így inkább csoportoknak tekinthetők.
A rangsorolási tényezők mindegyikére a Google kiszámol ezen jelzések alapján valamilyen pontszámot. például a sebesség 6 pontot kap, a struktúrált adatok 3-at, a RankBrain 2-t, stb. Feltehetően ezeket a pontszámokat egyetlen pontszámmá alakítja (nem feltétlenül egyszerű összeadásról van szó). Az összpontszám jellemzője, hogy nincs felső határa, azaz ahogy új rangsorolási tényezők kerülnek a képbe mindig növekedhet.
Az előbb említettük, hogy feltehetően nem egyszerűen összeadja az egyes rangsorolási tényezőkre adott pontszámokat a Google, hanem más módon kalkulál belőle összpontszámot. Feltehető, hogy itt szorzásról lehet szó. Ennek oka, hogy amikor egy-egy tényezőre nagyon gyenge, mondjuk 1 alatti pontszámot ad, akkor az elkezdi lehúzni a végeredményt (ha pedig nullát kap valamely tényező, az lenulláza az összpontszámot).
Ez pedig azt jelenti, hogy egyik rangsorolási tényező sem hanyagolható el, illetve azt, hogy nem elegendő egyetlen rangsorolási tényezővel foglalkozni csak (ezt megerősítette a Google részéről John Mueller is). Ez alapján tehát elmondható, hogy célszerűbb inkább minden rangsorolási tényezőre átlagos pontszámot szerezni, és nem elhanyagolni bármelyiket is azért, mert egy másikra összpontosítasz.
Az így kialakított sorrendre feltehetően egy második algoritmust is ráenged a Google, melyet kifejezetten arra terveztek, hogy finomítsa a rangsorolást és eltávolítsa azokat a találatokat, melyek nem oda valók, mégis becsúsztak a jobb helyekre. Valószínű, hogy kifejezetten az irreleváns, rossz minőségű és black hat technikákat alkalmazó oldalakat igyekszik kiszűrni. Ez az újraszámítás átrendezi a sorrendet: kilök néhány oldalt, illetve lerontja a ponszámukat, és így alakul ki a végső sorrend.
Persze mindehhez hozzájön még, hogy a találati oldalon a 10 kék link mellé még sok egyéb információ elem (rich snippet, knowledge graph, képek, hírek, videók, térkép, stb.) is kerül, melyeket külön kalkulál a Google. Aztán ezeket is figyelembe véve állítja össze a találati oldalt, így a 10 kék linkből néhány már a második helyre fér csak fel.
Tehát, mint az előbbiekből is talán látható, elég sok rangsorolási tényezőt vesz számításba a Google. Ezekre azonban nem szabad úgy gondolni, hogy izoláltan, önállóan is működnek. Ez azt jelenti, hogy soha nem jelentheted ki, hogy ez vagy az a rangsorolási tényező az oka annak, amiért a weboldalad jó vagy éppen rossz helyet szerez meg a találati oldalakon. Még akkor sem, ha a weboldal esetében kifejezetten egy rangsorolási tényezőre történik az optimalizálás hosszú időn keresztül.
Ezzel kapcsolatban John Mueller egyik tweetje lehet irányadó, mely 2019. április 24-én bukkant fel a Twitteren.
I think the main thing we’re trying to get at is you can’t really isolate any „if X then use Y” elements – everything is kinda related, and it can have cross-„factor” effects, but it doesn’t have to, and all of this can change by the minute, intent, query, location, website, etc.
— 🍌 John 🍌 (@JohnMu) 2019. április 24.
Szavai lényege az lenne, hogy csak azért, mert azt gondolod, hogy valami (X) hatással van valamire (Y) a rangsorolásnál, még nem jelenti azt, hogy X az egyetlen tényező, mely befolyásolja Y-t, és így a helyezést. Sőt még az is lehet, hogy egyáltalán nincs köze a kettőnek (X-nek és Y-nak) egymáshoz.
Sokkal inkább a „minden mindennel összefügg” hozzállás javasolt. Tehát lehet, hogy mindent jól csinálsz a linképítéssel kapcsolatban, de akkor az is előfordulhat, hogy nagyon jó a tartalmad, ami szintén hatással van a helyezésedre. Hiszen a jó tartalom segít linkeket vonzani, és a Google egyébként is szereti a jó tartalmakat jó pozícióba helyezni.
Ráadásul egyik tényező hatással lehet a másikra, azaz ha az egyik tényező kapcsán valamit jól csinálsz, akkor az egy másik tényező esetében is előnyt jelent. Ugyanakkor nem beszélhetünk semmilyen fix kapcsolatról a rangsorolási tényezők között. Sőt, ez az egész változhat az időtől, a szándéktól, a kereséstől, a helytől és a weboldaltól is függően.
