Már nincs is értelme rács alapján tervezni a weboldalakat?

Sok weboldalnál úgy tűnik, hogy szét vannak szórva rajta a weboldal-elemek, és ezek ráadásul össze-vissza mozdulnak el a különféle kijelzőméreteknél. A reszponzív design hajnalán olyannyira elterjedt rácsszerkezetet mintha egyáltalán nem is használnák.

Halott lenne a rács? – tette fel a kérdést egy blogbejegyzésben nemrég a Designshack szerzője, arra utalva, hogy úgy néz ki, mintha egyre több weboldal nem használna rácsot a designjában. De valóban ez a helyzet? Mi lehet ennek az oka? Lehet, hogy már nincs is szükség rácsra a korszerű weboldalakon? Történt valami jelentős változás a webdesignban az elmúlt években, ami csak nekünk nem tűnt fel?

Korábban mi is foglalkoztunk a rácsszerkezet kialakításával, melynek története régre nyúlik vissza. Mint írtuk annak idején, a rácsszerkezetre épülő design sokkal régebb óta létezik, mint a rács-alapú weboldalak. Hiszen a sorokba rendeződő írás is rácsszerkezetre épül: vonalakra, melyekre ráülnek a sorok. A könyveknél, majd a nyomtatott újságoknál aztán az alapvonalú rács mellett megjelenik a hasábokba rendezés, hogy aztán a 20. században váljon igazán izgalmassá a dolog, amikor már megjelennek a moduláris, elforgatott, sőt sugárirányú rácsrendszerek, ami aztán végül a rács elleni ellenállásba torkollott. Ugyanez a folyamat lezajlott később a webdesignban is.

De hol tartunk akkor most?

Ott, hogy a rácsra épülő webdesign valójában egyáltalán nem halott: csak nem feltétlenül szúrja ki a szemünket, amikor meglátunk egy weboldalt. A rácsra épülő webdesign folyamatosan alakult, meg kell felelnie számtalan weboldal-méretnek és oldalaránynak, vagyis hol keskenyebbnek, hol szélesebbnek kell lennie eszköztől, nézettől és tartalomtól függően, ami miatt nem feltétlenül szabályosan jelenik meg.

Ráadásul, mint azt a már belinkelt cikkünkben is felsoroltuk, rácsszerkezetből elég sokféle létezik, (bár korábban a leggyakoribb a könnyen felismerhető moduláris rács volt a webdesignban, különösen, ha képekből is akadt bőven volt a weboldalon). Ugyanakkor mára a hierarchikus rács vált dominánssá, aminél viszont csak akkor látható, hogy rácsról van szó, ha egyszerre látjuk az egész oldalt, nem csak részleteket (vagyis ha nem csak egy kijelzőnyit látunk egyszerre az oldalból).

A hierachikus rács az elemeket fontosságuk szerint rendezi el, és nem annyira kötött, mint a moduláris rács. Így ábrázoltuk:

Hierarchikus rács

Tehát a weboldalak továbbra is rácsot használnak, csak a korábbinál rugalmasabbat, és ha az egész oldalt tekintjük, akkor már láthatóvá válik a belső ismétlődés. A weboldalakon általában megjelenik egy hero-terület, ami egy hasábnak felel meg, aztán követi mondjuk két hasáb lejjebb, aztán lehet, hogy három hasáb, ezután pedig újra megjelenik egy egyhasábos rész.

Ez elég bonyolult lehet vizuálisan, azonban mégiscsak rácsról van szó. A designer a tartalmakat sorokba, oszlopokba és blokkokba szervezi, melyek fontosságuk alapján jelennek meg a különböző kijelzőméreteken eltérő módon. A többhasábos részek egyetlen hasábba rendeződnek például kisebb kijelzőkön, de ettől még a rács részei.

A néző csak azt látja a rács alapján készül oldalon, hogy egy harmonikusan elrendezett megjelenésről van szó, a rácsot nem feltétlenül veszi észre. Az látszik csak, hogy az egyes elemek valamilyen hierarchiában jelennek meg, elég rendezett módon.

Egyébként lehet, hogy meglepő, de még ha tudatosan nem is rácsban gondolkodunk egy weboldal tervezésénél, akkor is rács alapon kerülnek elrendezésre az elemek, mert az ember hajlamos arra, hogy csoportosítson (erről bővebben a webdesign elvekről szóló anyagunkban írtunk a közelség, hasonlóság, zártság Gestalt-elveknél), és így is látja az elemeket.

Persze, ha direkt szembe megyünk ezekkel a természetes elvekkel, akkor lehet rendezetlen weboldalakat készíteni, ezek azonban rendkívül kellemetlen érzést keltenek a felhasználókban, kényelmetlen a használatuk.

Címkék:

A Webshark.hu a hozzászólásoknál előzetes moderálást alkalmaz. Moderálási szabályaink itt olvashatók.

Széchenyi 2020