A lényeg, hogy a rangsorolás rendkívül összetett dolog, és mindig így gondolj rá! Nincsenek egyszerű szabályai és összefüggései. Nem csak arról szól, hogy elérsz egy jó PageRank-értéket (vagy más, hasonló mérőszámét), és akkor garantálva van a jó helyezés a találati oldalakon.
A kérdés itt egészen pontosan az, hogy a Google a teljes weboldalt értékeli, illetve rangsorolja, vagy pedig minden oldalt külön-külön? A válasz pedig az, hogy bár alapvetően az egyes aloldalakat rangsorolja, mégis számít a teljes weboldal az értékelésnél. A Google ugyanis az egész weboldal minőségét figyelembe veszi akkor, amikor valamely weblap rangsorolásán dolgozik. De nézzük egy kicsit részletesebben!
A Google-nek – mint az előbbi fejezetekben láttuk – több algoritmusa is van, melyek értékelik a weboldalakat. Egy weboldalhoz sok-sok aloldal értékelése kapcsolódik, ugyanakkor ezekből összeáll a teljes weboldal értékelése is. Amikor egy találat rangsorolására van szükség, akkor elképzelhető, hogy csak annak az egy weblapnak a pontszámát veszi figyelembe a Google, de az is előfordul, hogy a teljes weboldal értéke alapján határoz meg helyezést.
Ha például a weboldalsebességet nézzük, akkor a Google-nél már megtalálhatók értékek a meglévő weblapjaid alapján, mivel elég adat érkezett be a használat során. Ugyanakkor, ha létrehozol egy új oldalt, és arról az oldalról még nem érkezett be elegendő adat, hogy a sebesség alapján rangsorolni tudja, akkor a Google a weboldal összértékelését veszi figyelembe, és azt alkalmazza az újonnan indult weboldalra. De ugyanez látszik akkor is, ha kijön egy alapalgoritmus-frissítés. Ilyenkor az egész oldal érintett szokott lenni, így annak összes aloldala is.
Ezt erősíti meg egyébként John Mueller megjegyzése a Twitteren, miszerint a Google a dolgokat tágabb perspektívából is megvizsgálja, nem csak URL-szinten. Mint egy másik bejegyzésében jelezte: természetesen „a weblapokat rangsoroljuk”, azonban vannak olyan jelzések, melyek a tágabb perspektívát vizsgálják, és a weboldal egészének minőségét veszik figyelembe.
A Semrush végzett egy nagyobb vizsgálatot a találati oldalakról még 2021 és 2022 között (13 hónapig), melynek eredményeit 2023 elején összegezték. Ebben többek között megállapították, hogy az általuk vizsgált 28 ezer domainnek csak 7,65 százaléka került fel a top 100-ba a vizsgálat ideje alatt.
Ennek a 2155 domainnek csak kb. 40 százaléka került be a vizsgált 13 hónap során bármilyen kulcsszóra az első 10 találat közé. De mint megállapították, jelentős volt körükben a fluktuáció.
A 2155 domain 4,2 százalékának sikerült csak legalább egy kulcsszóval mind a 13 hónap során az első találati oldalon szerepelni.
A tanulmány azt is megállapította, hogy a 2155 oldalnak közel a fele úgy került be a top 10-be legalább egyszer, hogy nem mutatott rá hivatkozás.
Ugyanakkor persze az is láthatóvá vált, hogy a legjobban teljesítő oldalak esetében folyamatosan növekvő hivatkozás-számot lehetett mérni.
Ez jelentkezett a javuló domain authority értékben is: a top 10 domain DA-értéke 20,3 pont lett, míg az átlagé 10 pont alatt maradt. Ami persze csak egy szám, ugyanakkor ezek az oldalak folyamatosan növelték a keresésből származó forgalmukat, míg a többi oldal stagnált.
A vizsgálat végül azt is megállapította, hogy a legjobban teljesítő 10 százalék esetében hosszabb volt a tartalom, mint a többieknél: az átlag 846 szó volt a top10-ben, míg a maradék esetében 243 szó.
Az is kiderült, hogy a hosszabb – 1000 szó feletti – tartalmakat már több kulcsszóra is megjeleníti a Google.
Természetesen egy weboldal számtalan ok miatt elveszítheti a korábban megszerzett jó helyezését, John Mueller azonban egy Google Webmasters videóban felsorolt négy olyan általános okot, ami miatt soha nem szabad meglepődni azon, hogy már nem ott áll az oldalunk, ahol korábban.
Sokan azt érzik, hogy ha egy weboldal egyszer elérte az első helyet a találati oldalakon, akkor az már jár neki, és ott is marad örökre. A Google viszont úgy látja a helyezéseket, hogy azok csak ideiglenesek. Mint Mueller mondta: általánosságban, csak azért, mert egy weboldal néhány évig jó helyen jelent meg a találatok között, az nem azt jelenti, hogy a jövőben is itt fog maradni. Az ilyen fajta változásokra alapvetően számítani lehet a weben, mivel az jellemzően egy dinamikus környezet – magyarázta.
A weben majdnem minden folyamatos változásban van. A weboldalra mutató linkek eltűnnek, a versenytársak új linkeket kapnak, a tartalmak változnak, új weboldalak jelennek meg. Mindezek a tényezők és ezeken kívül még jó néhány pedig hatással van arra, hogy mennyire tekint a Google relevánsnak egy weboldalt egy keresésre. Mint Mueller fogalmazott: a dolgok változnak a weben.
A jelentős változásoknak általában ez az egyik oka. És ez nem olyan, mint a rangsorolási tényezők változása. Amikor az algoritmus változik, akkor a Google változtat azon, hogy miként értelmezi a weboldalakat. Gyakori hiba, hogy a weboldaltulajdonosok egy algoritmus-változás után elkezdenek nyomozni a weboldalon, hogy mit csinálnak rosszul.
Egy másik hiba, amikor azt gondolják, hogy a Google kipécézett magának bizonyos típusú oldalakat. A legtöbb algoritmus ugyanis nem céloz meg bizonyos weboldal-típusokat, vagy próbál meg elcsípni olyan oldalakat, melyek „valamit rosszul csinálnak”. A keresési algoritmusok célja a felhasználók igényeinek kielégítése, az hogy minél jobban megértsék a felhasználókat és a weboldalakat. Ha pedig ez sikerül, annak eredményeként változhat a sorrend a találati oldalakon.
Az emberek keresései is változnak idővel. Ha egy termék vagy szolgáltatás felkapott lesz, akkor arra sok keresés érkezik. Ha viszont veszít a népszerűségéből, akkor fokozatosan csökkenő keresőből érkező forgalom mérhető az oldalon. Ez általában egy hosszú távú, folyamatos csökkenésként jelentkezik az analitikában. Ezért érdemes a felhasználói trendeket is figyelni.
Gyakran előfordul, hogy egy bizonyos kulcsszóra nem azt az oldalunkat jeleníti meg a találati oldalon a Google, melyet mi meg szeretnénk ott jelentetni, azaz nem a számunkra legfontosabbat tartja a legjobbnak.
Ennek kapcsán felmerülhet, hogy mennyire fontos, hogy a fontosnak tartott oldalunk „közel helyezkedjen el” a főoldalunkhoz. Ennek kapcsán John Mueller úgy nyilatkozott, hogy általában a weboldalakon a főoldal a legfontosabb oldal – ennek oka, hogy a főoldalra mutat a legtöbb link -, vagyis ezt viszonylag gyakran újraindexeli a Google, így ebből kiindulva keresi az új, illetve frissített oldalakat.
Ez tehát azt jelenti, hogy a Google a legtöbb weboldal indexelésénél a főoldalból indul ki. Ráadásul azt is feltételezi, hogy a főoldalról linkelt oldalak szintén fontosak – hívta fel a figyelmet a szakértő. És persze minél inkább távolodunk a főoldaltól, annál kevésbé fontosak az oldalak a feltételezése szerint.
Vagyis azok az oldalak, melyekre közvetlen link mutat a főoldalról. Márpedig egy jól elrendezett weboldalon a fő kategóriaoldalak és néhány más fontos oldal kap linket a főoldalról – tette hozzá John Mueller.
És habár az teljesen rendben van, ha cikkeid elérhetők mondjuk egy archivumból, ahol hozzáfér a Google, ha valamely oldal nagyon fontos számodra, akkor nem célszerű így elhelyezni, mert a Google azt fogja gondolni, hogy nem annyira lényeges. Ehelyett legyen könnyen megtalálható a weboldalon – hangsúlyozta a szakértő.
Ez tehát a magyarázat arra, hogy mi alapján ítéli meg a Google egy oldalról, hogy az mennyire fontos számodra. Ha tehát egyenes link mutat rá a főoldalról, akkor azt fontosnak gondolja.
A Webshark.hu a hozzászólásoknál előzetes moderálást alkalmaz. Moderálási szabályaink itt olvashatók.